Treasure Planet - Kincses Bolygó

Bemutató: 2002. november 27.

Rendező: Ron Clements, John Musker

Műfaj: animációs sci-fi

Stúdió: Walt Disney Feature Animation

Kiadó: Walt Disney Pictures
Hossz: 95 perc

_______________________________

A kalózokkal, és a nagy kincseikkel, egyszerűen nem lehet mellé fogni. Bár lerágott csontként ismerjük a negatív karakterben megjelenő jóságot is, amit egy gyerek ébreszt benne. Ha a Treasure Planetet kéne jellemeznem, egy ugyancsak egy olyan sci-fi rajzfilm, ami bár alapvetően első ránézésre egy lerágott csont, és unalmas, de tüzetesebben megvizsgálva, sok-sok meglepetést tartogat.

A film nem az a fajta animáció, amilyeneket eddig rendre vettem a blogon, ez még az úgymond "hagyományos" rajzolási technikával készült, bár érdekes, mert sok tárgyat, és tájképet viszont 3D-s CG technikával csináltak meg (tehát hasonló azokhoz az "új fajta" animációs filmekhez mint pl. a Bolt, és így tovább). Tehát hagyományos rajzfilmről beszélhetünk, amiknek én már nem nagyon vagyok a híve, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy a Disney rajzfilmjei eléggé igényesek, már azok, amelyeket tényleg teljes erőbedobással megcsinálnak, tehát nem sorozatokról beszélek. Ez nem volt másképp 2002-ben sem, a Treasure Planettel sem.

A történetünk elején megismerkedhetünk rögtön a világgal, amiben játszódik a film: egy alternatív jövő (vagy múlt), ahol ahelyett hogy a vitorlás hajók a tengereken utaznának, az űr végtelenjét szelik. Bemutatják az alapsztorit: volt egy hatalmas kalóz, ki a világ összes kincsét összegyűjtötte egy bolygóra, minek a neve: A Kincses Bolygó! Persze kiderül hogy ezt egy könyvből "olvassa" a fiatal Jim, a filmünk főszereplője. Ezek után várhatóan egy időugrás következik, és a történet ott folytatódik, mikor Jim már a kamaszévei közepében jár, és ez meg is látszik rajta. A gyerekkor és a felnőttkor határán van, amikor még az gyerekkori álmai élénken élnek benne, de egyre nagyobb felelősség nehezedik a vállára. De édesanyja hisz benne, még akkor is, ha a fiú nagyon nehezen tudja feldolgozni azt, hogy édesapja elhagyta őket, és sehogy sem tudja csitítani a dühét, és a kalandvágyát a fiúnak. Ám egy borús napon, egy idegen lép be a fogadóba, aki már a végét járja, de előtte Jim kezébe nyom egy ládikót, mondván, hogy "nem találhatják meg, semmiképp, a cyborgok". Jim nem veszi ezt tréfára, fogja édesanyját és kimenekül a házból, ami szemük láttára gyújtanak föl a titokzatos idegen ellenségei, akik a ládikót keresték. A család egy barátjánál húzódnak meg, ahol is kiderül, hogy a láda tartalma egy kis aranygömb, ami valójában egy térkép az univerzumról, ami a Kincses Sziget helyszínét őrzi. Így hát nincs más dolog: elindulni a sziget felé. El is indulnak, ahol is Jim megismerkedik a szakáccsal és matrózzal, Silverrel. Különböző okok folytán Jim összekényszerül Silverrel, és megkezdődik az utazás a kincses bolygó felé, de ne gondoljuk azt, hogy az út, vagy a partraszállás zökkenőmentes lesz... A történetnek közel sincs vége.

A történet teljesen a helyén van, Disney, kétségkívül, bár hála istennek megkíméltek bennünket a kínos "karakterek énekelnek" jelenetektől. Igaz, van zenés videó a filmben, de az is igazán élvezhetőre sikeredett. És természetesen a történet végén számíthatunk a Disney-féle csöpögősségre, tehát készítsük oda magunk mellé a zsepit, mert szükségünk lesz rá. Igazából nem is szeretnék többet elárulni a történetről, mert tényleg érdemes megnézni, a Disney, már itt kapizsgálta, hogy az emberek kinőtték már a szokványos Hamupipőke sztorikat, és a hét törpe se kell már. Ezt már bátran nevezhetnénk a Bolt és a Meet the Robinsons előszelének. Nem mellesleg ez az utolsó nem 3D-s CGIvel készített filmjük, hanem a "hagyományos Disney" rajzolással készült. Persze, mint feljebb említettem, több helyen megjelenik a 3D-s CGI. De ez szépen beleillik ebbe a futurisztikus, Steampunk stílusba.

A Treasure Planet világa igazán magával ragadó. Egy fajta újkori életérzés van benne, mégis úgy érezzük, hogy a távoli jövőben járunk, sokkal fejlettebb tudománnyal mint ma azt tudnánk. Nagyon szépen egyesíti ez a film a két kornak a stílusát, még ha teljesen valószínűtlen is. De hát ettől mese. Ezt igazán elmondani nem lehet, ez tényleg olyan amit látni kell. Az űr-bárkák, a légszörfdeszkák, az ilyen olyan lézerfegyverek, elképesztő! Nagyon beletalált a Disney. Bár nekem ettől a szörfözéstől mindig is a Eureka Seven című japán animációs sorozat jutott eszembe, ott láthattunk hasonlókat. Bár az is tökéletesen igaz, hogy az Eureka Seven csak 4 évvel késöbb 2005-ben jelent meg. Ezáltal a "ki lopott kitől" dolgokat itt mellőzném is.

A zenéje teljesen rendben volt, bár nem hagyott bennem akkora nyomot, mint mondjuk (csodák csodájára de:) az Így neveld a Sárkányodat zenéje. Egyébként a dallamok James Newton Howard művei, aki többek közt a Pretty Woman, a Space Jam és az I am Legend filmek zenéjét rendezte.

A lényeg hogy egy nagyon frankó kis mesét sikerült összedobnia a Disneynek abban az évben is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen romantikus történeteket, kalózokkal, matrózokkal, szerelemmel, arannyal, fondorlatokkal. Nézzétek, és ámuljatok!

Pontszám: 7/10