Osmosis Jones

Bemutató: 2001. Augusztus 10.

Rendező: Bobby és Peter Fallery

Műfaj: Sci-fi élőszereplős és animációs film

Stúdió: Warner Bros. Animation

Kiadó: Warner Bros. Pictures

Hossz: 95 perc

_________________________________

Talán még emlékszünk gyerekkorunkból a jó öreg félanimációs filmekre, mint a "Space Jam", vagy a "Who Framed Rabbit Roger?". Manapság egyre kevesebb ilyen film készül, ahol az élőszereplőket beleteszik egy rajzolt-mese világba, vagy épp fordítva. Bár az animáció a filmek világában lassan elfogadottá és természetessé válik, hisz melyik filmben ne lennének animációs robbanások, robotok, és pisztolylövések? Ezt már a '70-es évektől folyamatosan láthattuk a filmiparban. Egy ilyen töréspontnak talán épp a méltán híres '77-es Star Wars-t tartják. De mégis, ha megnézzük akár csak ennek a filmnek a plakátját, érthetitek, miről beszélek, melyik fajta rajzolásról és melyik fajta animációról.

De mi is ez az Osmosis Jones? Egy lassan 10 éves film, amely rendkívül aranyosan mutatja be a testünk örökös küzdelmét az ellen, ahogy élünk, ahogy eszünk, ahogy nem mozgunk. Talán oktató filmnek is elmenne, de azért nem mindennapi dolgok is történnek benne. De térjünk rá, a szokásos sorrendre, a történetről pár szó:

Filmünk egyik főszereplője, a "Szervezet", Frank, aki egy teljesen tönkrement ember. Táplálkozása borzasztó, semmit se sportol, mozog, és egyetlen örömét a sült csirkeszárnyakban leli. Neki van egy tünemény kislánya, Shane, aki inkább apja anyja lehetne, úgy gondoskodik és törődik vele. A film elején Frank egy tojást akar megenni, amikor az állatkerti majom kiveszi a kezéből, ezért majdhogynem összeverekedik vele, és miután leesett az a földre, a "szervezetünk" csak úgy simán megeszi a földről. Itt kezdődik el az animáció része a filmnek, ami folyamatosan visszavált a valóságba. Megismerhetjük Osmosis Jones-t, egy fehérvérsejtet, akinek minden vágya hogy hatalmas rendőr legyen, mint ük-ük apjától fogva mindenki a családban. Csak egy a baj. Osmosis egy picit öntörvényű, és nem nagyon szereti az utasításokat, és mint tudjuk, ez egy rendőrnél nem igazán professzionális. Így elég hamar bajba is kerülhet, ezért segítségére küldik Drixet, a megfázás elleni gyógyszert, akivel természetesen rögtön elkezd versengeni, és mindent jobban akar tudni. Kiderítik, hogy valami egészen durva vírus került Frank szervezetébe, és arra készül, hogy megölje Franket... Hát ideje akkor összefogni, és kiírtani ezt a kórokozót a szervezetből.

Nekem rendkívül tetszett az egész térbeli megoldás, ahogy a szervezet leginkább egy városra hasonlított, megvoltak a maga sötét, bűnözővel telt kerületei, és az "Agy"ban található hatalmas Penthouseok, egy Cápamesés idézettel élve: "A korall csúcsa". Igazából annyi jó, ötletes megoldás volt benne, ahogy párhuzamot hoztak a mai világunk problémái, és az általános életmódunk problémái között, hogy felsorolni is lehetetlen, leginkább megnézni érdemes ezt a filmet! Valóban azon kívül, hogy egy jobb akció-vígjátéknak is elmenne, mélyebb értelmet is lehet benne találni, sőt. Erős politikai bírálás van benne, erős társadalmi kritika, bár nem olyan egyértelműen, mint mondjuk egy Family Guyban.

Képi megoldások fantasztikusak, nekem valahogy mindig is tetszett, ez a egy filmen belül rajzfilm és élőszereplős film, de talán csak a még ki nem élt gyermeki lelkem miatt. Ezt megint csak látni kell, hiszen túl szokatlan ahhoz, hogy csak így el lehessen magyarázni. Ügyes, és jó megoldások vannak benne, az biztos, és rendkívül kreatív!

Zenei világa sajnos egyáltalán nem sikerült jól. Sémazenék, olyan muzsika, amit minden második akció filmben megtalálhatunk, nekem személy szerint egyáltalán nem tetszett. Igaz, nem egy Hans Zimmer készítette vagy egy John Powell, de akkor is. Erre az egyre nagyon kényes vagyok és sznob.

Egyetlen hátránya csak az egész filmnek a történetvezetése. Néha túl gyors és indokolatlan kanyarokat vesz, és fölösleges "akciófilmséma" köröket játszanak le benne. Akármennyire ötletes, sok helyen hiányos is volt, például az sosem derül ki, hogy a főgonosz végül milyen vírus is volt. Mégha nem is ez a legfőbb tanulság a filmben, mégis fontos láncszem lett volna, ilyen luxust nem engedhetnek meg maguknak a filmgyártók.

Összességében élveztem a filmet, bár nem jöttem tőle extázisba, nem ütöttem a falat se nevetésemben, nem sírtam el magam, mert hatott meg. Jó volt, inkább átlagos.

Pontszám: 6/10