Shark Tale - Cápamese

Bemutató: 2004. Október 1.

Rendező: Vicky Jenson, Bibo Bergeron, Rob Letterman

Műfaj: Animációs vígjáték

Stúdió: PDI Studios

Kiadó: Dreamworks Animation

Hossz: 90 perc

______________________________

Mostanában nagyon rákattantam a Dreamworks animációs filmekre. Mint ahogy azt gondolom ti is észrevettétek. Mindenesetre, nem fogom az összes Dreamworks filmet a távcsövem alá venni, de párat azért érdemes.

Rögtön itt van a mi drága halas filmünk, a Shark Tale, amit kivételesen elég jól fordítottak le honfitársaink: Cápamese. Egyébként ez egy olyan film aminél az eredeti szinkront és a magyar szinkront is hallottam, és ugyan a magyar szinkron nem jobb mint az angol, ellenben fényévekkel túlszárnyalta átlagban az animációs filmek szinkronjait.

Talán észrevehetjük hogy megvan (vagy megvolt, valamikor) egy fajta versengés a Pixar és a Dreamworks Animation között (Z, a hangya <-> Egy bogár élete, L'ecsó <-> Elvitte a víz, és talán nem egy időben és emiatt nem egy ligában a Szörny Rt. <-> Szörnyek Űrlények ellen), és a Cápamese is valószínűleg egy válasz akart lenni a Némó nyomában c. (véleményem szerint leggyengébb) Pixar műre. Talán a filmnek ez a legnagyobb gyengesége, nem kellett volna erőltetni ezt a halazást, főleg nem rögtön egy ilyen kasszasiker után mint a Némó nyomában, hiszen így mindenki azonnal tudta, hogy mire megy ki a játék. De hát, már csak ilyen ez a filmszakma.

A cápamese valahol sokkal inkább vígjátékra sikeredett, sokkal komikusabb és sokkal valószerűtlenebb mint a Némó nyomában. Nem mintha abban minden hihető lenne, mint ahogy egy pelikán segít a halaknak, és hogy a cápák esküdöznek egy helyben, de hát ez a mese része, aki ebbe köt bele, annak nem volt gyerekszobája (ugyanakkor ezekből jó poénokat is lehetett volna csinálni, minthogy egy cápa sosem állhat meg egy helyben, különben fulladozik). Inkább ez a földalatti város, ami mondjuk valahol megvolt a Némó nyomában is, de ott sokkal hihetőbben, sokkal aranyosabban volt ábrázolva az egész: nem voltak reklámtáblák, kocsimosó üzemek, penthouse-ok. Amikor a cápákat, mint egy nagy maffia rendszert mutatták be, kicsit paródia szaga lett az egésznek, de hát ez már csak ilyen.

A történetünk két szálról indul, ami később egybefonódik: ott van Oscar, a lepukkant közember, aki nagyra vágyik, pénzt akar és hírnevet, és ezért bármit megtenne, de ehelyett egy "bálna"mosóban dolgozik, ott is nagy adósságokkal. A másik fonálon Lennyt ismerhetjük meg, aki egy cápa, méghozzá a "keresztapa" fia. Bátyjával, Frankyvel örökölnék a maffiát, de Lennyvel van egy kis baj: nem eszik halat. Sőt mi több, vegetáriánus. Mikor apjuk, Don Leno elküldi Lennyt Frankyvel, hogy tanítsa meg őt vadászni, történik egy baleset, miközben Oscart egyes okok miatt elvitték a zátony szélére likvidálni: Frankyt fejbetalálja egy vasmacska, és ott leli halálát. Persze Lenny ijedtében felszívódik, és mire visszatérnek azok akik Oscart kihozták ide a semmi háta mögé, csak a halott cápát találják meg és a kis halat: természetesen egyből azt hiszik, Oscar intézte el Frankyt. Oscar pedig kapva kap az alkalmon és beállítja magát mint "Cápavadászt".

A képi világ megszokott Dreamworks, szép, színes, tele van élettel, ami hát mondjuk az Óceán mélyén kétséges (ebben a Némó nyomában sokkal realisztikusabb volt, akárki akármit mond), de kedves, aranyos ötletek voltak benne.

Az amerikai szinkronhangokról semmi rosszat nem lehet elmondani: Will Smith, mint Oscar, Jack Black mint Lenny, Robert DeNiro mint Don Leno, és szerepel még Angelina Jolie is a castban.

A zene Hans Zimmer, ami önmagában tartalmaz egy minőséget, ám én nem éreztem azt a kiemelkedő zenei teljesítményt ebben a filmben. Jó, tény, a hangulatot többször eltalálták, de nem volt benne semmi új. A "keresztapás" részeknél a jól megszokott maffia hangulat volt, máshol nagy party zene, de sehol se volt olyan mint a John Powell How to Train your Dragon-ja (igen, még sokszor előfogok azzal a zenével hozakodni, mivel egyszerűen zseniális, szerintem akár Grammyt is érdemelhetne, vagy akármit amit soundtrackekért adnak).

Összességében aranyos film, rengetek belső poénnal, amit mondjuk nem értek, mivel a célközönség a gyerekek és a fiatalabb tinédzserek, akiknek nem biztos, hogy van akkora műveltségük, hogy megértsék az összes keresztapás poént például.

Pontszám: 7/10