The Great Gatsby

Bemutató: 2013. május 10.
Műfaj: dráma
Rendező: Baz Luhrmann
Stúdió: Village Roadshow Pictures
Kiadó: Warner Bros. Pictures
Hossz: 143 perc
___________________

Az amerikai álom. Nagy ház, sok pénz, menő verda, hatalmas bulik. Mindez azután, hogy vége az első világháborúnak, az emberek térnek haza, és megalapozzák a jövőjüket, megházasodnak, elmennek tanulni, a veteránok ünnepeltetik magukat, és maguk is ünnepelnek. Beköszönt Amerikába a Jazz (vagy magyarul Dzsessz) korszak. A háborúban kiéhezett férfiak (és nem kevésbé kiéhezett nők) levetik magukról gátlásaikat, megjelennek a flapperek, akik a szexuális érintkezést mindennapos teendőnek látják, a technológia rohamosan fejlődik, a Wall Street-i tőzsde soha nem látott módon szárnyal, és az alkoholtilalomnak köszönhetően mókás módon csökken az alkohol ára, egyre több a szervezett bűnözés, és nem tud vele mit kezdeni az amerikai hatóság. Valószínüleg azért, mert ők is élvezik a csempészett alkohol mámorát, és mert ők is részt vesznek az újgazdagok és a maffia által szervezett bulikon. New York és a keleti part velejéig romlott.
Ebbe a világba csöppenünk bele, főszereplőnk Nick Carraway narrálásában. Nick Carraway alkoholizmusáról próbál leszokni, így egy szanatóriumba vonul, ahol a pszihológusa megkéri, hogy meséljen arról a Gatsby nevű figuráról, akit folyamatosan emleget. Nick pedig úgy dönt, hogy könnyebb neki, ha leírja ezeket. Így kezdődik történetünk 1922-ben, amikor Nick úgy dönt, hogy nyárra kivesz egy kis házikót a long island-i képzeletbeli West Eggben, New Yorktól fél óra kocsiútra, hogy tanuljon, illetve kicsit kimozduljon a new york-i forgatagból. Azonban itt sincs nyugta, a szomszédban lakik ugyanis egy Jay Gatsby nevű misztikus figura, aki világra szóló bulikat tart hatalmas kúriájában, ahova egész New York eljön elengedni magát, öreg, fiatal, gazdag, szegény, mindenki ott van, és élvezi Gatsby ingyenes vendégszeretetét. Azonban Nick egy nap névreszóló meghívót kap Gatsbytől, ám hamar kiderül, hogy senki se szokott meghívót kapni. Így Nick ellátogat a legközelebbi összejövetelre, ahol kiderül egysmás Gatsby kilétéről. Innentől kezdve pedig elszabadul a pokol, megjelennek az összefüggések, és egy régi régi szerelem, amelyben Nick unokahúga a már házas Daisy Buchanan is részt vesz...
Többet nem is akarok elmondani a történetről, egyrészt azért, mert nagyon nehéz abbahagyni, másrészt azért, mert nem akarok elmondani semmi csattanót mert ez a film kötelező. Ha pedig szerelmese az ember a régi régi Amerikának, az 1920-as és 30-as éveknek, akkor ez lesz a kedvenc filmje. Luhrmann rengeteg kutatómunka után, azt kell mondjam, tökéletesen átadta a jazz korszak életérzését, a Charleston kultúrát, a Flapper életfelfogást, amiből később kialakultak a swingerek. Folyik a pezsgő, szól a charleston, az emberek még ágyig sem jutnak el, a részegek támolyognak. Talán nekünk, Y és Z generációnak ez már nem akkora hatalmas dolog, azonban ha kicsit átérezzük azt a világot, ahol az alkohol be volt tiltva, talán érezzük micsoda áttörő újulás ez. Sőt, elég nagyszüleinkre gondolni, és hogy ők hogy kezelik a szex témáját, a házasság intézményét. De bizony, ők is voltak fiatalok. Nem is akármilyen korszakban. Ez a korszak egy legenda. Ilyen nem volt előtte, és a mai korszak pedig már nem olyan, néhány hasonlósága ellenére. Itt még a szex orgiáknak is volt valami emelkedett hangulata, valami, ami elválasztja a mai diszkóktól és szórakozóhelyektől, ahol valami hasonló van. Talán a tánc, talán a pezsgő, talán a szép ruha, talán a rengeteg pénz... Ez egy olyan korszak, amit meg kellett énekelni:

"You had plenty of money in 1922, You let other women make a fool of you, why don't you do right?" 

Tehát a környezet tökéletesen van összetéve, szinte ott éreztem magam Gatsby báljain, szinte éreztem a pezsgőt a számban. Emellé egy olyan megosztó, fura érzésekkel megtöltő történetet ad, hogy nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy borzadjak el azon amit látok.
A film zenéje a legtámadhatóbb pontja, de néhol a legjobb pontja is a filmnek. Will.i.am, Beyoncé, és hozzájuk hasonló, mai sztárok készítettek olyan számokat, amik "nyomokban tartalmaznak" swinget, jazzt, illetve charlestont. Olyan zene, amire én is buliznék akármelyik "partyban", viszont tökéletesen megállja a helyét a filmben is. Csak néhol már sok volt, néhol már túlságosan pop volt, túlságosan electro. Szóval Luhrmann védjegyeként elismert érzéke, ahogy két korszakot egybecsúsztat, most annyira nem szárnyalt.
A karakterek amilyen titokzatosak az elején, úgy tárulkoznak fel előttük szépen lassan, a film során, és persze erre a legjobb példa ki más, mint Gatsby. De még Nickről is szép lassan megtudunk új és új dolgokat, Tom Buchananről és Daisyről egy sorra derülnek ki az eddig eltitkolt dolgok.
Meg kell említenem, hogy ez már egy sokadik feldolgozása az azonos című könyvnek, a Jazz-korszak névadójának, F. Scott Fitzgerald tollából. A könyvet pont a napokban vettem meg, és talán ez is mutatja a film erejét, hogy képes volt rávenni engem arra, hogy igenis vegyem meg a könyvet, üljek le, és olvassam el. Ez inkább fordítva szokott történni nálam, de kellemes érzés. Sajnos emiatt nem tudom összehasonlítani a könyvvel, de lehet írok majd egy kiegészítő cikket, ha végeztem vele.
Mindenkinek ajánlom a filmet, azoknak végképp akiknek kicsit közelebb áll a szívükhöz a Jazz korszak. Egyedül nézésre ajánlom, hogy teljesen azonosulni tudjatok a filmmel, mellé egy pohár bor, vagy pezsgő javallott. A film közben lehetőség szerint egy kubai szivart is javasolok. Higgyétek el, nagyon sokat ad a film élményéhez egy üveg pezsgő és egy kis svájci csokoládé. Nézzétek!
Pontszám: 8,5/10