Bemutató: 2010. október 1.Rendező: David Fincher
Műfaj: dráma
Stúdió: Relativity Media
Kiadó: Columbia Pictures
Hossz: 121 perc
_____________________________
Manapság, az emberek első dolga, mikor hazaérnek, hogy bekapcsolják a számítógépüket. Ezt általánosan mondhatjuk, a civilizált emberiség 70%-ára. Ezek az emberek közül 90% felmegy az internetre azon nyomban, és közülük nem hiszem hogy hazudnék, ha azt mondanám hogy több mint 80%-uk megnézi a Facebookját. Életük részévé vált, összekapcsolja az embereket a nap 24 órájában, a hétnek mind a 7 napján. Ezen vitázhatnánk, hogy ez társadalmilag hogy alakítja az embereket, de sem a filmünk nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, és én sem erről írok jelenleg. De abban biztos vagyok, hogy a Facebookról filmet csinálni, az egy milliós ötlet.
A film valahol egy furcsa krimi, de szó sincs gyilkosságról, szó sincs detektívekről, ezért a dráma besorolást kapta, mert valóban sok felkavaró érzelem is megjelenik a filmben, miközben meghatározhatatlan dologról szól az egész. Talán a Facebook születéséről, de még ez se teljesen igaz. Egy cég felemelkedése? Egy véletlen folytán való meggazdagodás? Egy új "Bill Gates" születése? A tökéletes közösségi oldal létrejötte? Ki tudja. Ki tudja.
A film sikerét még az is okozhatja, sőt, okozza, hogy olyan dologról szól, olyan dolog áll a középpontban, amely mindenkivel történik. Nem olyan, mint a Sylvester Stallonés filmekben, amiben tudjuk jól hogy sosem fog velünk megtörténni, és terminátorok se leszünk soha. Persze ez nem elég, hiszen elég sok olyan film létrejött már, sokkal sikertelenebb filmek, amelyek ugyanúgy akármelyikünkkel megtörténhetne, de ez a film abban más, hogy ez ma szól, nekünk. Egy olyan dologról, ami a mindennapjaink része. Olyan, mintha az evésről szólna, vagy a fürdésről, esetleg a házi feladat írásáról. Ennél mégiscsak izgalmasabb, mivel ez a dolog, ez esetben a Facebook ráadásul még egy olyan dolog, amit kedvelünk, amihez hozzászoktunk, pontosabban rászoktunk. És manapság ki ne akarna elmenni a "Facebook" filmre?
A történet, ami tulajdonképp a Facebook keletkezését mutatja be lépésről lépésre, Mark Zuckerberg főszereplésével (természetesen nem ő a színész), két különböző tárgyalásba van beleillesztve, ahogy a felperesek és az alperes, Mark, vagy épp az ő ügyvédeik elmesélik a történetet. Természetesen nem lehet a történetet elmesélni, hiszen leírva unalmassá, értelmetlenné válna az egész, ha valakit tényleg érdekel egy ilyesmi film, haladéktalanul nézze meg.
Az egész filmnek emellett van egy furcsa világa. Egy fajta kissé nyugodt, mégis rengeteg emberi érzelemmel telt világa. De valahogy Markot is így láthatjuk a filmben, egy nyugodt zseni, akiben valószínűleg belül az érzelmek világháborúja dúl, de ezt nem teszi nyilvánossá. De ezt képi világában is megtapasztalhatjuk, zenéjében végképp. A zene amúgy nagyon érdekes részét alkotja a filmnek. Trent Reznor és Atticus Ross munkája szépen, halkan csusszan be a képek alá, drámaibbá téve a képsorokat. A zenéje kicsit engem a futurisztikus muzsikára, az ilyen számítógépekhez illő zenére emlékeztet, de ne gondoljunk nagyon éles electro hangokra, vagy hasonlókra, mert erről szó sincsen. Kicsit ez is elmagyarázhatatlan, de persze lehet hogy csak a zeneműfaj ismereteim hiányosak.
Bár a film tele van érzelmekkel is, magából a nézőből, néhol ámulaton kívül sok mély érzelmet, nem vált ki. Legalábbis akkorát, hogy miután az ember feláll a székből, és kimegy az ajtón utána még benne éljen a film alatt tapasztalt, megértett dolgok. Legalábbis esetemben ez így történt.
Összességében a film jó, bár engem közel sem fogott meg annyira, mint ahogy azt elvárhattam volna. Talán épp ez is volt a baj, hogy eleve elvárásokkal mentem neki ennek a filmnek, hiszen nagyon jó értékeléseket kapott neves kritikusoktól. Tematikájában a film kiváló, hisz ahogy mondtam, egy ilyen filmre, aminek az is lehetne a neve hogy Facebook, arra mindenki elmegy, és reklámozásban is zseniális, ilyen szövegekkel, mint amit a plakátján láthatunk: "Nem szerezhetsz 500 millió barátot, anélkül hogy ne szereznél pár ellenséget is". Ez is egy olyan plakát, amit ha meglátok a suliba menet az utcán, már délután váltom a jegyet a moziban.
Hát igen, sokszor csak ezen múlik egy film sorsa. Nem azt mondom, hogy nem érdemli meg azt a helyezést, amit kapott, de nem egyszer láthattunk már olyan zseniális filmeket, sorozatokat, amiket aztán töröltek, vagy egyszerűen pár hónapnál tovább nem húzta. (Kimondva: a Pushing Daisies című sorozatra gondolok.)
Pontszám: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése