Bemutató: 2006. július 26.Rendező: Ivan Reitman
Műfaj: fantasztikus romantikus vígjáték (szuperhős)
Műfaj: fantasztikus romantikus vígjáték (szuperhős)
Stúdió: Regency Enterprises
Kiadó: 20th Century Fox
Hossz: 95 perc
_____________________________
A szuperhősös történeteket nem csak a DC Comics és a Marvel ihleti. Bár természetesen, senki se tagadhatja hogy nekik köszönhetően kialakult bennünk egy fajta kép a szuperhősökről: repülnek, lőnek, vagány jelmezeket hordanak, és igazi macsók. És természetesen a közjót szolgálják, ez alap.
Ugye, ahogy azt leírtam a Supermanes bejegyzésben, Superman az a hős, akire úgy tekintünk mint a szuperhősök alfájára és omegájára, ő A SZUPERHŐS. Ez így is van.
A My Super Ex-Girlfriend leginkább egy Supergirl feldolgozás is lehetne, benne van a bögyös szőke maca, akinek Supermanhez rendkívül (már-már kínosan) hasonló képességei vannak. Szupererő, hőlátás, röntgenlátás, lézerszemek, és így tovább. Mondjuk nem értem hogy akkor miért nem tudtak már rögtön csinálni egy Supergirl filmet, szerintem sokkal nagyobb sikere lett volna mint ennek. 2006-ban pont időben is vagyunk, a Superman film mellé egy Supergirl film simán mehetett volna. És igazán megérdemelhetne az a szőke démon is egy filmet...
A történet úgy kezdődik mint minden ilyen romantikus film: van egy srác, aki már ezer éve nem feküdt le senkivel, és van a barátja, aki csak arról beszél, hogy így meg úgy kell kihasználni a nőket, és miután lefeküdt vele, dobni őket. Arra biztatja főhősünket, hogy szólítson meg a metrón egy nőt, amit meg is tesz, de a nő azonnal visszautasítja. Miután a metrón egy tolvaj elveszi a táskáját, a főhősünk utánaszalad, és megpróbálja elkapni, ami majdnem sikerül is neki, és úgy tűnik nyert ügye van, de aztán a bűnöző egy nagy vasrúddal jön vissza, hogy agyonverje barátunkat. Ezért a férfi el is menekül egy kukába, és amikor kiugrana a szemetesből, a tolvaj eltűnt, helyébe az a nő áll ott, akit megpróbált még a metrón leszólítani. Így szóba is elegyednek, és megbeszélnek egy randit. Aztán találkoznak is, de a nő nem tűnik 100-asnak. Sőt, furcsa módon eltűnik majdnem 10 percre, ahogy valami baj történik a városban, és ekkor tűnik fel G-Girl, aki helyreteszi a városban a rendet. Ahogy minden oké, a nő is visszatér a randira, kicsit felzaklatott állapotban. Innentől kezdődik az egész történet, amit szerintem már ennyiből is tudhatunk mi lesz. Igen, ennyire kiszámítható a film.
Ami talán a legjobban zavart, az az, hogy semmi úgymond "érték" nem volt a filmben. A szuperhősök, szuperhős lány, egyáltalán nem úgy viselkedett mint egy szuperhőstől elvárhatjuk: harmadik randin elmondja hogy szuperhős, a magán életében visszaél az erejével, és így tovább. Tehát minden szabályt, amit a DC és a Marvel felállítottak, ez a film nyugodtan felrúg. Az ilyen szabályokat még a Kick-Ass is betartotta, pedig azért az sem a legnagyobb szuperhősös film. Igaz, egy fokkal komolyabb film, és nagyobb értékeket is hordoz magában. Ezek mellett amint említettem, ebben a filmben semmi tanulság nincs. Tényleg semmi.
A film leginkább engem a "Túl jó nő a csajom"-ra emlékeztetett. Ugyanez a felállás, csak semmi szupererő, és talán úgy egy fokkal elviselhetőbb film is lett. De be kell valljam, azt a filmet se izgultam végig, és még csak nem is mosolyodtam el rajta. Ez a film szintén ilyen volt. Ami már azért is gáz önmagában, mert ugyebár hivatalosan is vígjáték (is) akar lenni, tehát elvileg humort kéne találni benne. Őszintén szólva, én nem tettem.
A képi világ egy nagyon lebutított Superman. 2006-ban azért többet várnánk el egy ilyen filmtől, lehetséges hogy low-bugdet, de akkor ne csináljanak ilyen filmet. Néha már láttam magam előtt a green-boxot, és azért egy olyan filmnek, amit a 20th Century Fox ad ki, ez luxus. Tehát nagyon silány, keveredve a green-box technika és a animáció.
A zene az egyetlen erőssége a filmnek, bár önálló, saját zenéről nem nagyon beszélhetünk. Teddy Castellucci van a stáblistában megjelölve mint zenefelelős, de az olasz nem igazán tett ki magáért. Igazából semmilyen hatalmas filmben nem szerepelt (még), tehát az áttörés számára még odébb van.
A karakterek valahol ott mozognak, ami a "Túl jó nő a csajom"-ban láthattunk: silány, béna, rossz színészek. Egyetlen "sztárja" van a filmnek, az pedig Anna Faris, akit a Horrorra Akadva sorozatból ismerhetünk Cindy Campbellként, aki nem más mint a főszereplői. Ott is jót alakított, itt kevésbé jót, mégis ő az, aki leginkább kiemelkedett a többiek közül. A másik sztár, ha nevezhetük így, Uma Thurman, a Pulp Fiction Miája, vagy még kisebb szerepeket játszott ilyen filmekben mint Kill Bill mindkét része. De ebben a filmjében szerintem kritikán alulit teljesített, erről több szót nem is ejtenék.
Összességében ez a film egy nagyon silány, a "Túl jó nő a csajom" szintű nézhetetlen film lett. Bár ez a másfél óra az életetekből lehetne mégidiótább módon eltölteni, például ha romlott tejet isztok, vagy köröket rajzoltok egy lapra, esetleg papír zsebkendőket szaggattok ketté poénból. Csak akkor nézzétek, ha már tényleg nincs mit, és rátok van kényszerítve.
Pontszám: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése