Bemutató: 2006. Június 21.Rendező: Bryan Singer
Műfaj: fantasztikus akció (szuperhős)
Stúdió: Legendary Pictures
Kiadó: Warner Bros.
Hossz: 154 perc
_____________________________
Supermant emlegetjük a szuperhősök atyjaként, tőle ered minden, ő a szuperhősök alfája és omegája, ő az, aki nevét mindannyian ismerjük már azóta mióta az eszünket tudjuk -- legyünk mi 10 évesek vagy 50. A "Szuperember" velünk él, és egyáltalán nem tervezi a nyugdíjba menetelét. Superman az a hős, aki "túlélte a világháborút", aki ott volt mindig is Amerikában, akire az ínséges időben számítottak, és amikor felnéztek az égre, rendszeresen minden madárban és repülőben Supermant vélték látni. Superman az a hős, akinek a feelingjét még több mint 70 év után se lehet megunni. Superman az a hős, akit imádtak képességeiért, és gyűlöltek ugyanezekért. Nos, akárhogy is, Superman 19 év után visszatért a mozivászonra, hogy újra jól fenékbe billentse filmbéli főgonoszát: Lex Luthor bácsit.
A történetet nem nagyon kell bemutatnom senkinek, vagy ha úgy fogalmaznám meg hogy "nem fog sok újat mondani" akkor pontosabb lennék. A Superman Returns a képi világra alapoz abszolúte.
A nagyon hosszú és unalmas és gyenge kezdés után a végére egy nagyon jó film alakul ki, rengeteg hihetetlen jó jelenettel, mint pl. a liftes jelenet az elején, engem nagyon megragadott. De a zongorás jelenet is nagyot üt. És végre azok is megkapták a maguk "verjük össze Supermant hogy haljon bele" jelenetét, akik azt utálták a Superman franchiseban, hogy "A jövő férfija" sebezhetetlen. Ezen kívül az a jelenet, amikor Supermant szemelövik, egyszerűen fantasztikusra sikeredett.
De lényegében a történet: A Superman II után járunk 5 évvel (tehát az ezt követő két részt ez a film figyelmen kívül hagyja), ahogy Superman elment a Kriptonra, hogy körülnézzen mi van Supermanék felé, de nem járt sok sikerrel. Ám ezalatt az 5 év alatt, Lex Luthor újra kiszabadult börtönéből, ráadásul elvett egy megkeseredett gazdag özvegyet, akinek megvárta szépen a halálát, és egy hatalmas vagyont örökölt -- sőt mi több, rájött Superman titkos helyére, ahol apja az adatokat rögzítette kristályokba, és rájött, hogy azok a kristályok magvakként működnek: ha víz éri őket, föld nő ki onnét. De ne kis földre gondoljunk: 6-7 kristályból egy egész kontinenset ki akart emelni a vízből Lex bácsi. Itt jön a képbe Superman, aki hazatért, és mindenki rendkívül örül neki, egyedül szíve hölgye nem, Lois Lane -- aki mint látjuk, túllépett Supermannel való kapcsolatán.
A többit szerintem még ha nem is láttátok a filmet, akkor is kitalálhatjátok.
Ennek ellenére azt mondom, érdemes megnézni. Mint mondottam, a film nem is történetileg sikerült elképesztőre. Történet gyanánt inkább a 19 éve nem látott Superman feelinget akarták "visszatéríteni", és ez maximálisan sikerült nekik. Superman összes vagány képessége benne van a filmben: repülés, röntgenlátás, lézerszemek, supererő, golyóállóság, stb. Ugyanakkor a történet tartalmazza a szuperhősös filmek kasszasikerének titkát: Végy egy szuperhőst, adj egy főgonoszt ellene, adj mellé egy nőt, a szuperhős előbb tegyen keresztbe a főhősnek, aztán kerüljön halálközeli állapotba, ekkor a nő mentse meg, és a szuperhős újult erővel adjon a főgonosznak az orrára.
Ezt tökéletesen visszaadja ez a film. És még ezek ellenére se mondanám rossznak, egyszerűen ez egy műfaj, olyan mint egy irodalmi műfaj, megvannak az elemei aminek benne kell lennie, hogy szuperhősös filmnek nevezhessük.
Képi világát már az egekbe dicsértem, ezt most se másítom meg: valóban gyönyörűen animált, de emellett a Superman életérzést adja vissza, ahol szinte látjuk a greenboxos megoldást.
Zenéjében John Ottmant és John Williamst dícsérhetjük: bár nem volt nehéz dolguk egy jó zenét alakítani, hiszen az évtizedek már kialakították helyettük a Superman alá-valót.
A színészi játék engem teljesen elbűvölt. Minden karakter, kivéve a kicsi Chris, de rajta kívül minden karakter tökéletesen megfelelt. Brandon Routh, mint Superman elég jóképő, és izmos volt, meg tudta csillogtatni az a tipikus szuperhős mosolyt. Kevin Spacey, a Se7en John Doejaként híres színész, ismét kitűnően alakította a gonoszt, bár Lex bácsi talán picit jobban az eszénél van mint John Doe, vagy ha nem is, hát nem annyira morbid eszközökhöz folyamodik. A Loist alakító Kate Bosworth, aki szintén, mint Routh, a Superman volt a "diplomamunkája", rendkívül jól alakította az erősnek látszani akaró nőt, kiről a végén kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát.
Összességében nagyon meg voltam elégedve ezzel a filmmel, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki vagy nagyon szereti a Superman sorozatot (de akkor valószínüleg már látta), vagy csak szeretne látni egy kis tipikus Superman eksönt, repkedéssel, lézerszemezéssel, és egy hatamas mellkasról lepattogzott golyókkal.
Pontszám: 8/10
Én inkább csak 5öt adnék a filmre, annyira mégse jó. Lehet, hogy régen volt már Superman film,de azért nem mindíg Lex bácsit kellene hozni, sok ellensége van Superman-nak. Gondoljunk Darkside-ra.
VálaszTörlésPlusz, hogy szebb a film...lehet valami grafikailag szép,de más tényezők elronthatják a dolgot, jelen esetben én a történetet találtam laposnak. Inkább nézek meg egy-két-három részt az animációs sorozatból vagy egy Superman/Batman közös filmet,mert abban jobb a történet. Még akkor is ha Lex körül zajlik a bonyodalom.
Igazából kinek mi, de az is tény hogy az átlag embernek manapság a grafika rengeteget számít. És ugyanakkor valóban, ez nem más mint kb egy remake, tehát szerintem nem is akartak vele "újat" mutatni, mert ha igen, akkor nagyon nem sikerült nekik. Mindenesetre nekem adta, voltak benne faszás jelenetek, és nekem átjött a Superman feeling (bár nem vagyok hatalmas rajongó-- ez olyan mintha a One Piece-ből csinálnának egy Amerikai filmet, és az áltagembernek aki nem ismeri az OP-t az imádná, én meg valszeg felgyújtanám a rendezőt és a stúdiót. :D De persze, valahol teljesen igazad van.
VálaszTörlés