Műfaj: Sitcom (helyzet vígjáték)
Alkotó(k): Elizabeth Meriwether
Stúdió: 20th Century Fox
Eredeti csatorna: Fox
Epizód hossz: 22 perc
____________________
Három agglegény barát tengeti mindennapjait Los Angelesben, mindenkinek megvannak a maga problémái, dolgai. Azonban egy nap jön egy lány, aki három férfi lakásában lévő negyedik, üres szobára pályáz. Jessica Day. És Jess pillanatok alatt felforgatja az üres, agglegény mindennapokat. A feje tetejére áll minden, ami eddig biztos volt, már nem az, és ami nem volt biztos, az meg végképp nem lesz az.
A sorozat elején tehát három jóbarát, Nick Miller, a csóró és lecsúszott, ideg gondokkal kűzködő csapos, Schmidt, a kövér lúzerből egy kis edzés után sármőr, sikeres nőfaló férfi, és Winston, a fekete profi kosárlabda játékosból lecsúszott munkanélküli mellé, egy pillanat alatt beköltözik Jessica Day, az életvidám, kicsit flúgos általános iskolai tanár, és felbolygat mindent. Persze Jess-szel együtt érkezik legjobb barátnője, a gyönyörű modell, Cece is, aki pedig megadja az utolsó pofont a három agglegény szürke életének. Elkezdődik a kalamajka, egyik kacagtató helyzetből átkerülünk egy másik hasonlóan őrült történetbe, és nincs megállás.
A történetről többet akarva se tudnék mondani, mert sorozat és sitcom lévén nem is ez a fontos. Egy ilyen sorozat pontosan a rövid, vicces történetekre alapul, illetve sok múlik a színészeken persze. És ezen a ponton a sorozat teljesített mindenféle elvárást.
Zooey Deschanelről talán nem kell sokat mondanom, sokáig nem volt kiemelkedő színésznő, de talán azért, mert neki van egy karaktertípus, amit el tud játszani, de azt nagyon jól. A kicsit szeleburdi, de beleérző és sokszor érzékeny, sok fura szokással rendelkező, ám életvidám fiatal nő. Nem tudom, hogy Zooey a való életben is ilyen-e, és azért játsza ezt a szerepet ilyen jól, de mindegy is. Amit a vásznon látunk, az egy tökéletes, hihető hús vér ember. Azonban kollégái sem maradnak el tőle. Jake Johnson tökéletesen adja a megkeseredett, az elromló távkapcsolatokban teljesen összetört férfit, akinek idegrohamai ijesztőek és viccesek is. Max Greenfield talán az, aki leginkább ad egy ízt a sorozatnak. Lehet erős kijelentés, de én a How I met your Mother Neil Patrick Harriséhez tudnám hasonlítani, talán azért is, mert szerepük is hasonló. Azonban van egy ici-pici plusz Max karaterében, ami hihetőbbé és szerethetőbbé teszi Schmidt karakterét, mint Barneyét. Lamorne Morris talán nem a legkiemelkedőbb színész a sorozatban, de a második évad végére már annyira belesimul a történetbe, hogy azt gondolja az ember, hogy nélküle nem is lenne az igazi. Hannah Simone pedig gyönyörű arcával és tökéletes alakjával minden férfi szívébe belakja magát azonnal, de színészi teljesítménye sem elhanyagolható. Hihetően játsza a krízisben lévő modell alakját, aki kívülről keménynek tűnik és érzéktelennek, azonban kiderül, hogy több minden lapul a zord külső mögött.
Őszintén megvallva, nehéz elindulni a sorozatban. Az első 10 részt annyira nem is élveztem, utána viszont másfél évadot majdnem 2 nap alatt néztem végig, annyira adta magát a sorozat. Amint megismerjük a karaktereket, kicsit belülről is, akkor már izgulunk értük drukkolunk nekik, megjelennek a kedvenc párjaink, és nekik drukkolunk hogy jöjjenek össze, vagy teljesítsék álmaikat. Természetesen, mint az összes többi sitcomban, itt is áll leejtős helyzetek kerülnek elő, vagy épp az a tipikus "Ó, ne már!" érzés fog el bennünket, egy-egy csavar láttán.
Az egész sorozatra amúgy jellemző a mókázás. Minden részben van legalább 1-2 poén, amin hahotázva nevettem, és ez sajnos a mai sitcomok között nem általános. Rengetegszer volt, hogy egy-egy How I met your Mother részen végig csak hümmögtem, sőt, még csak el se mosolyogtam, csak éreztem kényelmetlenül hogy itt most nekem nevetni kéne. Ebben még plusz az is, hogy nincs "háttérnevetés", mint ahogy a Jóbarátokban, vagy az előbb említett sorozatban van, ami azért is nagyon kellemes, mert végre nem mondják meg nekünk hogy "IGEN, MOST NEVESS!", hanem rábízzák a nézőre, hogy ez most egy jó poén volt, vagy sem, elkerülve a kellemetlen pillanatokat, amikor halljuk a háttérből a nevetést, de mi nem nevetünk a sorozattal együtt.
Összességében, ez is, mint a 2 broke girls, inkább lányos sorozat, de nem tartom sokkal lányosabbnak, mint az Így jártam anyátokkal-t. Persze, vannak benne dolgok, főleg a romantikára helyezett hangsúly, ami miatt inkább talán a női nézők körében népszerűbb, de én személy szerint a 2. évad végére csak azt tudtam ismételni, hogy legyen már harmadik évad MOST! És ez nem véletlen. De nem baj, már csak egy hetet kell rá várni, és indul a 3. felvonás, addig is mindenkinek ajánlom hogy pótolja be a maradék elmúlt 2 évadnyi részeket, megéri!
Who's that girl? It's Jess!
Pontszám: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése