Bemutató: 2009. Június 5.
Rendező: Tod Phillips
Műfaj: Vígjáték
Stúdió: Legendary Pictures
Kiadó: Warner Bros
Hossza: 100 perc
________________________________
Gondolom senkinek se kell bemutatnom ezt a filmet, hiszen minden valamire való filmrajongó látta már, ha nem is látta végig, de látott már részleteket, vagy ha azt sem, hát a plakátját mindenképp. Igen, kicsivel több mint egy éve ezzel a filmmel volt teleplakátolva Budapest is. El is érték, amit akartak, mindenki felfigyelt a hatalmas "MÁSNAPOSOK" feliratra, és a kis szerencsétlen bandára ami a poszteren díszelgett. De főleg a film szempontjából teljesen indokolatlanul szinte fölöslegesen beletett Carloska nevű baba keltette fel az emberek figyelmét. Később természetesen a rajongók nagy célpontja lett a baba, tizenéves lányokkal az élen.
A film önmagában egy vígjáték, egy kevés detektíves történetvezetéssel. Adott négy barát, akik közül az egyik 2 nap múlva megházasodik. Ezt egy dolgot jelent: Legénybúcsú. Egy utolsó hatalmas kanbuli mielőtt örökre elkötelezi magát az ember egy nő mellett. Így hát a négy (jó)barát útnak kel a Bűnök Városa, Las Vegas felé. Oda is érnek, ki is bérlik rögtön a legdrágább lakosztályt az egész hotelben, ami (hogy-hogy nem) Cézár Palotája (több filmből ismerősen csenghet, főleg a díjnyertes mindenki által alapműnek titulált Jóbarátokból). Egyből fel is mennek a tetőre, és elkezdenek rövidet inni egymás hegyire hátára. A következő képkocka már csak az, hogy az egész lakosztályuk fel van dúlva, és iszonyúan másnaposak. Ha ez nem elég, a szekrényben találnak egy babát -- természetesen fogalmuk sincs hogy került oda, és hogy kerültek ilyen állapotba, főleg, hogy miért néz ki a szoba úgy, ahogy. De ami a legelszomorítóbb hogy elvesztették azt a barátjukat, akinek tartották az egész legénybúcsút. Így hát a "három jóbarát" útnak indul, hogy megkeressék.
Innentől kezdve szépen lassan nyomról nyomra haladnak, ahogy a film is halad egy indokolatlan végkifejlethez.
Lehetséges hogy túl sokat vártam ettől a filmtől, de én nem kacagtam szét magam rajta. Nem volt az a fajta az asztal alatt röhögök a fájdalomtól, mint más vígjátékoknál (pl. ha nagyon elborult példát szeretnék hozni akkor Family Guy, vagy Eurotrip). Volt benne pár megmosolyogtató jelenet, de valahogy nem kaptam el a ritmust. Nem rántott magával, sőt, a végére kicsit meg is untam az egész hajkurászást, és az indokolatlan fordulatokat, amik nagyjából a semmiből jöttek. Persze volt benne pár kedves dolog, mint pl. a fogorvos elveszti az egyik fogát a reggelre, és a "magányos farkas" pedig megtalálja a kisbabát és gondjaiba veszi. Jó lett volna minden karakterre kitalálni valami hasonlót, de a karakterek felszínesek voltak, nem ismertük meg őket a végére, és igazából Stu-n kívül senki se változott meg gyökeresen. Emellé társult az indokolatlan szereposztás is: értem ez alatt, hogy belekevertek a semmiből egy amerikai bokszolót, aminek igazából nem volt jelentősége, sőt, értelme se.
A zene többnyire híresebb amerikai előadóktól remixek, mashupok vagy épp eredeti single-ek voltak, ízlésesen beillesztve, jókor-jó helyen. Ellenben ez a film se volt képes mellőzni a jól ismert "énekeljünk egyet egy tök random időpontban mert miért ne" sablont. Szerintem ebben ki is merült a zene, nem túl jó, nem túl rossz, balanszban van.
A képi világ ugyan szép, de semmivel se nyújtott többet, mint például a Jóbarátok Las Vegasos részei, ugyanúgy láthattuk a Cézár Palotáját, az Eiffel torony replikáját, a kis gyorsházasító kápolnát, és a kaszinót. Egyedül talán a sivatag dobott a sivár környezeten egyet. De ha valaki belegondolt hogy Las Vegas hol van és micsoda, akkor az se nagy durr.
Összességében azt tudom mondani hogy egy elfogadható, jó film volt. Színészi játék rendben volt, zene helyén volt, történetvezetés az indokolatan dolgok ellenére aranyos volt.
Pontszám: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése