Treasure Planet - Kincses Bolygó

Bemutató: 2002. november 27.

Rendező: Ron Clements, John Musker

Műfaj: animációs sci-fi

Stúdió: Walt Disney Feature Animation

Kiadó: Walt Disney Pictures
Hossz: 95 perc

_______________________________

A kalózokkal, és a nagy kincseikkel, egyszerűen nem lehet mellé fogni. Bár lerágott csontként ismerjük a negatív karakterben megjelenő jóságot is, amit egy gyerek ébreszt benne. Ha a Treasure Planetet kéne jellemeznem, egy ugyancsak egy olyan sci-fi rajzfilm, ami bár alapvetően első ránézésre egy lerágott csont, és unalmas, de tüzetesebben megvizsgálva, sok-sok meglepetést tartogat.

A film nem az a fajta animáció, amilyeneket eddig rendre vettem a blogon, ez még az úgymond "hagyományos" rajzolási technikával készült, bár érdekes, mert sok tárgyat, és tájképet viszont 3D-s CG technikával csináltak meg (tehát hasonló azokhoz az "új fajta" animációs filmekhez mint pl. a Bolt, és így tovább). Tehát hagyományos rajzfilmről beszélhetünk, amiknek én már nem nagyon vagyok a híve, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy a Disney rajzfilmjei eléggé igényesek, már azok, amelyeket tényleg teljes erőbedobással megcsinálnak, tehát nem sorozatokról beszélek. Ez nem volt másképp 2002-ben sem, a Treasure Planettel sem.

A történetünk elején megismerkedhetünk rögtön a világgal, amiben játszódik a film: egy alternatív jövő (vagy múlt), ahol ahelyett hogy a vitorlás hajók a tengereken utaznának, az űr végtelenjét szelik. Bemutatják az alapsztorit: volt egy hatalmas kalóz, ki a világ összes kincsét összegyűjtötte egy bolygóra, minek a neve: A Kincses Bolygó! Persze kiderül hogy ezt egy könyvből "olvassa" a fiatal Jim, a filmünk főszereplője. Ezek után várhatóan egy időugrás következik, és a történet ott folytatódik, mikor Jim már a kamaszévei közepében jár, és ez meg is látszik rajta. A gyerekkor és a felnőttkor határán van, amikor még az gyerekkori álmai élénken élnek benne, de egyre nagyobb felelősség nehezedik a vállára. De édesanyja hisz benne, még akkor is, ha a fiú nagyon nehezen tudja feldolgozni azt, hogy édesapja elhagyta őket, és sehogy sem tudja csitítani a dühét, és a kalandvágyát a fiúnak. Ám egy borús napon, egy idegen lép be a fogadóba, aki már a végét járja, de előtte Jim kezébe nyom egy ládikót, mondván, hogy "nem találhatják meg, semmiképp, a cyborgok". Jim nem veszi ezt tréfára, fogja édesanyját és kimenekül a házból, ami szemük láttára gyújtanak föl a titokzatos idegen ellenségei, akik a ládikót keresték. A család egy barátjánál húzódnak meg, ahol is kiderül, hogy a láda tartalma egy kis aranygömb, ami valójában egy térkép az univerzumról, ami a Kincses Sziget helyszínét őrzi. Így hát nincs más dolog: elindulni a sziget felé. El is indulnak, ahol is Jim megismerkedik a szakáccsal és matrózzal, Silverrel. Különböző okok folytán Jim összekényszerül Silverrel, és megkezdődik az utazás a kincses bolygó felé, de ne gondoljuk azt, hogy az út, vagy a partraszállás zökkenőmentes lesz... A történetnek közel sincs vége.

A történet teljesen a helyén van, Disney, kétségkívül, bár hála istennek megkíméltek bennünket a kínos "karakterek énekelnek" jelenetektől. Igaz, van zenés videó a filmben, de az is igazán élvezhetőre sikeredett. És természetesen a történet végén számíthatunk a Disney-féle csöpögősségre, tehát készítsük oda magunk mellé a zsepit, mert szükségünk lesz rá. Igazából nem is szeretnék többet elárulni a történetről, mert tényleg érdemes megnézni, a Disney, már itt kapizsgálta, hogy az emberek kinőtték már a szokványos Hamupipőke sztorikat, és a hét törpe se kell már. Ezt már bátran nevezhetnénk a Bolt és a Meet the Robinsons előszelének. Nem mellesleg ez az utolsó nem 3D-s CGIvel készített filmjük, hanem a "hagyományos Disney" rajzolással készült. Persze, mint feljebb említettem, több helyen megjelenik a 3D-s CGI. De ez szépen beleillik ebbe a futurisztikus, Steampunk stílusba.

A Treasure Planet világa igazán magával ragadó. Egy fajta újkori életérzés van benne, mégis úgy érezzük, hogy a távoli jövőben járunk, sokkal fejlettebb tudománnyal mint ma azt tudnánk. Nagyon szépen egyesíti ez a film a két kornak a stílusát, még ha teljesen valószínűtlen is. De hát ettől mese. Ezt igazán elmondani nem lehet, ez tényleg olyan amit látni kell. Az űr-bárkák, a légszörfdeszkák, az ilyen olyan lézerfegyverek, elképesztő! Nagyon beletalált a Disney. Bár nekem ettől a szörfözéstől mindig is a Eureka Seven című japán animációs sorozat jutott eszembe, ott láthattunk hasonlókat. Bár az is tökéletesen igaz, hogy az Eureka Seven csak 4 évvel késöbb 2005-ben jelent meg. Ezáltal a "ki lopott kitől" dolgokat itt mellőzném is.

A zenéje teljesen rendben volt, bár nem hagyott bennem akkora nyomot, mint mondjuk (csodák csodájára de:) az Így neveld a Sárkányodat zenéje. Egyébként a dallamok James Newton Howard művei, aki többek közt a Pretty Woman, a Space Jam és az I am Legend filmek zenéjét rendezte.

A lényeg hogy egy nagyon frankó kis mesét sikerült összedobnia a Disneynek abban az évben is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen romantikus történeteket, kalózokkal, matrózokkal, szerelemmel, arannyal, fondorlatokkal. Nézzétek, és ámuljatok!

Pontszám: 7/10

Kick-Ass/Ha-Ver

Bemutató: 2010. március 26.

Rendező: Matthew Vaughn
Műfaj: akció vígjáték (szuperhős)

Stúdió: Marv Films

Kiadó: Universal Pictures
Hossz: 117 perc
_____________________________

Mostmár mindenféle szuperhősös filmet felraktam a blogra. Volt itt teljesen komoly, minden "igényünket" kielégítő, volt az elvárthoz képest sokkal komorabb és durvább, volt az elvárthoz képest teljesen nagy paródia és komédia, volt olyan is, ami valójában csak egy az elvártnak egy gyenge másolata volt. Most valahol az összes lesz egybegyúrva.

A Kick-Ass egy olyan film, hogy meglátod a plakátját, és azt mondod, ezt látnom kell. Szuperhősök ugrálnak, harcolnak a gonosz ellen, és hatalmas akció, plusz ki ne menne el egy olyan filmre, aminek az a címe hogy "Szétrúgom a segged"? Jó, a magyarok cím telén megint picit túlfantáziálták magukat, és a Kick-Assből Ha/Ver címet kihozni, hát na. Értem mondjuk a logikáját, de minden kedves angolul tudó ismerősömet kérdezek, melyik hangzik jobban?

A film az elején követi a jól ismert sémát, de ez ne tévesszen meg senki, ne kapcsolja ki senki azonnal a tv-t vagy a lejátszót, mert ez csak maximum az első felére igaz a történetnek! Tehát van a szokásos lúzer gyerek, akinek van a lúzer haverja, és a srác halálosan bele van zúgva egy csajba, aki persze észre se veszi. Eddig minden tiszta, csak hogy ez a srác, névszerint Dave Lizewski, nagyobbat álmodik, mint a legtöbbünk. Révén, hogy hatalmas képregény rajongó, hiányolja a világból a szuperhősöket, és azt vallja, a világnak szüksége van az álarcos harcosokra, azokra az emberekre, akik segítenek az elesetteknek, és akik igazságot hoznak a romlásba. Vesz magának egy jelmezt (ami igazából búvárruha, ha jól értettem, picit átalakítva), és kimegy a nagyvilágba, hogy harcoljon. Bele is fut a helyi trógerekbe, akikbe azonnal beleköt, de a fizika törvényei szerint, és eleve a VALÓSÁG törvényei szerint, a mi Dave-ünket rendesen helyben hagyják, ahogy azt kell. Ha ez nem elég, a nagy dulakodásban egy kést döfnek a hasába, és ott esik össze. Pár hónap múlva tér magához főhősünk, amikor kiderül, hogy nem érez fájdalmat, mert a késszúrás minden idegszálát elölte, és akárhol ütik akármilyen erősen, nem fogja érezni. Ezen a címszón felkerekedve, újra kimegy a világba, és rögtön egy újabb veszedelembe keveredik, ahol üldöznek egy férfit, három másik, és össze is vernék, ha Dave nem lépne közbe. De közbelép, és megpróbálja megvédni, persze el is akarják verni, de a fájdalomtól már nem esik össze a hősünk. De valahol mégis sikerül elkergetni a 3 bűnözőt, és így megszületik a főhős: Kick-Ass!

Természetesen nem kell komoly szuperhősös filmre számítanunk, hiszen erről szó sincsen. Bár később sokkal "hősiesebb" emberekkel is találkozhatunk a filmben, akiktől kicsit Batman szerű életérzésünk lehet, vagyis nekik sincs szupererejük, csupán rendkívül jól vannak kiképezve.

Ugyan én nagyon nagy elvárásokkal futottam neki ennek a filmnek, és így kicsit csalódást okozott, a szerelmi szál is nagyon erőltetett volt nekem, de azért Big Daddy és Hit Girl mindent vitt, főleg Hit Girl akciójelenetei. A legnagyobb életérzést ők adták, és tőlük esett le az állunk, ha leesett. Egyébként pletykákat rebesgetnek arról hogy Hit-Girl is kap egy önálló filmet. Mondjuk nem csoda. Így visszagondolva a film nagyon jóra sikeredetett, rengeteg jó jelenet volt benne, és bár erős Batman beütést kapunk tőle.

A képi világa megfelelő, egyértelműen a megszokott képregényes világ, sok-sok bűnözővel, iskolával, sikátorral, mintha valamelyik Pókemberből emelték volna ki. Az akció jelenetek hihetetlen jókra sikeredtek, igazából azok a film legjobb percei, akkor tényleg lehet izgulni.

A zenéje kítűnő! Miután megnéztem a filmet még napokig csak a Kick-Ass zenéjét hallgattam, érdemes akár a film előtt is belehallgatni, mert meghozza a kedvet. Nagyon jól illenek a film alá, eltalálták itt is a hangulatot, John Murphy jóvoltából. Az egyik legjobb betétdal Mikának köszönhetően került a filmbe, az is rendkívül jó, szöveggel mindennel együtt, bár kétségkívül Mika, és aki őt nem szereti, ezt se fogja.

A film egy képregényen alapul ugyanezzel a címmel. 2 évig adták, 2008-2010, bár még nem olvastam, sokszor az volt az érzésem, hogy ezt a filmet jobban lehetne élvezni képregényben mint filmben, tehát abba is érdemes belekukkantani, már csak összehasonlítás végett.

Összességében nagyon jó kis film, bár erős túlzással szuperhősös. Kicsit néha Batman, néha Spiderman, néha egyik sem, de talán a legjobb kifejezés a Kick-Ass. Mert ez a film tényleg az. Nézzétek meg, miután végeztetek a szokásos szuperhősös filmekkel (Iron Man, Batman, Spiderman, Superman, X-men), és mire ezekkel végeztetek, már lassan jön is következő Marvel adaptáció, a Thor.

Pontszám: 8/10

My Super Ex-Girlfriend - A szuper ex-nőm

Bemutató: 2006. július 26.

Rendező: Ivan Reitman
Műfaj: fantasztikus romantikus vígjáték (szuperhős)

Stúdió: Regency Enterprises

Kiadó: 20th Century Fox

Hossz: 95 perc

_____________________________

A szuperhősös történeteket nem csak a DC Comics és a Marvel ihleti. Bár természetesen, senki se tagadhatja hogy nekik köszönhetően kialakult bennünk egy fajta kép a szuperhősökről: repülnek, lőnek, vagány jelmezeket hordanak, és igazi macsók. És természetesen a közjót szolgálják, ez alap.

Ugye, ahogy azt leírtam a Supermanes bejegyzésben, Superman az a hős, akire úgy tekintünk mint a szuperhősök alfájára és omegájára, ő A SZUPERHŐS. Ez így is van.

A My Super Ex-Girlfriend leginkább egy Supergirl feldolgozás is lehetne, benne van a bögyös szőke maca, akinek Supermanhez rendkívül (már-már kínosan) hasonló képességei vannak. Szupererő, hőlátás, röntgenlátás, lézerszemek, és így tovább. Mondjuk nem értem hogy akkor miért nem tudtak már rögtön csinálni egy Supergirl filmet, szerintem sokkal nagyobb sikere lett volna mint ennek. 2006-ban pont időben is vagyunk, a Superman film mellé egy Supergirl film simán mehetett volna. És igazán megérdemelhetne az a szőke démon is egy filmet...

A történet úgy kezdődik mint minden ilyen romantikus film: van egy srác, aki már ezer éve nem feküdt le senkivel, és van a barátja, aki csak arról beszél, hogy így meg úgy kell kihasználni a nőket, és miután lefeküdt vele, dobni őket. Arra biztatja főhősünket, hogy szólítson meg a metrón egy nőt, amit meg is tesz, de a nő azonnal visszautasítja. Miután a metrón egy tolvaj elveszi a táskáját, a főhősünk utánaszalad, és megpróbálja elkapni, ami majdnem sikerül is neki, és úgy tűnik nyert ügye van, de aztán a bűnöző egy nagy vasrúddal jön vissza, hogy agyonverje barátunkat. Ezért a férfi el is menekül egy kukába, és amikor kiugrana a szemetesből, a tolvaj eltűnt, helyébe az a nő áll ott, akit megpróbált még a metrón leszólítani. Így szóba is elegyednek, és megbeszélnek egy randit. Aztán találkoznak is, de a nő nem tűnik 100-asnak. Sőt, furcsa módon eltűnik majdnem 10 percre, ahogy valami baj történik a városban, és ekkor tűnik fel G-Girl, aki helyreteszi a városban a rendet. Ahogy minden oké, a nő is visszatér a randira, kicsit felzaklatott állapotban. Innentől kezdődik az egész történet, amit szerintem már ennyiből is tudhatunk mi lesz. Igen, ennyire kiszámítható a film.

Ami talán a legjobban zavart, az az, hogy semmi úgymond "érték" nem volt a filmben. A szuperhősök, szuperhős lány, egyáltalán nem úgy viselkedett mint egy szuperhőstől elvárhatjuk: harmadik randin elmondja hogy szuperhős, a magán életében visszaél az erejével, és így tovább. Tehát minden szabályt, amit a DC és a Marvel felállítottak, ez a film nyugodtan felrúg. Az ilyen szabályokat még a Kick-Ass is betartotta, pedig azért az sem a legnagyobb szuperhősös film. Igaz, egy fokkal komolyabb film, és nagyobb értékeket is hordoz magában. Ezek mellett amint említettem, ebben a filmben semmi tanulság nincs. Tényleg semmi.

A film leginkább engem a "Túl jó nő a csajom"-ra emlékeztetett. Ugyanez a felállás, csak semmi szupererő, és talán úgy egy fokkal elviselhetőbb film is lett. De be kell valljam, azt a filmet se izgultam végig, és még csak nem is mosolyodtam el rajta. Ez a film szintén ilyen volt. Ami már azért is gáz önmagában, mert ugyebár hivatalosan is vígjáték (is) akar lenni, tehát elvileg humort kéne találni benne. Őszintén szólva, én nem tettem.

A képi világ egy nagyon lebutított Superman. 2006-ban azért többet várnánk el egy ilyen filmtől, lehetséges hogy low-bugdet, de akkor ne csináljanak ilyen filmet. Néha már láttam magam előtt a green-boxot, és azért egy olyan filmnek, amit a 20th Century Fox ad ki, ez luxus. Tehát nagyon silány, keveredve a green-box technika és a animáció.

A zene az egyetlen erőssége a filmnek, bár önálló, saját zenéről nem nagyon beszélhetünk. Teddy Castellucci van a stáblistában megjelölve mint zenefelelős, de az olasz nem igazán tett ki magáért. Igazából semmilyen hatalmas filmben nem szerepelt (még), tehát az áttörés számára még odébb van.

A karakterek valahol ott mozognak, ami a "Túl jó nő a csajom"-ban láthattunk: silány, béna, rossz színészek. Egyetlen "sztárja" van a filmnek, az pedig Anna Faris, akit a Horrorra Akadva sorozatból ismerhetünk Cindy Campbellként, aki nem más mint a főszereplői. Ott is jót alakított, itt kevésbé jót, mégis ő az, aki leginkább kiemelkedett a többiek közül. A másik sztár, ha nevezhetük így, Uma Thurman, a Pulp Fiction Miája, vagy még kisebb szerepeket játszott ilyen filmekben mint Kill Bill mindkét része. De ebben a filmjében szerintem kritikán alulit teljesített, erről több szót nem is ejtenék.

Összességében ez a film egy nagyon silány, a "Túl jó nő a csajom" szintű nézhetetlen film lett. Bár ez a másfél óra az életetekből lehetne mégidiótább módon eltölteni, például ha romlott tejet isztok, vagy köröket rajzoltok egy lapra, esetleg papír zsebkendőket szaggattok ketté poénból. Csak akkor nézzétek, ha már tényleg nincs mit, és rátok van kényszerítve.

Pontszám: 5/10

Superhero Movie

Bemutató: 2008. március 28.

Rendező: Craig Mazin
Műfaj: paródia vígjáték

Stúdió:

Kiadó: Metro-Goldwyn-Mayer Dimension Films

Hossz: 75 perc

______________________________

Craig Mazin nevét talán nem halljuk olyan sokszor a tv-ben és nem látjuk sokszor plakátokon, de ha szemfülesek vagyunk, néha itt-ott el-elkaphatunk pár infót róla. Amit leginkább érdemes róla tudni, hogy részt vett a Horrorra Akadva harmadik és negyedik részének a készítésében. Ebből kiindulva, és a reklámposzterjéből kiindulva máris tudjuk mire számíthatunk. Egy hatalmas paródiára.

Adott egy lúzer srác, aki bele van zúgva egy csajba. (Ismerős... Kick-Ass??) A srácnak nincsenek barátai, csak egy fekete indokolatlan barát (mint általában szoktak lenni a Horrorra Akadva főszereplők). Egy nap elmennek iskolai kirándulásra, ahol bemutatják a génmanipulált állatokat nekik, és egy szitakötő ki is szabadul a kelepcéjéből, és meg is csípi a főhősünket. Így lesz belőle a Szitakötőember!

Igazából a történetet nem is érdemes tovább mesélni. A film alapjául egyértelműen a sikeres Marvel filmek szolgáltak alapul, mint az X-men, és a Pókember. Több jelenetet átvettek, természetesen mindent kiparodizáltak, amit csak tudtak. Ha leülünk megnézni a Superhero Moviet, ne várjunk többet akármelyik "Movie" filmnél (Scary Movie, Date Movie stb.), csak olyan poénok "szállingóznak" benne, mint a fingás, és büfögés, és ehhez hasonló primitív dolgok. Ez egy fajta humor, vicc. A film nem nyújt semmi többet ennél.

Bár be kell vallanom, én is párszor nevettem rajta, de az, aki látta mind a 4 Horrorra Akadvát, és a Date Moviet, annak új poén már nem lesz benne.

Egyetlen erős pontja, az a zenéje, mert nagyon jó kis zenéket rittyentettek alá, ez tuti. Főleg a stáblista alatt hallható muzsika az, ami igazán megfogja az embert, mert a film alatt nem különösebben jeleskedett ez alatt.

Amiért ezt elkészítették az ugyanaz, mint a Scary Moviekat. Valami komolyat degradáljunk le a legostobább Family Guy szintű poénokra.

Hát sikerült. Csak annak ajánlom ezt a filmet akinek van gyomra az ilyesmihez, és nem idegesíti fel magát rajta. Meg annak aki nagyon elborult filmet akar megnézni este a popcorn mellé. Talán ezekre a filmekre mondják azt hogy "agybutító".

Pontszám: 5/10

Watchmen - Őrzők

Bemutató: 2009. március 5.

Műfaj: fantasztikus krimi (szuperhős)

Rendező: Zack Snyder
Stúdió: Legendary Pictures
Kiadó: Warner Bros.

Hossz: 162 perc

__________________________

Így három szuperhősös film után most is valami ilyesmire számíthatunk. Képzeljük el az összes szuperhősös filmet, ahogy a kedves és igazságos szuperhősök megmentik a világot, mindenki szereti őket és örülnek nekik, mint a Justice League, vagy a Marvel képregényekből ismert X-men, és a többi. Ismerjük őket, összedolgoznak, ezzel mindig kikap a főgonosz, és szeretet és béka jön a földön.

És most felejtsük el mindezt. Aki ilyen filmet akar látni, ne ezt a filmet nézze meg, mert a Watchmen csak csalódást okozna neki. Ebben nem lesz semmilyen hősiesség, ebben nem lesz "jó" oldal, ugyanúgy ahogy "rossz" oldal se. Ez a film szubjektív vélemények, világnézetek összessége, sok sok izommal összekeverve. A Watchmen abszolút az ellentettje a DC Comicstól megszokott szuperhős imázsnak, sőt, még a Marvel szuperhős imázst is feldönti.

A film egy gyilkossággal kezdődik, egy Edward Blake nevű állami ügynök az áldozat. Ezután egy visszatekintést láthatunk a Watchmen történetébe: igazi hősök állnak Amerika élére, az úgy nevezett "Minutemen" akik azt állítják hogy "befejezik mindazt, amit a jog már nem tud." Ám ez se tart sokáig. Ahogy a társulat tagjai öregszenek, egyre másra szörnyűbbnél szörnyűbb sorsok várnak rájuk: gyilkosságok, alkoholizmus, őrülés határa, családi katasztrófák. Ám itt nincs vége a Minutemen történetének, megérkeznek a második generációs hősök, immáron Watchmen néven -- ám ők se tartanak sokáig. A társadalom úgy tartja, ők is csak őrültek lesznek, és drogfüggők, ezért az állam betiltja az álarcos hősök tevékenységét, ezzel az alvilágba üldözve őket. Így ma, kik egykoron hősök voltak, ma már eldobták hős gúnyájukat: rendőrök, feltalálók, és munkanélküli, mondhatjuk, detektívek. A történet a 80-as évekbeli Amerikában játszódik, a vietnámi háború után, a hidegháború alatt. Az oroszok atombombával fenyegetőznek. A régi Minutemen és Watchmen tagokat gyilkolják. Rorschach ekkor lép a képbe. Kicsit kutakodik Blake halála körül, és kideríti, hogy Edward Blake nem más, mint egy ex-Watchmen (és Minutemen), a Komédiás. Ezért Rorschach felkerekedik, hogy figyelmeztesse régi bajtársait a veszélyre: a Watchmeneket gyilkolják. Így ismerhetjük meg a Watchmenek brigádját:

Nite Owl, azaz Daniel Dreiberg, egy mostani rendőrtiszt, aki próbálja élni békés életét: de természetesen visszavágyik arra hogy hősködjön és megmentsen ártatlan amerikai polgárokat. Ő az, aki leginkább Batmanhez hasonlítható: annyi különbséggel, hogy nem milliárdos, és nem denevér, hanem bagoly stílusú cuccokat hord.

Dr. Manhattan, azaz Dr. Johnatan Osterman, aki egy isteni képességekkel rendelkező személy, leginkább Supermanhez hasonlítható, repül, teleportál, sokszorosítja magát, bármilyen anyagból bármit tud előállítani, lebegtet tárgyakat, tehát mindent amit emberi ész el tud képzelni, azt ő megteheti: és emellett kéken világít. Egy kísérlet során változott át ezzé az elpusztíthatatlan lénnyé: atomjaira bomlott, és aztán rájött -- képes rekonstruálni magát teljes valójában. Ő leginkább egy Buddha szerű karakter: neki mindegy már mi történik az emberiséggel -- Ő elpusztíthatatlan, Ő akár kiruccanhat a Marsra, és építhet magának egy világot ott is. Nincsenek különösebben valódi érzései, ezalatt a pár év alatt, teljesen kihalt belőle az emberi mivolta.

Silk Spectre II, azaz Laurie Jupiter, Sally Jupiter lánya, aki az eredeti Silk Spectre volt, mikor még a Minutemen létezett. Mr. Manhattan szeretője, de természetesen a film során a szerelmi szálat ő képviseli. Különlegesebb képessége nincs, ahogy igazából Manhattanen kívül senkinek, de rendkívül hajlékony és jól harcol.

Osymandiaz: Ő az egyetlen a Watchmen közül, aki felfedte kilétét. Milliomos, és körülbelül a világ ura. Akármit megtehet ezen a földön, és megszállottan imádja Egyiptomot.

És igazából innentől kezdődik el a történet, ami sok szálon fut, első nézésre eléggé érthetetlen is, de második nézésre a világ egyik legdurvább és legjobb filmje lesz. Az benne az elképesztő, ahogy bemutatja a világot úgy, mintha tényleg léteznének ezek a szuperhősök. Sokan feszegették már ezt a témát, és érdekes módon a legtöbben oda jutottak, hogy valószínűleg, ahogy a helyzet a kilátástalan állapotát megszüntették, betiltanák őket, esetleg hálátlanul elküldenék. Sajnos valóban el tudom ezt képzelni, hogy az emberiség bőven nem rajongana úgy ezekért a hősökért, mint a Superman vagy Batman filmekben teszik a polgárok.

A képi világ tökéletes. Teljesen visszaadja az állapotokat, és nem csak hogy nagyon szép animációs megoldások vannak, de ugyanúgy érezni azt a sötét, komor hangulatot ami a filmet jellemzi. A valóság érzését kapjuk meg a filmtől.

Zeneileg abszolút rendben van, jó, élvezhető zenék vannak benne, komorabbak is, ijesztőbbek is, vidámabbak is, de persze a vidámság messze áll a filmtől. Mindenféle vidámság inkább egy lassúbb, ijesztő, morbid boldogság. De ezt is természetesen látni kell hogy át lehessen érezni.

Színészekben törekedtek egy celeb mentes filmet készíteni. Így ez rendjén is van, bár ettől kicsit messzinek érezzük magát a történetet. Természetesen nem azoknak, akik rajongói voltak ennek már a film előtt is.

Ugyanis ez nem egy fejből pattant történet. Képregényben adták ki a történetet 1986-ban. Úgy is nagy sikereket ért el, de nem tudta magát feltörni a Marvel vagy a DC comics nagyságába, tehát a Watchmen sose lett olyan híres mint például a Pókember, vagy Superman, esetleg Batman.

A filmet igazából pár jelenete miatt csak a keményebb gyomrúaknak ajánlom, akik szeretnék picit máshogy is felfogni ezt az egész szuperhősös sztorit. Egyébként nagyon érdekes film, filozófiailag is, helyén van minden, a karaktereket megismerjük viszonylag a végére, bár ahhoz képest hogy szuperhősös film, nekem elég kevés volt az akció benne, sokkal inkább krimi hangulatot hozta.

Pontszám: 8/10

The Dark Knight - A sötét lovag

Bemutató: 2008. Július 14.

Rendező: Christopher Nolan

Műfaj: fantasztikus-akció (szuperhős)

Stúdió: Legendary Pictures

Kiadó: Warner Bros

Hossz: 152 perc

___________________________

Chistopher Nolan visszahozta a mozivásznakra 2008 nyarán Batmant, és ezzel megteremtette talán minden idők legnagyobb Batman filmjét. Bár egyértelműen folytatás, és erre jelek is utalnak, de közel se annyi, hogy ne tekinthetnénk teljesen nyugodtan két különálló filmnek. Nincs annyi visszautalás az előző filmre, csak pár, például Joker megjelenése, és a Bat Sign, a nagy reflektor, amire a Begins végén Gordon és Batman felerősítették a denevér jelet. Sajnos a film életérzését egy kritikában, egy áttekintésben nem lehet átadni, ezért mindenkinek már most rendkívül ajánlom hogy nézze meg a ezt a remekműt, akár a cikk elolvasása után, akár előtte, mert nagyon érdemes.

A történetünk valójában ott kezdődik, vagy pár héttel utána, ahol a Begins befejeződött: Batman már híres Gotham városában, mindenki tudja ki az, és tőle várják a megváltást. Az új államtitkár, Harvey Dent, és csinos barátnője Rachel Dawes (igen, az a Rachel Dawes, aki a Begins végén megígérte Brucenak hogy mikor már nem lesz Batman, együtt lehetnek), épp majdnem leleplezik a Gotham városának maffiavezérét. Ám kiderül, mégsem olyan könnyű az, mert a maffia vezére ezúttal is elslisszol. Eközben valaki fosztogatja a maffia bankjait sorozatosan, de ő is mindig megússza: ez nem más, mint a rettegett Joker. A maffia igyekszik Gotham régi korruptságát visszaállítani, de Batman miatt nem sikerül: ekkor ajánlja fel Joker, hogy ő megöli Batmant, de akkor a maffia pénzének a felét kéri. Innen indul a sztori egy nagy bonyodalmas, krimibe torkolló akcióba.

Maga a film elmondva nem izgalmas, ezért nem is mesélem tovább a történetet, ezt látni kell. Ellenben az újítások, a sztori, a karakterfejlődések, és a mondani való, és legfőképp a befejezés, egyszerűen bámulatos.

Joker egy őrült. És ezzel együtt a filmnek a csillaga, a film értelme, a film csodálatossága. Heath Ledger úgy hagyta itt ezt a világot, hogy utoljára egy olyat alkotott, amit másnak egy életen keresztül nem sikerül. Olyant alakított Jokerként, amilyen Joker karakterének kitalálója is elképzelhetett maga előtt, amikor megrajzolta először. Egy valódi pszihopata, aki teljesen indokolatlan és kezelhetetlen, mégis egy zseni. Joker volt az, ami megkülönböztette ezt a filmet a Beginstől. Úgytűnik, minden szuperhősös filmbe kell egy antihős is, aki elég nagy kompetencia lesz a főhősnek. Supermannek Lex Luthor, Batmannek Joker, Xavier professzornak Magneto és így tovább. A Beginsben Batmannak ugyan volt "fő"ellensége, aki valódi karakter, tehát nem Christopher Nolan fejéből pattant ki, hanem a képregényben is szerepel, de meg se közelítette a végére Batman kaliberét.

Ami még iszonyatosan tetszett, hogy ugyan itt is végigjátszották a "főhős halálközeli állapotba kerül, ám újra felkerekedik és legyőzi a gonoszt egy végső hatalmas akcióval", de ennek ellenére, izgalmas volt. Talán ezt is Joker karakterének köszönhetjük, hiszen annyira hihető volt az egész szerep, hogy tényleg nem tudtuk mi jön következőre. Az egész film a végére annyira krimissé vált, hogy nekem kicsit átcsapott egy fajta Se7en életérzésbe, főleg egy bizonyos szereplő halálánál, és Joker "kihallgatásánál". Egyébként sok jelenet és helyszín nekem nagyon sugallta a Se7en ominózus jelenetének érzését. Ugyanakkor Joker és John Doe is hasonlóképp egy őrült pszihopata, csak Joker nem annyira morbid módon végzi ki áldozatait, de kétségtelen, hogy ugyanúgy gyilkol -- akár tanító jelleggel, akár csak mókából.

Azt szeretem nagyon ezekben a szuperhősös sorozatokban, hogy mindenkinek van valami mondanivalója, valami értékrendszere. Még a leggonoszabbaknak is, mint például Jokernek is van valami eszméje, amin ugyanúgy érdemes elgondolkozni mint azon, amit a legtöbb szuperhős sugall -- béke, szeretet, igazság. Joker végig azt akarja bebizonyítani Batmannek, hogy gonoszak, hogy nem érdemlik meg Batmant, nem érdemelnek hőst, és arra vannak kárhozatva, hogy valóban egy korrupt, mocskos Gothamben éljenek.

Ugyanakkor elhangzik egy fontos mondat a filmben, ami nekem nagyon tetszett: "Meghalhatsz hősként, vagy megvárhatod, míg te magad leszel a gonosz." Igazából ez szorosan kapcsolódott egy karakterhez a filmben, de ezt láthatjátok majd, ha megnézitek, minden poént nem akarok lelőni. Szerintem így is eleget lőttem le.

A képi világról azt szokták mondani hogy sokkal sötétebb hangulatú mint a Begins. Valahol ez így is van, de inkább a krimije adja ezt a hangulatot neki, és a Se7en féle John Doe effektus. Nekem igazából hiányzott az a fajta steampunk Gotham, amit a Beginsben láthattunk. Valahogy nekem a két Gotham teljesen más, és a The Dark Knightban látott Gotham sokkal inkább egy mai New York képét adta, mint azt, amit megszokhattunk, a 60-70-es évek beli New York.

Zenéje furcsa módon nem igen emelkedett ki, pedig azért a mesének a zenéit felhasználva, Hans Zimmer tudott volna alkotni dolgokat, és mégse tette. Nem tudom minek köszönhető, lehet csak rossz napjai voltak 2008-ban, de nekem egyáltalán nem volt az a Hans Zimmer életérzésem tőle.

A már jól ismert Christian Bale ismét nagyon jól alakította a sötét lovagot. Mindenki más is, aki a Beginsben szerepelt, itt is jól alakította a szerepét, ez igaz, de Rachel szereplője megváltozott, és ezzel a karakter is valahova a szemétdombra jutott. Bár sose volt a szívem csücske Rachel, és az eredeti Batmanban nem is szerepel semmiféle ilyen karakter, ugyanakkor Katie Holmes sokkal jobban játszotta Rachelt mint Maggie Gyllenhaal. Aaron Eckart mint Harvey is elég jót alakított, bár azért egy Heath Legder féle Joker közelébe se érhetett. Mondjuk Heath Ledger mindenkit lejátszott a színpadról, ez nem is volt kérdéses.

Összességében ez A Batman film eddig. Hihetetlen feelingje van, hihetetlenül Batman, hihetetlenül jól sikerült. Kíváncsian várom a trilógia(?) harmadik részét, amely 2012-ben lesz nyilvános a mélyen tisztelt publikumnak. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, mert hihetetlenül jól sikerült, akár Batman rajongó, akár nem, ezért érdemes megnézni a Beginset is, de ezt egyszerűen látni kell. Alapmű.

Pontszám: 9/10

Batman Begins - Batman Kezdődik!

Bemutató: 2005 Június 10
Rendező: Christopher Nolan

Műfaj: fantasztikus akció (szuperhős)

Stúdió: Legendary Pictures

Kiadó: Warner Bros.

Hossz: 139 perc

_______________________________

Batman, Supermanen kívül a másik olyan karakter, akit szó szerint, mindenki ismer. Mindenki tudja ki az a rekedt hangú, feketébe öltözött manus, aki kitárt köpönyeggel ugrál háztetőről háztetőre és lenindzsázza az ellent. Igen, mindannyian tudjuk hogy ki Gotham városának hőse, mindannyian tudjuk hogy néz ki a maszkja, a jele, mindannyian tudjuk a színeit -- ellenben aki ezzel nem foglalkozik, és nem "rajngó" igencsak keveset tud róla, a hátteréről, a történetéről: ellenben a szupermanussal.

Batman ugyanonnan indult ahonnan Superman: DC Comics, méghozzá hasonló öregnek nevezhetjük denevérhősünket is, hiszen már egészen 1939 óta tisztítja meg Gotham várost a korrupciótól és a gonosztevők tetteitől. Mivel, mint minden szuperhősnek, neki is kellett filmet csinálni, hiszen akkoriban, az 1940-es években, minden sikeres szuperhőst sorra vettek, és mozgóképre rakták őket. Így születhetett meg annyi Batman film és sorozat, (néha Robinnal együtt), több-kevés sikerrel. Ekkor jön a képbe 2005, és a Batman Begins. Majdnem 8 teljes évvel később, hogy megalkották minden idők leggyengébb és azóta is a legszánalmasabbnak nyilvántartott Batman és Robin-t, újra elővették a fekete denevércsávót.

A Batman világában nem számíthatunk Superman féle hatalmas cselekedetekre, a Jó és a Rossz egyértelmű kirajzolódására, vidámabb és látványosabb jelenetekre, vagy akár csak színekre. Míg Superman egy fénysebességgel cikázó, lézerszemű acélember, addig Batman nem más, mint egy jó családba született dollármilliárdos, akinek a cégében van egy eszement tudós, aki bármit feltalál neki, ha kell. Igazából Batman karakterében ez a legcsodálatosabb -- ellenben a legtöbb szuperhőssel, neki nincsen emberfeletti ereje, azon kívül, hogy felsőfokú harcművészet tudása van, és jó szíve.

A Batman Begins története, nagyjából maga a címe: egy alternatív kezdete a Batman történetének. Gotham város, a korrupció és a bűnözés városa. Ebben a városban az egyik legnagyobb vállalat, maga a Wayne cég, ami különböző dolgokat talál fel, és ezzel javítja magát Gotham város életét. Maga a történet ott kezdődik, hogy Bruce Wayne, Thomas Wayne fia, és egyik barátjának a lánya, Rachel Dawes játszanak a kertben, amikor összevesznek valami tárgyon, amit találtak. Mikor a fiú kicsalja a lány kezéből a tárgyat el akar vele futni, de beesik egy kútba, ahol denevérek támadják meg. A fiú teljesen lesokkol, és csak órákkal később tér magához, amikor édesapja jön megmentésére. Később Bruce és családja elmennek az operába, megnézni egy darabot, ám a darabban is feltűnnek a denevérek, és a kisfiú annyira megijed, hogy ki akar menni. Apja természetesen megérti és ki is viszi a teremből a fiát, de mikor a család hazaindulna, a sikátorban egy idegen eléjük áll, és lelövi a két szülőt, de a gyermeket nem bántja. A fiú árvaként tér vissza a házába, és egyes egyedül csak Alfreddal a lakájával él együtt. Felneveli a gyermeket, aki viszont nem bír nyugodni, és örök sebként él rajta az az este. Az immáron felnőtt Bruce, egy kisebb-nagyobb kavalkád után úgy dönt, világot lát: beutazza európát, ázsiát, ahol börtönbe kerül -- de innen kiszabadítja egy titokzatos idegen, és elviszi őt, hogy kiképezze nindzsának, és megtanítsa a láthatatlanság mesterségére. De Bruce nem ért egyet a végső tanítással, ezért elmenekül onnét. Mikor hazatér, eltökéli, hogy ő harcolni fog Gotham városáért, és felteszi az életét arra, hogy megmenti a a polgárokat: így születik meg Batman.

A Begins-t ha ez egy sorozat lenne, akkor számíthatnánk a bemutató, pilot résznek, ahol felmérik, mennyire lesz sikeres ez a sorozat. Nincs benne igazándiból "főgonosz", vannak ellenfelek, de nincs egy olyan nagyon "karakteres" ember, aki egy szinten állna Batmannel. Bár az, hogy az Árnyak ligája, akik elpusztították Rómát, Londont, és minden világvezető várost, amikor a romlás hatalmas mértékűre nőtt, egy tipikusan nyerő ötlet: az emberek szeretnek összeesküvés elméletekről hallani, olyan dolgokról, amik már megtörténtek, és feltételezzük róluk, hogy másként történtek, mint ahogy történelem könyveinkben láthatjuk.

Tehát a történet nagyon jóra sikeredett: valahol követi a képregény történetét, de rengeteg új elemet tesz bele, rengeteg dolgot ki is vesz. Mégis az egésznek megmarad az a tipikus Batman feelingje, bár sajnos nem volt benne az a tipikus Batman jelenet amikor a telihold fényénél kitárt köpönyeggel száll alá a magasból a denevér hős.

A képi világ átadja a képregény életérzését - sötét, szürke Gotham városa, ahol a korrupció hatalmas méreteket öltött. Nem is tudok erről többet mondani, gyönyörű díszletek, jelmezek, bár a Batman páncéljáról hiányoltam dolgokat, de alapvetően nagyon szépre sikeredett, a Batmobile (Batman autója) meg egyszerűen fenomenális lett!

A zenét Hans Zimmernek köszönhetjük, ámbár ezt a munkáját nem éreztem túlságosan kitűnőnek, de azért nem volt rossz ez se.

A színészek kitűnőek voltak, főleg Morgan Freeman dobott a filmen, de azért Christian Bale mitn Batman is rendkívül jól alakított, én nagyon élveztem.

Összességében bárkit akit érdekelnek a szuperhősös filmek, ez alapmű, és akik pedig csak egy szombat esti harcolós világmegmentős filmre vágynak, azoknak erősen ajánlott!

Pontszám: 8/10

Superman Returns - Superman Visszatér

Bemutató: 2006. Június 21.
Rendező: Bryan Singer
Műfaj: fantasztikus akció (szuperhős)

Stúdió: Legendary Pictures

Kiadó: Warner Bros.

Hossz: 154 perc

_____________________________

Supermant emlegetjük a szuperhősök atyjaként, tőle ered minden, ő a szuperhősök alfája és omegája, ő az, aki nevét mindannyian ismerjük már azóta mióta az eszünket tudjuk -- legyünk mi 10 évesek vagy 50. A "Szuperember" velünk él, és egyáltalán nem tervezi a nyugdíjba menetelét. Superman az a hős, aki "túlélte a világháborút", aki ott volt mindig is Amerikában, akire az ínséges időben számítottak, és amikor felnéztek az égre, rendszeresen minden madárban és repülőben Supermant vélték látni. Superman az a hős, akinek a feelingjét még több mint 70 év után se lehet megunni. Superman az a hős, akit imádtak képességeiért, és gyűlöltek ugyanezekért. Nos, akárhogy is, Superman 19 év után visszatért a mozivászonra, hogy újra jól fenékbe billentse filmbéli főgonoszát: Lex Luthor bácsit.

A történetet nem nagyon kell bemutatnom senkinek, vagy ha úgy fogalmaznám meg hogy "nem fog sok újat mondani" akkor pontosabb lennék. A Superman Returns a képi világra alapoz abszolúte.

A nagyon hosszú és unalmas és gyenge kezdés után a végére egy nagyon jó film alakul ki, rengeteg hihetetlen jó jelenettel, mint pl. a liftes jelenet az elején, engem nagyon megragadott. De a zongorás jelenet is nagyot üt. És végre azok is megkapták a maguk "verjük össze Supermant hogy haljon bele" jelenetét, akik azt utálták a Superman franchiseban, hogy "A jövő férfija" sebezhetetlen. Ezen kívül az a jelenet, amikor Supermant szemelövik, egyszerűen fantasztikusra sikeredett.

De lényegében a történet: A Superman II után járunk 5 évvel (tehát az ezt követő két részt ez a film figyelmen kívül hagyja), ahogy Superman elment a Kriptonra, hogy körülnézzen mi van Supermanék felé, de nem járt sok sikerrel. Ám ezalatt az 5 év alatt, Lex Luthor újra kiszabadult börtönéből, ráadásul elvett egy megkeseredett gazdag özvegyet, akinek megvárta szépen a halálát, és egy hatalmas vagyont örökölt -- sőt mi több, rájött Superman titkos helyére, ahol apja az adatokat rögzítette kristályokba, és rájött, hogy azok a kristályok magvakként működnek: ha víz éri őket, föld nő ki onnét. De ne kis földre gondoljunk: 6-7 kristályból egy egész kontinenset ki akart emelni a vízből Lex bácsi. Itt jön a képbe Superman, aki hazatért, és mindenki rendkívül örül neki, egyedül szíve hölgye nem, Lois Lane -- aki mint látjuk, túllépett Supermannel való kapcsolatán.

A többit szerintem még ha nem is láttátok a filmet, akkor is kitalálhatjátok.

Ennek ellenére azt mondom, érdemes megnézni. Mint mondottam, a film nem is történetileg sikerült elképesztőre. Történet gyanánt inkább a 19 éve nem látott Superman feelinget akarták "visszatéríteni", és ez maximálisan sikerült nekik. Superman összes vagány képessége benne van a filmben: repülés, röntgenlátás, lézerszemek, supererő, golyóállóság, stb. Ugyanakkor a történet tartalmazza a szuperhősös filmek kasszasikerének titkát: Végy egy szuperhőst, adj egy főgonoszt ellene, adj mellé egy nőt, a szuperhős előbb tegyen keresztbe a főhősnek, aztán kerüljön halálközeli állapotba, ekkor a nő mentse meg, és a szuperhős újult erővel adjon a főgonosznak az orrára.

Ezt tökéletesen visszaadja ez a film. És még ezek ellenére se mondanám rossznak, egyszerűen ez egy műfaj, olyan mint egy irodalmi műfaj, megvannak az elemei aminek benne kell lennie, hogy szuperhősös filmnek nevezhessük.

Képi világát már az egekbe dicsértem, ezt most se másítom meg: valóban gyönyörűen animált, de emellett a Superman életérzést adja vissza, ahol szinte látjuk a greenboxos megoldást.

Zenéjében John Ottmant és John Williamst dícsérhetjük: bár nem volt nehéz dolguk egy jó zenét alakítani, hiszen az évtizedek már kialakították helyettük a Superman alá-valót.

A színészi játék engem teljesen elbűvölt. Minden karakter, kivéve a kicsi Chris, de rajta kívül minden karakter tökéletesen megfelelt. Brandon Routh, mint Superman elég jóképő, és izmos volt, meg tudta csillogtatni az a tipikus szuperhős mosolyt. Kevin Spacey, a Se7en John Doejaként híres színész, ismét kitűnően alakította a gonoszt, bár Lex bácsi talán picit jobban az eszénél van mint John Doe, vagy ha nem is, hát nem annyira morbid eszközökhöz folyamodik. A Loist alakító Kate Bosworth, aki szintén, mint Routh, a Superman volt a "diplomamunkája", rendkívül jól alakította az erősnek látszani akaró nőt, kiről a végén kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát.

Összességében nagyon meg voltam elégedve ezzel a filmmel, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki vagy nagyon szereti a Superman sorozatot (de akkor valószínüleg már látta), vagy csak szeretne látni egy kis tipikus Superman eksönt, repkedéssel, lézerszemezéssel, és egy hatamas mellkasról lepattogzott golyókkal.

Pontszám: 8/10

Robots - Robotok

Bemutató: 2005. március 10.

Rendező: Chris Wedge, Carlos Saldanha

Műfaj: Animációs kaland

Stúdió: Blue Sky Studios

Kiadó: 20th Century Fox

Hossz: 89 perc

___________________________

Mielőtt befejezném ez az igen hosszúra nyúló animációs film "rovatot", még fontosnak tartottam, hogy a harmadik "nagyágyútól" (ami annyira nem is nagyágyú), a Blue Sky Studiostól is ideidézzek egy filmet. Kék egéknél ha keveset is, és lowbudgettel is, de letettek az asztalra olyan címeket, mint hogy Ice Age (Jégkorszak), vagy ez a kis csoda, a Robots. Pár szót érdemes ejteni a Blue Sky Studiosról. A kezdetek kezdetén, 1987-ben, nem kisebb névvel kezdtek együtt dolgozni azonnal, mint Dizniékkel. Létrehozták együtt a Tron című filmet (aminek a 3D-s feldolgozás most jön ki a mozikban decemberben), és ezután durván egy évtizedig nem láthattuk őket a mozivásznon, ám 2002-ben előrukkoltak, az azóta is nagy közkedveltségnek örvendő Ice Age-el. Innentől kezdve, körülbelül 2 évente új filmeket hoztak nekünk, 3 Ice Age filmet, a Robotst, és a Horton hears a "Who"! (Horton) című csodát.

A Robots egy igazán jól eltalált film. A legnagyobb erőssége talán a környezete, amiben játszódik - mert hogy ilyent talán még ezelőtt, ilyen formában nem csináltak, és azóta se nagyon. Bár a mondanivalója nem újdonság, mégis a részekre bontjuk a problémát amivel foglalkozik, az se mindennapi. Tehát a történetére abszolút egy csillagos ötöst mondanék, de ahelyett hogy rizsázom róla, inkább csapjunk is bele.

Történetünk Rivet Townban (Szegecsváros) kezdődik, ahol tanúi lehetünk egy robot "születésének". Már a történet ezen pontján jót mulathatunk, hogy oldották meg az, ahogy gyermeket vállalnak a robotok. Ezután tanúi lehetünk, ahogy a pici Rodney Copperbottomből (Rodney Réztalp) felnőtt lesz. Gyermekkorában a televízió elülteti a fejében a gondolatot, hogy ő feltaláló lesz, és egy nap felutazik Robot Citybe, és megkeresi a robotok jótevőjét, Bigweldet (Főpáka), és ő is ragyogó robot lesz, akire az apja büszke lehet. Kisebb otthoni incidens után, a fiú úgy is dönt, hogy ideje kirepülni a családi fészekből, valóra váltja az álmát, és elmegy Bigweld cégéhez. Ám ott furcsaságba ütközik: Tim, a kapuőr, aki a tévében olyan készségesen kinyitotta a cég kapuját, most kineveti Rodneyt, és nem akarja beengedni.Ekkor derül ki, hogy Bigweld eltűnt, és a cég mostani "ideiglenes" vezetője, Ratchet, arra készül, hogy eltüntesse a szegény réteget, az "ócskavasat" és helyükbe csak azok maradnak életben akiknek van pénzük az "újításra". Innen indul Rodney útja, hogy megkeresse Bigweldet, és helyreállítsa a békét. Kalandja során botlik bele jobbnál, jobb szívű "ócskavasakba", akik végül nagy segítségére lesznek.

A film alapvetően a szegény rétekeg elnyomásáról szól, arról, hogy mennyire azok irányítanak minket, akinek van pénzük, de arról is szól, hogy mindig a jó győzedelmeskedik, és minden amit tennünk kell, hogy nagyot álmodunk és soha, soha nem adjuk fel. Az üzenete alapvetően jó, de mint mindig, ez is egy gyermekeknek szóló történet, talán a valóság ennél egy fokkal ridegebb: egy "ócskavas" nem tudja megváltani a világot, és helyreállítani a rendet.

A képi világa megfelelő, sőt, 2005-ös film létére (gondoljunk bele, 5 éve készítették) hihetetlenül jó. Ötletes, aranyos, vicces. Ez a kicsit steampunk vonal ami megtalálható benne, bár nem erős, és bár meseszerű, de nagyon eltalálja a feelingjét az egész történetnek. Többet erről nem is tudok mondani.

A zene John Powell, legnagyobb meglepetésemre. Érdekes, hogy elvállalta, hiszen ő alapvetően Dreamworks filmek alá adta a zenéjét, de jó volt hallani ebben is. Powellre jellemző néha, gondolom amikor túl sokat játszik, a Sims szerű zene. Szinte a Sims dekorációs részéből kiemelt hangok szerepelnek néha a zenéjében, de senki se mondhatja, hogy nem találta el a hangulatot ebben a filmjében is. Még mindig nem egy How to Train your Dragon, de zseniális muzsika. Nem hiába, az, hogy valami John Powell, már egy garancia lett a minőségre. (Egyébként ezután őt kérték fel a két Ice Age folytatásának a zenéjének a megírásához.)

Szinkronhangok terén is igencsak jó alakításokat hallhatunk. A főszereplőnk hangját nem más szolgáltatja mint a Star Wars új trilógia Obi-Wan Kenobija, Ewan McGregor. De a szereplistán van még Robin Williams, vagy a X-men trilógiájából Stormként ismert Halle Berry.

Összességében második önálló filmjüknek zseniális alkotás volt ez a Blue Sky Picturesnek. És ez csak az emelkedő eleje volt, kiváncsi vagyok miket fognak még letenni az asztalra, ígéretesnek tűnnek -- bár sajnos nem fognak felkapaszkodni egy Pixar vagy egy Dreamworks szintre -- kivéve ha alkotnak valami monumentálisat.

Pontszám: 8/10

Meet the Robinsons - A Robinson család titka

Bemutató: 2007. Március 23.

Rendező: Steve Anderson

Műfaj: Animációs kaland

Stúdió: Walt Disney Animation Studios

Kiadó: Walt Disney Pictures

Hossz: 95 perc

_______________________________

2005-ben a Walt Disney Animation Studios úgy döntött, ideje felvenni a versenyt a többi "mese" gyártó céggel (nem szeretem az animációs filmekre ezt a jelzőt használni), és ideje belecsapni a lecsóba a 3D-s CGI munkával készített filmekbe! Nos, persze ez a 3D nem OLYAN 3D inkább csak a hagyományos (értsd: Ariel, Hercules stb. stb.) rajzfilm technika helyett használt, "háromdésebb" mozgóképeket alkotni. Az első ilyen munkájuk a Chicken Little (Csodacsibe) volt, amihez még nem volt szerencsém, de erősen úgytünik nekem, hogy a Dreamworks 2000-ben kiadott Chicken Run (Csibefutam)-jára volt egy késői válaszreakció. Egyébként, a Disneynél, mint már említettem, nem ritka az hogy összelopkodjuk a sikeres ötleteket innen onnan, és kiadunk valami olyasmit ami hihetetlen jól hangzik, és keményen verjük a mellünket hogy mi milyen ügyesek is vagyunk. Na de vissza térve a kis kronológiánkhoz, fellelkesülve a 2005-ös Csodacsibéjükon, 2006-ban a Disney fel is vásárolta a Pixart, innentől kezdve a legtöbb animációs filmjüket, a Pixar gyártotta. De (mondhatom most már, hogy hála a jó égnek) nem hagytak fel a saját animációs filmkészítésükben a Disney Animation Studiosnál. Így 2007-ben megszülethetett a mai bejegyzés alanya, ma kielemezgethető Meet the Robinsons!

A film önmagában zseniális, a Boltot messziről lekörözi, képileg, zeneileg, történetileg -- büszkén állíthatja a Disney, hogy ezzel a filmmel felemelték magukat a Pixar filmek magasságába. Ami azért, valljuk be, nem kis teljesítmény. A történet, most az egyszer azt kell mondjam, egészen eredetire sikerült. Erre még később visszatérek, de szerintem abszolút jópofa, és ügyesen eltalált volt a sztori. De hát lássuk is, mi ez?

Történetünk elején tanúi lehetünk a jól ismert árvaházi jelenetnek: egy csuklyás nő egy babával odamegy egy árvaházhoz, és leteszi a babát a küszöbre, majd elmegy. Ezután mi más jöhet, mint egy 12 éves időugrás, és megismerhetjük a tinédzser évei legelején járó Lewist, aki (mint kiderül) egy kis zseni, egyetemi órákra ül be, és az már ugyebár természetes, hogy iskolájában iskolaelső. Sőt mi több, egy feltaláló. Egyetlen egy bökkenő van csak: senki se akarja Lewist örökbefogadni. De egy beszélgetés után a főnővérrel (vagy akárhogy is hívják az árvaházban az igazgatót) rájön, hogy nem kell mást tennie, mint feltalálni egy gépet, amivel a saját emlékeit nézheti meg, és megtalálhatja az anyukáját vele! Lewis hosszas próbálkozások után fel is találja ezt a gépet, és be is mutatná az iskolában rendezett Tudományos Kiállításon, amikor egy furcsa forma gyerek betalálja, hogy ő a jövőből érkezett zsaru, és azért van itt, mert egy keménykalapos figura üldözi Lewist és ezért ellopott egy időgépet. Persze Lewis egy szavát se hiszi el. De kiderül hogy valóban létezik a keménykalapos ember, és keresztbe is tesz Lewisnak. Kisebb galiba után, a kis feltaláló otthagyja az egészet a fenébe, ezzel szabad utat adva a keménykalaposnak, hogy ellopja a találmányát -- ami az ő célja volt. De a furcsa srác csak nem hagy békét Lewisnak és be is bizonyítja hogy a jövőből jött, mert megmutatja a kis szőke srácnak az időgépét (ami egy kisebb űrhajónak felel meg), és el is viszi (vissza) a jövőbe a Lewist. Itt találkozunk a srác, Wilbur Robinson családjával, akik nagyon fura népek. Egyik viccesebb mint a másik, és ebben a házban hallhatjuk a leghangulatosabb zenéket az egész filmben Frank (milyen fura, csak nem Frank Sinatra?), a jazz énekes béka előadásában. Igazából innen már csak a sztori bonyolodik, de ezt nem lehet abbahagyni, de aki nem látta annak se szeretném lelőni a poénokat, pedig van egy pár.

Nekem rendkívül tetszett hogy az alapvetően egyértelmű dolgok nem a végkifejlet volt. Vannak filmek, ahol már a film elején kábé tudjuk, hogy mi lesz a vége, és akkor nagy hűhó közt kiderül az a bizonyos tény, és ennyi volt a film. Ebben is van egy ilyen motívum, de hála istennek nem erről szól a film.

Hát mit is lehetne mondani? A történet egyáltalán nem sablonos, rendkívül jó megoldások vannak benne, és igen, bele lehet kötni a tér-idő kontinuumba, de szerintem nem érdemes, mert, bár néha engem is nagyon zavar, ez csak egy kitalált, elsősorban fiataloknak készült sztori. Aki nagyon erre a tér-idő kontinuumos történetre vágyik, annak ott van azt hiszem az első The Cube (A Kocka) című film, vagy egyéb időutazós sztorik (ugyanígy, pont ezért nem ajánlom a Kate and Leopold című filmet sem, mármint annak akinek ez a fontos és ebbe akar belekötni). Nyilván nem a legtökéletesebb, de ez még az érthető szinten van, és jópofa így is.

A látványvilág megfelelő, sőt. A jövőkép picit ideális, de hát mit mutassunk a gyerekeknek? Azt hogy a föld egy hatalmas füstölgő romhalmaz, vagy a víz által betelített bolygó szárazföld nélkül, esetleg egyéb ilyen szörnyűségeket? Szerintem az emberekben a 80-as évek óta kialakult jövőképnek bőven megfelelt, mondjuk a buborékban utazó emberek már az én gyomromat is kicsit megülte első látásra, de végül belenyugodtam.

A zene. Hát a zene. Amikor először hallgattam, azthittem hogy John Powell-el van dolgom megint, de nem. Danny Elfman az emberünk, akiket a Tim Burton filmekből ismerhetünk, esetleg a Spider-Man szériából, vagy még a Man In Blackből. Nem mondom, hogy egy rendkívül híres, rendkívül jó zeneszerző, de mondjuk ha csak a Nightmare Before Christmas örökzöld zenéire gondolunk, vagy a Corpse Bride kocsmajelenetére, akkor elégedett mosollyal nyugtázhatjuk, hogy a Meet the Robinsonsban a zene legalább olyan jóra, ha nem jobbra sikeredett. A fent említett Franky a béka alakítása lenyűgöző, valóban van benne egy erős Frank Sinatra életérzés, bár azért a nagy mester alakítását nem éri el. Legalábbis nekem a békás jelenetek rendkívül tetszettek.

Összességében a Disneynek sikerült 2007-ben alakítania egy olyan filmet, ami az átlagos alakításainál jóval magasabban helyezkedik el, komolyan mondom hogy Pixar kategóriába elmenne. Bár a címadással és a plakátkészítéssel még küszködnek Disneyék, de le a kalappal ennek a filmnek! Csak így tovább Disney, kiváncsi vagyok mit fogtok alakítani egy Meet the Robinsons és egy Bolt után! (Ami mellesleg a Tangled (Aranyhaj) törénete lesz, és az előzetes alapján zseniális lesz!) Keep moving forward!

Pontszám: 9/10

Bolt - Volt

Bemutató: 2008. November 21.

Rendező: Chris Willams, Byron Howard

Műfaj: animációs kaland

Stúdió: Walt Disney Animation Studios

Kiadó: Walt Disney Pictures

Hossz: 96 perc

____________________________

Valahogy a beszélő állatok Disneyéknél már tradícióvá vált. Ráadásul hogy ők mentik meg a napot, az szintén. De talán most ez egyszer, próbáljunk meg elvonatkoztatni a már ezerszer lerágott csontoktól, és tekintsünk kicsit bizakodottabban a Bolt című dizni csodára.

Mert legnagyobb meglepetésemre, ez a film üti a felső kategóriát! Sőt, elmenne már Kung Fu Panda kategóriába, sőt, akár megközelíthet egy Pixar minőséget. Na, jó, azért ne essünk túlzásokba.

Történetünk elején találkozhatunk Bolttal, a kölyök farkaskutyával (legalábbis valami hasonlóval), amint találkozik gazdijával Pennyvel. Miután megvolt a nagy egymásra találás, hirtelen ugrunk öt évet a történetben, mikor Penny telefonja megcsörren és elmondja neki az apja, hogy elrabolták, de ne aggódjon, mert Bolt kicsit át lett alakítva, és egy valódi szuperkutya lett belőle: hipergyorsasággal, lézert lövő szemmel, szupervonyítással, és ehhez hasonló szuperhősös képességekkel. Ezért Penny fel is kerekedik, hogy legyőzze a gonosz Zöld Szemű Embert, aki fogva tartja az apját. Egy igencsak pörgős jelenet után kiderül azonban, hogy ez az egész valójában csak egy filmforgatás volt. (Itt kicsit megtörtem.) Ellenben viszont maga a kutyus, Bolt valóban azt hiszi, hogy ő egy szuperhős, és a producer és a rendező mindent megtenne azért, hogy ez ne is derüljön ki. Ám a szolgáltató azt mondja, hogy a "célközönségnek" a 18-35 éves embereknek már nem kell a happy end és a boldogság, kell valami szörnyűség, ahol Bolt se segíthet. És lőn, így is lesz: ám azzal nem számoltak, hogy a butus kutyus mindent elhisz amit lát, és komolyan azt hiszi hogy Pennynek baja esett -- így mindent elkövet azért hogy megmentse. Ügyetlensége miatt viszont elszállítják Hollywoodból egészen New Yorkba. Tehát a cél megvan: visszajutni Pennyhez, és megmenteni őt a gonosz Zöld Szemű Embertől.

Utazásai során társakat szerez magának, először is ott van Mittens, a fekete macska, aki egy igazi kóbormacska: rettegésben tartja a galambokat, és kötelezi őket hogy hozzanak neki kaját, "védelemért" cserébe. Ám Bolt összetéveszti őt a Zöld Szemű Ember macskájával, és kötelezi őt hogy mutassa meg az utat Pennyhez. Egy kis gubanc után Mittens kénytelen lesz vele kalandozni keresztül kasul az Egyesült Államokon.

Eközben találkoznak Rhinoval, a hörcsöggel, aki egy öreg hörcsögmániás néninél élt egész idáig, és hatalmas TV rajongó, sőt mit több, a kedvence Bolt volt: ekkor hirtelen megjelenik a semmiből maga Bolt, és mindent megtenne, hogy elkísérje az útján a kutyulit. Bolt persze bele is egyezik és együtt masíroznak tovább, ezzel meg is kaphatjuk a három főszereplőnket: Bolt, Mittens és Rhino.

A filmnek kicsit volt egy Toy Story beütése nekem. Főleg ez a amikor ember közelben vannak, akkor ugatnak meg nyávognak, és cincognak, ám amikor ember nincs a közelben, hallhatjuk a hangjukat, beszédüket. Akárki akármit mondd, nekem ez akkor is Toy Story gyanús. Ugyanakkor ez az eltűnés és együtt kalandozás, egymáson való segítés is eléggé a Játék Sztoriból lett átemelve, és ráadásul a Mittens-Bolt ellentét a "gazdi"val kapcsolatban is egy az egyben Toy Story.

A szinkronhangok közül Penny hangja ugyebár tagadhatatlanul a Disney kedvenc kicsi lánykája, Miley Cyrus, viszont bolt hangja meglepően John Travolta, akit nem szokhattunk meg ebben a közegben mozogni. Kellemes meglepetés volt számomra, nekem rendkívül tetszett mindkettőnk játéka, talán Mileynek jobban állna a szinkronhang szakma, mint a színészet, de remélem ezt sosem fogja elolvasni, mert a világért se szeretném megbántani. Viszont, hála égnek, megúsztuk a hatalmas Disney féle betétdalokat ezesetben: nincs szereplőéneklés, nincs csöpögős szöveg most az egyszer. Jobb is. Sőt mi több, egy "betétdal" van, a filmen belül, és azt se a mi drága Májlink énekli, hanem Jenny Lewis, és be kell valljam eléggé hangulatos kis country zene beütése lett, ilyen tipikus Road 66 hangulatú, mint amilyet hallhattunk a Cars (Verdák)-ban.

A képi világa megfelelő: változatos, kellemes, szép színes, abszolút meg voltam elégedve vele. Kicsi Pixar feelinget itt is éreztem, de hát mit tegyen az ember, ha egyszer szegény Pixar is Disney kézen van már? A karakterábrázolások gyönyörűek, Bolt rendkívül jól el lett találva, de ez elmondható a másik kettő főszereplőről, és többiről is egyaránt.

Egy kicsit a magyar szinkronra kitérnék. Először is, Volt? Ezt még sokat fogjátok tőlem hallani, de MIÉRT? Értem hogy a Bolt angolul villámcsapás, de VOLT? Ha a Boltot nem értik a kicsik, a Voltot miért értenék jobban? Aki meg nem kicsi, az meg miért ne értené a Boltot? Oké-oké, tagadhatatlan hogy a Bolt az egy magyar szó is, de ez esetben kicsi az esély, hogy azt gondolja az ember hogy most valami shoppingolós mesét fog nézni az illető. Ugyanígy Mittens neve, ami Girnyó lett. Tény hogy a mite mind angol szó az a termesz, de a Mittensben benne van ezen kívül a Kitten, mint macsek, és a Girnyóban viszont a hernyón kívül nem látok semmi kreativitást. Ejnye, magyar fordító bácsik-nénik, tudtok ti ennél jobbat! Az utolsó amin meg voltam rökönyödve az pedig nem más mint Rhino aki valamiért a T-Rex nevet kapta. Jó-jó, tény, jobb mint az "Orrszarvú", de akkor is?! A T-Rex ütősebb? Szerintem ugyanaz a helyzet mint Bolt esetében, aki elég kicsi, a T-Rexet se feltétlenül érti, aki meg már nagy, az megérti a Rhinot is.

Összességében az egész film számomra egy hatalmas pozitív csalódás volt, és a Kung Fu Panda után ez a második olyan animációs film amire azt mondom, rosszul ítéltem meg! Gratula Disney, ügyes húzás volt, és csak így tovább. Csak ennyire ne látványosan lopjunk a Pixartól, de jó lesz!

Pontszám: 8/10

Monsters Vs Aliens - Szörnyek az Űrlények ellen

Bemutató: 2009. Március 27.

Rendező: Conrad Vernon, Rob Letterman

Műfaj: Animációs akció

Stúdió: Dreamworks Animation

Kiadó: Paramount Pictures
Hossz: 95 perc

___________________________

Bár a felettem álló, "tapasztalt és bölcs" kritikusok azt mondják, hogy a Dreamworks Animation eddigi legpocsékabb munkája a Shark Tale volt, de szerintem ez nincs így. Az én szememben bőven alatta van a Monsters vs Aliens. Természetesen nem mondom, hogy borzalmas, és nézhetetlen, mert hazudnék, de azt mondhatom, hogy egy Kung Fu Panda után, egy ilyet alkotni, hát erősen megdöbbentő. Nem csak történetileg teljesített alul, de még látványvilágban is, és csak így második megnézésre jöttem rá, hogy ez nem a Monster Inc. (Szörny Rt.)-t akarja utánozni, hanem sokkal inkább a The Incredibles (A Hihetetlen Család)-re hajaz. A karakterek felületesek, és aligha szerethetők BOB-on kívül.

Történetünk kezdetén tanúi lehetünk, ahogy a semmiből felrobban egy bolygó(?), és elkezd sebesen zuhanni a föld felé egy meteorit belőle(?!). Ezután megismerhetjük a filmünk főszereplőjét, Susant, amint épp felkészül a házasságára élete szerelmével Derekkel. Lelkesen várja, hogy megházasodjon, és Párizsba menjenek a mézes hetekre, ám Derek közli, hogy sajnos ez nem lehetséges, mert valahol egy kisebb városban felajánlottak neki egy tévébemondói munkát. Mikor Derek távozik, hogy elmenjen az oltárhoz, Susanba csap az előbb látott meteorid (?!?!) és mint akinek semmi baja, felkel és bemegy megházasodni, ahol aztán több 10 méteresre nő meg. Nagy pánik tör ki a templomban amikor megérkeznek a hatóságiak, és elaltatják Susant. A hatalmas nő már csak a cellájában ébred fel, ami kiderül hogy az eltitkolt szörnyek börtöne, és senki se tudhat róluk semmit. Ekkor ismerkedik meg Susan 4 társával:

B.O.B. (Benzoate Ostylezene Bicarbonate), aki egy génkezelt paradicsomból alakult ki, különleges képessége hogy egy zselé, tehát mindent magába tud nyelni, mindent ki tud köpni, mindenhova oda tud tapadni, és nincs agya. Talán ő a leghumorosabb karakter az összes közül, és az egyetlen fénypontja a filmnek, rajta többször lehet mosolyogni.

Dr. Cockroach Ph.D., aki egy őrült tudós, és a mutáció felgyorsításán dolgozott, és magán ki akarta kísérletezni azt hogy olyan szívós legyen mint egy csótány. Sajnos mellékhatása volt, hogy valóban egy csótány lett. Ő a csapat agya, pizzásdobozokból tud csinálni szuperszámítógépet.

The Missing Link azaz a Hiányzó Láncszem, akit tudósok találtak meg valamelyik sarkkörön, jégtömbbe fagyva, és amikor kiakarták olvasztani, megszökött. Ő tulajdonképp egy halba öntött kétéltű hüllő, akinek majom tulajdonságai vannak. Ennél szebb már csak az lenne ha szárnyai is lennének...

És végül, de nem legutolsó sorban Insectoaurus, aki a hiroshimai atombomba ledobása után egy kukacból mutálódott egy óriássá (ergo egy Godzillával van dolgunk, csak épp ez bogár.) Talán ő a legindokolatlanabb karakter az egészben, nagyjából ki is lehetett volna hagyni az egészből, annyira jelentéktelen karakter.

Hát mit is mondjak? Történetünk talán eredetinek mondható, és mégsem. Eredeti, mert ilyet szó szerint még senki se csinált, de például Insectoaurus esetében láthatjuk a Godzillával való párhuzamot, és ez az őrült tudós poén is le lett párszor lőve. De ellenben annyira bugyuta és könnyű az egész, hogy már mesének is rossz.

A zenéje nem túl kiemelkedő, Henry Jackman munkája van benne (zárójelben jegyzem meg, hogy látszik hogy nem egy John Powell -- lehet ekkora már a How to Train your Dragonon dolgozott). Akármelyik akciófilmben hallhatjuk ezeket a muzsikákat, főleg egy The Incrediblesben, szinte egytől egyik. Csak az jobb.

A látványvilágban is leginkább a The Incrediblest tudnám példának felhozni. A sok repülő, az a robot amit a főgonosz leküldött a földre először is erősen hajaz a Pixar filmjében látottakra. Ettől se érzem az eredetiséget.

Összegezve, ezt a filmet csak azoknak ajánlom akik vagy hatalmas Dreamworks Animation rajongjók, vagy 14 éves kislányok, esetleg 8 éves kisfiúk. Ők hátha értékelni tudják. A többieknek talán csak az amerikai miniszterelnök miatt érdemes megnézniük, az elég vicces. Nagyjából ennyit tudok erről a filmről elmondani, ha már minden Dreamworksöt láttunk, és megnéztük háromszor a How to Train your Dragont, és a Kung Fu Pandát, utána talán megnézhetjük ha ragaszkodunk hozzá.

Pontszám: 5/10

Shark Tale - Cápamese

Bemutató: 2004. Október 1.

Rendező: Vicky Jenson, Bibo Bergeron, Rob Letterman

Műfaj: Animációs vígjáték

Stúdió: PDI Studios

Kiadó: Dreamworks Animation

Hossz: 90 perc

______________________________

Mostanában nagyon rákattantam a Dreamworks animációs filmekre. Mint ahogy azt gondolom ti is észrevettétek. Mindenesetre, nem fogom az összes Dreamworks filmet a távcsövem alá venni, de párat azért érdemes.

Rögtön itt van a mi drága halas filmünk, a Shark Tale, amit kivételesen elég jól fordítottak le honfitársaink: Cápamese. Egyébként ez egy olyan film aminél az eredeti szinkront és a magyar szinkront is hallottam, és ugyan a magyar szinkron nem jobb mint az angol, ellenben fényévekkel túlszárnyalta átlagban az animációs filmek szinkronjait.

Talán észrevehetjük hogy megvan (vagy megvolt, valamikor) egy fajta versengés a Pixar és a Dreamworks Animation között (Z, a hangya <-> Egy bogár élete, L'ecsó <-> Elvitte a víz, és talán nem egy időben és emiatt nem egy ligában a Szörny Rt. <-> Szörnyek Űrlények ellen), és a Cápamese is valószínűleg egy válasz akart lenni a Némó nyomában c. (véleményem szerint leggyengébb) Pixar műre. Talán a filmnek ez a legnagyobb gyengesége, nem kellett volna erőltetni ezt a halazást, főleg nem rögtön egy ilyen kasszasiker után mint a Némó nyomában, hiszen így mindenki azonnal tudta, hogy mire megy ki a játék. De hát, már csak ilyen ez a filmszakma.

A cápamese valahol sokkal inkább vígjátékra sikeredett, sokkal komikusabb és sokkal valószerűtlenebb mint a Némó nyomában. Nem mintha abban minden hihető lenne, mint ahogy egy pelikán segít a halaknak, és hogy a cápák esküdöznek egy helyben, de hát ez a mese része, aki ebbe köt bele, annak nem volt gyerekszobája (ugyanakkor ezekből jó poénokat is lehetett volna csinálni, minthogy egy cápa sosem állhat meg egy helyben, különben fulladozik). Inkább ez a földalatti város, ami mondjuk valahol megvolt a Némó nyomában is, de ott sokkal hihetőbben, sokkal aranyosabban volt ábrázolva az egész: nem voltak reklámtáblák, kocsimosó üzemek, penthouse-ok. Amikor a cápákat, mint egy nagy maffia rendszert mutatták be, kicsit paródia szaga lett az egésznek, de hát ez már csak ilyen.

A történetünk két szálról indul, ami később egybefonódik: ott van Oscar, a lepukkant közember, aki nagyra vágyik, pénzt akar és hírnevet, és ezért bármit megtenne, de ehelyett egy "bálna"mosóban dolgozik, ott is nagy adósságokkal. A másik fonálon Lennyt ismerhetjük meg, aki egy cápa, méghozzá a "keresztapa" fia. Bátyjával, Frankyvel örökölnék a maffiát, de Lennyvel van egy kis baj: nem eszik halat. Sőt mi több, vegetáriánus. Mikor apjuk, Don Leno elküldi Lennyt Frankyvel, hogy tanítsa meg őt vadászni, történik egy baleset, miközben Oscart egyes okok miatt elvitték a zátony szélére likvidálni: Frankyt fejbetalálja egy vasmacska, és ott leli halálát. Persze Lenny ijedtében felszívódik, és mire visszatérnek azok akik Oscart kihozták ide a semmi háta mögé, csak a halott cápát találják meg és a kis halat: természetesen egyből azt hiszik, Oscar intézte el Frankyt. Oscar pedig kapva kap az alkalmon és beállítja magát mint "Cápavadászt".

A képi világ megszokott Dreamworks, szép, színes, tele van élettel, ami hát mondjuk az Óceán mélyén kétséges (ebben a Némó nyomában sokkal realisztikusabb volt, akárki akármit mond), de kedves, aranyos ötletek voltak benne.

Az amerikai szinkronhangokról semmi rosszat nem lehet elmondani: Will Smith, mint Oscar, Jack Black mint Lenny, Robert DeNiro mint Don Leno, és szerepel még Angelina Jolie is a castban.

A zene Hans Zimmer, ami önmagában tartalmaz egy minőséget, ám én nem éreztem azt a kiemelkedő zenei teljesítményt ebben a filmben. Jó, tény, a hangulatot többször eltalálták, de nem volt benne semmi új. A "keresztapás" részeknél a jól megszokott maffia hangulat volt, máshol nagy party zene, de sehol se volt olyan mint a John Powell How to Train your Dragon-ja (igen, még sokszor előfogok azzal a zenével hozakodni, mivel egyszerűen zseniális, szerintem akár Grammyt is érdemelhetne, vagy akármit amit soundtrackekért adnak).

Összességében aranyos film, rengetek belső poénnal, amit mondjuk nem értek, mivel a célközönség a gyerekek és a fiatalabb tinédzserek, akiknek nem biztos, hogy van akkora műveltségük, hogy megértsék az összes keresztapás poént például.

Pontszám: 7/10

Kung-Fu Panda

Bemutató: 2008. Június 6.

Rendező: John Stevenson, Mark Osborne

Műfaj: Animációs akció

Studió: Dreamworks Animations

Kiadó: Paramount Pictures

Hossza: 91 perc

_______________________________

A Kung-fu-s filmek úgylátszik sose mennek ki a divatból. Eleve Bruce Lee a 60-as években elkezdte a Kung-fu filmes iparát, nem beszélve a 80-as 90-es években hatalmas sikert élvező Jackie Chan filmekről, a kung-fu-s filmek már a Karate Kid (1967) óta hatalmas közimádatnak örvend. Mondjuk miért is ne? A Kung-fu egy már igencsak elterjedt, harcművészet, a nyugati ember számára igen egzotikus, sok "varázslattal" és titkokkal teli. Persze ez inkább csak egy fajta kép amit a nyugat embere alkotott róla. Nem mondom, hogy a Kung-fu "csak" egy harcművészet, és egymás püfölése, mint mondjuk a K1, vagy a Box, hiszen erős értékrendszerek vannak benne, és szellemi fejlődést is magába foglal. Mindenesetre, a nyugat nézői mindig szívesen látnak egy kis egzotikus püfölést, amiben lehet varázsolni.

A Kung Fu Panda erre épít. Vegyük elő a jól bevált középkori Kínát, és ahelyett hogy emberek püfölnék egymást, vegyünk jellegzetes Kínai állatokat, mint a Panda, a Tigris, a Kígyó, a Majom, a Daru, a Sáska, vagy a Teknős. (Egyébként ezek közül sokan vagy a kínai horoszkópban szerepelnek, vagy Kung-fu stílusok, hiszen ki ne hallott volna már a Jackie Chan filmekben emlegetett "Tigris stílus"ról vagy a "Kígyó stílus"ról?) Miután ez megvan, szórjuk meg a sztereotípikus kínai zenével, amihez azért keverjük hozzá a saját nyugati zenénk feelingjét. Ha ezzel is kész vagyunk, adjuk hozzá a Hollywoodi "Egy srác aki nagyot mer álmodni, de egy senki, és még béna is, és hirtelen neki kell megmenteni a falut/várost/országot/világot" sablont, és adjunk bele egy tanulságot, amik miatt a felnőttebbeknek is tetszhet.

Nem csoda, hogy valóban világsiker lesz belőle. Persze ahogy így leírtam, eléggé úgy tűnhet, hogy semmi új nincs benne, megnézni se érdemes, pedig nincs így, nagy hiba lenne ha ezt mondanám. Mindenképp van benne valami, amitől élvezhető, ami ad neki egy hangulatot.

