Inception

Bemutató:  2010. július 8.
Műfaj: sci-fi (?)
Rendező: Christopher Nolan
Stúdió: Legendary Pictures
Kiadó: Warner Bros. Pictures
Hossz: 148 perc
___________________

Álmodás. Egy olyan emberi állapot, ahol bármi lehetséges, ami az egyetlen és legerősebb bizonyítéka az emberi tudatalattinak. Az az állapot, amikor mindenki építész, néha annyira bonyolult világokat terveznek meg, hogy saját magukat becsapják vele. Mondanom se kell, hogy egész könyvek, cikkek, sőt, majdhogynem a pszihológiának ez egy tudományága lett, az álmokkal való foglalkozás, az álmok fejtése, hiszen úgy gondolják, nem lehet véletlen, hogy a tudatalatti pont akkor és pont ezeket teszi össze az agyunkban. Az álmok azok, amelyek az emberrel együtt születtek, és mindig is velünk voltak. Az álmok azok a dolgok, amik támaszt adnak a legnehezebb időkben is, ha kicsi tudással és akarattal megtanuljuk őket irányítani. Az álmok azok, ahol legféltettebb titkainkat és legkedvesebb emlékeinket őrizzük. Tudatosan, vagy anélkül.

Lényegében ez az alapja az Inceptionnek. Dominick Cobb, valójában egy kém. Vállalatoknak kémked, egy olyan módszerrel, amit nagyon kevesen tudnak megcsinálni, ami egy kísérleti fázisban lévő katonai technológia. Lényege, hogy szinkronizálják egy ember tudatát egy másik ember álmával,  azaz, van egy álmodó, és az ő álmában létezik mindenki más, azonban bárkinek a tudatalattija, aki részt vesz az álomban, kivetüléseket tehet az álomba, ezzel nem kevés problémát okozva. Történetünk ott kezdődik, hogy Cobb és Arthur, a kém alakulat legutóbbi célpontjukat, Saitót, egy japán üzletembert, támadnak meg, és próbálnak egy lényeges dokumentumot ellopni tőle álmában. Ez hívják "kivonásnak". Mikor felébrednek, Saito megkeresi őket, és egy megbízást ajánl nekik: egy világcég tulajdonosa a közeljövőben fiára hagyja a céget, és ha a fiú nem darabolja föl az óriásvállalatot, akkor nehézségben lehet Saito cége, azonban ha feldarabolja, akkor Saito lesz az egyedüli és igazi monopólium az iparban. De nem mindennapi a kérés. Saito nem tudni akar valamit, amit "ki kell vonni" a tudatából, hanem épp az ellenkezőjét, azt akarja hogy betegyenek valamit. Ez hívják "Inceptionnek", és ezt tartja az egész tudományág, aki ezzel foglalkozik, szinte lehetetlennek. Ám Saito olyat ajánl fel Cobbnak, amire nem tud nemet mondani, így összeszed egy ütős csapatot, akikkel kieszelnek egy olyan tervet, amivel ez sikerülhet. Háromszoros álom az álomban.

A történetről talán így is sokat mondtam, nem is folytatnám. Itt igazából a kicsi dolgok a lényegesek, a háttér, és a kidolgozott világ. Nekem nagyon furcsa ezt science fictionnek nevezni, de kénytelen vagyok, mert ha belegondolok tényleg az, csak arról valahogy a világnak teljesen más a véleménye. De hasonlóképp ki van dolgozva, mint egy Star Trek vagy egy Star Wars, szinte semmibe nem tudunk belekötni a film során, és magával ragad, egyszerűen 2 és fél órán keresztül nem tudsz szabadulni tőle. De beszéljünk a mondanivalójáról,  a háttérről, ami nem a felszínen játszódik a filmben.

Ez pedig nem más, mint az álmok titokzatossága, és az, amivel mindenki egyet tud érteni: ahogy az álmok összezavarják az emberi elmét, ha nem is sokáig a valóságban. Kinek ne lett volna már olyan álma, amin el kellett gondolkoznia ébredés után, hogy megtörtént-e vagy sem, illetve kinek ne lett volna már olyan "emléke" amit valójában csak álmában látott. A legérdekesebb, az egészben, hogy az agy mint olyan, saját magával játszik ilyenkor, egyfelől épít, őrülten dolgozik, helyszíneket, történeteket tesz össze. Másfelől önmagát csapja be, és zavarja össze: pont az ennek a bizonyítéka, amit fentebb írtam.

A másik érdekes téma, az ébren álmodás, az az a lucid dreaming. Némi önkontrollal, és pszihológiai gyakorlással elérhető, hogy mi magunk cselekedjünk az álmunkban, rájöjjünk, hogy amit látunk az nem a valóság. Ha már valaki erre rájön egyszer-kétszer, már az hatalmas előre lépés, a bizonyítéka annak, hogy az ember képes Lucid Dreamingre. És ha valakinek sikerült ezt elsajátítani, akkor (pont mint a filmben) mindenre képes lesz. A film ennyire nem öleli ezt át, ott sokkal inkább a tudatalattik lenyomatáról van szó, mik azok, amelyek el vannak nyomva, de a felszínre akarnak törni. De a valóságban tényleg bármit megtehet az ember. Bármit.

Ami eszméletlen jól volt megcsinálva a filmben, az tényleg az a neurózis, ahogy a kísérletező emberek, az idő érzékelésének teljes elvesztésével kezdtek belebolondulni abba, hogy mi az álom és mi a valóság. A film szerint, minél többször építkezik bele "álom az álomba", úgy hatványozódik az "időeltolódás". Így egy bizonyos szint után már évekről, évtizedekről beszélünk, annyi minden élünk át.  Ez a valóságban is így van, szerintem mindenki érezte már, hogy egy hosszú hosszú kalandot élt át álmában; azonban az álom az éjszaka folyamán 5-10 percig tart, nem egész éjjel álmodunk. Ilyen gondolom ritkán fordul elő, de ahogy a filmben megöregedtek a karakterek az álmok során, hihetetlen ötlet. Ilyenkor már ki beszél halandóságról? Az ilyen álmok, ekkora hatalom, hány milliószor meghosszabítaná az életünket. "Az pedig már csak nézőpont kérdése, hogy mi a valódi."

A film zenéje tökéletes a film hangulatához, Hans Zimmer kitett magáért. A legnagyobb "slágere" a filmnek a Time, ez annyira jól sikerült, hogy önmagában is érdemes hallgatni.

Di Caprio is kitett magáért. A Titanic után ez volt az első olyan filmje, amiben ismét világsikerű volt, persze, egy Viharsziget és egy Kapj el, ha tudsz is remek filmek, de azokról nem feltételnül Caprio alakítása miatt emlékszünk meg. És azóta kaptunk tőle nem egy hihetetlen alakítást, például a Django elszabadulban játszott szerepe, illetve az új filmje, A nagy Gatsby. 

Joseph Gordon-Lewitt is remekül játszott, bár Di Caprio mellet nem tűnt ki annyira. Nem volt ez egy olyan színtű elnyomás a vásznon, mint amit láttunk a Fight Clubban Brad Pitt és Edward Norton között, de érezhető volt. Azonban remélni tudom csak hogy Lewittet is felkarolja végre rendesen Hollywood, mert az 500 nap nyárban való alakítás fenomenális volt, ahogy ez is, de ugye rögtön ott van a Looper is.

Összességében egy erős, elgondolkoztató filmről van szó, kicsit olyannal, hogy végig azt hiszed érted, de rájössz hogy nem érted, és ezáltal a film még jobb és izgalmasabb lesz. Mindenkinek ajánlani tudom, egy borús délutáni napra, amikor nem lehet kimenni a szabadba, minden barátunk elfoglalt, és nem tudunk magunkkal mit kezdeni. Lefekvés előtt ajánlott! Fogyasztásnak mellé egy jó bögre meleg tejet ajánlok, hogy könnyebb legyen az elalvás utána, és szigorúan egyedül nézhető! Mindenesetre, nézzétek!

Pontszám: 8.5/10

Stay Tuned!