Kung-Fu Panda

Bemutató: 2008. Június 6.

Rendező: John Stevenson, Mark Osborne

Műfaj: Animációs akció

Studió: Dreamworks Animations

Kiadó: Paramount Pictures

Hossza: 91 perc

_______________________________

A Kung-fu-s filmek úgylátszik sose mennek ki a divatból. Eleve Bruce Lee a 60-as években elkezdte a Kung-fu filmes iparát, nem beszélve a 80-as 90-es években hatalmas sikert élvező Jackie Chan filmekről, a kung-fu-s filmek már a Karate Kid (1967) óta hatalmas közimádatnak örvend. Mondjuk miért is ne? A Kung-fu egy már igencsak elterjedt, harcművészet, a nyugati ember számára igen egzotikus, sok "varázslattal" és titkokkal teli. Persze ez inkább csak egy fajta kép amit a nyugat embere alkotott róla. Nem mondom, hogy a Kung-fu "csak" egy harcművészet, és egymás püfölése, mint mondjuk a K1, vagy a Box, hiszen erős értékrendszerek vannak benne, és szellemi fejlődést is magába foglal. Mindenesetre, a nyugat nézői mindig szívesen látnak egy kis egzotikus püfölést, amiben lehet varázsolni.

A Kung Fu Panda erre épít. Vegyük elő a jól bevált középkori Kínát, és ahelyett hogy emberek püfölnék egymást, vegyünk jellegzetes Kínai állatokat, mint a Panda, a Tigris, a Kígyó, a Majom, a Daru, a Sáska, vagy a Teknős. (Egyébként ezek közül sokan vagy a kínai horoszkópban szerepelnek, vagy Kung-fu stílusok, hiszen ki ne hallott volna már a Jackie Chan filmekben emlegetett "Tigris stílus"ról vagy a "Kígyó stílus"ról?) Miután ez megvan, szórjuk meg a sztereotípikus kínai zenével, amihez azért keverjük hozzá a saját nyugati zenénk feelingjét. Ha ezzel is kész vagyunk, adjuk hozzá a Hollywoodi "Egy srác aki nagyot mer álmodni, de egy senki, és még béna is, és hirtelen neki kell megmenteni a falut/várost/országot/világot" sablont, és adjunk bele egy tanulságot, amik miatt a felnőttebbeknek is tetszhet.

Nem csoda, hogy valóban világsiker lesz belőle. Persze ahogy így leírtam, eléggé úgy tűnhet, hogy semmi új nincs benne, megnézni se érdemes, pedig nincs így, nagy hiba lenne ha ezt mondanám. Mindenképp van benne valami, amitől élvezhető, ami ad neki egy hangulatot.

A történetet dióhéjban leírtam: van egy Panda, aki egy tésztásnál dolgozik, és szakácsnak tanul, hogy átvegye "apjától" az üzemet, ha az megöregszik. De a Po, a Pandánk nagyobbat álmodik: imádja a Kung-fut, és minden álma hogy találkozhasson az Öttel, a nagy Kung-fu mesterekkel. Egy (nem is annyira) szép napon, a teknős Oogway mester, aki a Kung-fu feltalálója, azt álmodja, hogy a gonosz hópárduc Tai Lung kiszabadul börtönéből és visszafelé tart, hogy megszerezze a Sárkány tekercset, ami elolvasása után az a bizonyos valaki a "kiválasztott" Sárkány Harcos lesz, aki békét hoz egész Kínára. Így Oogway mester megmondja az ő tanítványának, a vörös macskamedve Shifu mesternek, hogy itt az ideje kiválasztani azt, aki a Sárkány Harcos lesz. Így Shifu meg is rendezi még az nap a ceremóniát, ahol Oogway kiválaszthatja a kiválasztottját. Miközben a ceremónia tart, és mindenki arra számít hogy az Öt mester, Tigris, Majom, Sáska, Vipera és Daru közül lesz valamelyik, Po későn ér oda, és minden lehető utat megpróbál, hogy bejusson a ceremóniára. Végül egy elég radikális megoldással bejut a ceremóniára, és pont Oogway mutatóujja elé pottyan az égből. Innentől visszavonhatatlanul Po lesz a kiválasztott Sárkány Harcos. Tehát az ő sorsa lesz legyőzni a veszedelmes Tai Lungot.

A történet tehát szinte egy séma alapján készült. Ugyanakkor kedves, aranyos poénokkal van teletűzdelve, ettől nem olyan egyhangú és unalmas, ráadásul a képi világ is tökéletesen adja a Kung-Fu-s hangulatot.

Az egész tanulsága viszont elgondolkoztató, engem eléggé megdöbbentett, hiszen nem számítottam egy ilyen fajta gondolatra ebben a filmben, őszintén szólva, amikor még a mozikban ment, én egyenesen undorodtam ettől a filmtől, ám most pozitívan csalódtam: nagyon tetszett.

A zenéről mit szóljak? Talán elég annyi hogy Hans Zimmer és John Powell, de akinek nem, annak elmondom hogy Hans Zimmer volt az, aki olyan zenéket komponált mint a Karib-tenger Kalózai zenéi, A Sötét Lovag, A Da Vinci Kód, Gladiátor és Oroszlánkirály. John Powell-t pedig egyszer már magasztaltam a How to Train your Dragonban való alakításáért: legnyűgöző! Most se hagytak cserben bennünket: a Kung Fu Pandában is el lett találva a hangulat, és a zene csak még tovább fokozta a Kínai Kung-Fu-s hangulatot.

Nem mondom hogy ez már az áttörés a Dreamworksnál, amit a How to Train your Dragonban taglaltam, de ez már igencsak az előszele annak. Mégis, a Kung Fu Panda után sikerült összehozniuk még egy elég gyenge Monsters Vs Aliens-t, amiről ugyancsak fogok csinálni egy bejegyzést, mert megérdemel pár szót azért.

Személyes véleményem szerint ugyan voltak még gyermekbetegségei, de ez egy igencsak szép előszele volt egy How to Train your Dragonnak... Csak így tovább Dreamworks, és nem lesz baj! Lassan Pixar felkötheti a gatyaszárat!

Pontszám: 8/10