A történetet dióhéjban leírtam: van egy Panda, aki egy tésztásnál dolgozik, és szakácsnak tanul, hogy átvegye "apjától" az üzemet, ha az megöregszik. De a Po, a Pandánk nagyobbat álmodik: imádja a Kung-fut, és minden álma hogy találkozhasson az Öttel, a nagy Kung-fu mesterekkel. Egy (nem is annyira) szép napon, a teknős Oogway mester, aki a Kung-fu feltalálója, azt álmodja, hogy a gonosz hópárduc Tai Lung kiszabadul börtönéből és visszafelé tart, hogy megszerezze a Sárkány tekercset, ami elolvasása után az a bizonyos valaki a "kiválasztott" Sárkány Harcos lesz, aki békét hoz egész Kínára. Így Oogway mester megmondja az ő tanítványának, a vörös macskamedve Shifu mesternek, hogy itt az ideje kiválasztani azt, aki a Sárkány Harcos lesz. Így Shifu meg is rendezi még az nap a ceremóniát, ahol Oogway kiválaszthatja a kiválasztottját. Miközben a ceremónia tart, és mindenki arra számít hogy az Öt mester, Tigris, Majom, Sáska, Vipera és Daru közül lesz valamelyik, Po későn ér oda, és minden lehető utat megpróbál, hogy bejusson a ceremóniára. Végül egy elég radikális megoldással bejut a ceremóniára, és pont Oogway mutatóujja elé pottyan az égből. Innentől visszavonhatatlanul Po lesz a kiválasztott Sárkány Harcos. Tehát az ő sorsa lesz legyőzni a veszedelmes Tai Lungot.

A történet tehát szinte egy séma alapján készült. Ugyanakkor kedves, aranyos poénokkal van teletűzdelve, ettől nem olyan egyhangú és unalmas, ráadásul a képi világ is tökéletesen adja a Kung-Fu-s hangulatot.

Az egész tanulsága viszont elgondolkoztató, engem eléggé megdöbbentett, hiszen nem számítottam egy ilyen fajta gondolatra ebben a filmben, őszintén szólva, amikor még a mozikban ment, én egyenesen undorodtam ettől a filmtől, ám most pozitívan csalódtam: nagyon tetszett.

A zenéről mit szóljak? Talán elég annyi hogy Hans Zimmer és John Powell, de akinek nem, annak elmondom hogy Hans Zimmer volt az, aki olyan zenéket komponált mint a Karib-tenger Kalózai zenéi, A Sötét Lovag, A Da Vinci Kód, Gladiátor és Oroszlánkirály. John Powell-t pedig egyszer már magasztaltam a How to Train your Dragonban való alakításáért: legnyűgöző! Most se hagytak cserben bennünket: a Kung Fu Pandában is el lett találva a hangulat, és a zene csak még tovább fokozta a Kínai Kung-Fu-s hangulatot.

Nem mondom hogy ez már az áttörés a Dreamworksnál, amit a How to Train your Dragonban taglaltam, de ez már igencsak az előszele annak. Mégis, a Kung Fu Panda után sikerült összehozniuk még egy elég gyenge Monsters Vs Aliens-t, amiről ugyancsak fogok csinálni egy bejegyzést, mert megérdemel pár szót azért.

Személyes véleményem szerint ugyan voltak még gyermekbetegségei, de ez egy igencsak szép előszele volt egy How to Train your Dragonnak... Csak így tovább Dreamworks, és nem lesz baj! Lassan Pixar felkötheti a gatyaszárat!

Pontszám: 8/10

Youth in Revolt

Bemutató: 2010. Január 8.

Rendező: Miguel Arteta

Műfaj: Romantikus vígjáték

Stúdió: Permut

Kiadó: The Weinstein Company

Hossza: 89 perc

________________________________

Csak hogy senki se állíthassa hogy csak világsiker filmeket nézek, és azokról próbálkozom írni kritikát, áttekintést, ajánlót. Mert ez a film tényleg nem ismert. Nem csoda mondjuk. Magyarországon meg se vették.

Miért. A film, hogy mondjam ezt, érdekes. Valahol aranyos az ötlet, hogy "hé, itt egy novella, csináljunk belőle filmet", csak sajnos mindig sikerült a rossz novellákat választani, és mindig csak a low-budget cégek gondolnak ilyen nagyot. A történettel nem is lenne baj alapvetően. Csak ahogy az egész felépül, amilyen megoldások vannak benne. De hát csapjunk is a lecsóba ahelyett, hogy csak ködösítek.

Hozzánk vágnak egy lúzer gyereket, aki soha senkivel nem járt még természetesen, mindenki kiröhögi az öltözködése ízlése miatt. Nem hibáztathatjuk, az anyja minden hónapban cseréli a pasijait, az apja pedig egy nála 20 évvel fiatalabb nővel katymatyol, és ráadásul még munkanélküli is. Van egy legjobb barátja, csodák csodájára egy másik lúzer gyermek, aki halálosan szerelmes egy lányba, és fél megdönteni, vagy valami hasonló, de a film annyira elhanyagolta ezt a szálat, hogy a végén már semmi értelme nem volt egyáltalán bele rakni. Ez a baj általában a könyvből adaptált filmekkel, hogy mindent beletömködnek, de aztán tök értelmetlenné válik, mert egyszerűen amíg a könyvben van idő mindent kifejteni, addig egy 89 perces filmben nincs. A srác természetesen lúzersége ellenére ott tesz be az anyja újdonsült pasijának ahol csak tud, és egy kisebb affér után, amivel a mostoha apja bajba kerül hogy meg akarják verni, elmenekülnek egy kisebb városba, ahol egy lakókocsiparkban telepednek le. Itt találkozik a fiúcska álmai nőjével, aki persze rögtön szárnyai alá veszi őt. A lányról kiderül, hogy hatalmas franciarajongó, minden ami francia azt imádja, és elmondja, hogy ő Párizsban fog hozzámenni egy Francois nevű férfihoz. Késöbb kiderül, hogy a lánynak még barátja is van, aki franciául beszél és verseket ír -- tehát egy tökéletes pasi. Ezzel főhősünk nem mer eleinte kompetizálni, de késöbb belátja, hogy mindenre képes lenne újdonsült szerelméért. Mikor elválnak, megbeszélik, hogy főhősünknek el kell érnie, hogy az anyja kirúgja otthonról, és az apja kapjon munkát abban a kisvárosban.

Innentől a film egy nagyon furcsa fordulatot vesz. A srác kitalál magának egy Francois Dillinger nevű alterego-t amibe végül kicsit önmaga is beleőrül. Ez az alterego minden, ami rossz, az anyák szégyene, dohányzik, és bármi őrültségre kész lenne. Innentől a film kicsit érthetetlen, hogy mikor ki szerepel, mikor van Nicky és mikor Francois a színen. Igazából a gyermek kicsit megtörik lelkileg, ergo skizofrén lesz a gyermekből.

A film alapvetően aranyos, csak ez sajnos nem elég. A végére a csaj idegesítő, és a befejezés összecsapott és indokolatlan. Jó poén egy szál se hangzik el benne, tehát maximum mosolyogtam a film alatt, azt se sűrűn. Legtöbbször csak fogtam a fejem, hogy miért történik mindez? Jó, be kell valljam, EGY jó poén volt benne, azért akár még érdemes beletekergetni a filmbe.

Zeneileg nem mondom hogy "katasztrófa", de katasztrófa. Legalábbis mintha nem is lett volna benne muzsika. Egy darabra nem emlékszem, és higgyétek el, nem azért, mert fáradtan néztem meg.

Karakterek közül van pár, akit rendesen megismerünk, de mindegyik karakterben marad valami amire nem ad választ a film. De vannak olyan karakterek, akit teljesen fölösleges volt a regényből átvenni, mert annyi sorsdöntő szerepe nem volt.

Képi világról nem érdemes beszélni, nincs benne semmi emberfeletti, vagy hasonló, abszolút megszokott környezet, abszolút ugyanaz mintha egy Dawnson és a haverok-at néznénk. Márha ezt mond bármit is valakinek. Azért remélem igen. De összefoglalom: unalmas.

Nem is szaporítom tovább a szót: csak nagyon elvont, nagyon romantikus embereknek ajánlom ezt a filmet. Akik szeretnének egy ostoba bonyodalomból, mégostobább befejezést kapni csak hogy happy endet lássanak, nos azoknak melegen ajánlom. Aki akcióra vágyik, vagy poénokra, messziről kerülje el ezt a filmet. Higgyétek el, még a csaj se olyan jó, mint a poszteren látszik. És hogy a cím miért ez? Nost, erre a film nem adott választ. Szerintem. De olvassátok el a könyvet. Hátha az ad.

Pontszám: 4/10

Community

Adásban: 2009. Szepetember 17.
Alkotó: Dan Harmon
TV adó: NBC
Műfaj: Vígjáték
Stúdió: Universal Media Studios
Kiadó: Sony Pictures Television
Hossz(/epizód): 20 perc
_________________________

Az első sorozat a blogon nem más, mint a Community című friss husi, ami alig egy éve fut az amerikai tévében. Jelenleg, mivel Magyarországon hírét se hallani még (és ezért hála istennek semmiféle borzasztó magyar címet nem találtak még neki), ezért eléggé ismeretlen magyar sorozatnézők körében. Így nem beszélhetünk egyelőre "Így jártam anyátokkal" kasszasikerről, de ahogy elnézem a sorozatot, nem kell sokáig várni.
Sorozatunk főhőse egy Los Angeles-i "bukott" ügyéd, akiről épp kiderült, hogy a diplomáját ahelyett, hogy elvégezte volna az egyetemet, megvette csúnya pénzért. Mivel már jópár éve praktikált, befutott ügyvéd, és a legjobbak között van, így megalázva érzi magát, hogy egyetemre kell járnia. Így is, egy "Közösség Egyetem"-re jár, ami azt jelenti, hogy az oktatás nem olyan erős, és konkrétan mindenféle ember jár oda. Korban, színben, vallásban eltérőek mind-mind. Tehát főhősünk egy Jeff Winger nevű ügyvéd, aki visszakényszerül az iskolapadba, és rögtön az első nap megtalálja azt, ami miatt szivesen bejárhat az iskolába: egy szőke bombázó. Egy valahogy mellékeveredett arabot, Abed Nadirt rögtön megszólít, hogy ki az, és az ijesztő pontossággal leírja lányt: neve Britta Perry, 28 éves, októberben született, van két bátyja, akik közül az egyik fogyatékos gyerekekkel foglalkozik, és úgy gondolja, hogy megfog bukni a másnapi dolgozaton, szóval most nagyob próbál koncentrálni a tanulásra, ezért kicsit ridegnek tünik, és bocsánatot kér. Így hát főhősünk kitalálja, az egyetlen látható utat, hogy a lány közelébe kerüljön: csinál egy spanyol tanulócsoportot! Természetesen rögtön beadja Brittának hogy ő spanyoltanár, és keni-vágja a spanyolt, hogy elcsábítsa. Britta és Jeff találkoznak is a tanulószobában, amikor Abed megjelenik, akit Britta hívott meg. És természetesen, ha ez egy tanulócsoport, ezért Abed is meghívott "pár" embert a következő alkalomra. Így születik meg A Közösség, a sorozatunk főszereplő gárdája!
A csipet csapatból az egyik legérdekesebb (és szinte legszerethetőbb) figura Abed, aki egy kis zseni. Imádja a filmeket, alapjáraton nagyon visszafogott és magának való ember, ám késöbb kiderül róla hogy a filmekből bárki tud lenni, az egész világra egy sorozatként tekint, és ezért hihetetlenül azonosulni tud bárkivel az életben is. A nagy álma hogy rendező lesz, és késöbb ebből több vicc is adódik.
Ott van még Annie Edison, aki egy tipikus jókislány. Középiskolában számkivetett volt, így egy új esélyként tekint a főiskolára. A tanulás neki szent, és ő tényleg azért csatlakozott hogy spanyolul tanuljanak a csoportban. Ő a Közösség esze, és legédesebb lánykája.
Shirley Benett, egy fekete elvált asszony, két gyermekkel, aki az egész csoport fölött anyáskodik. Mélyen keresztény vallású, mindenben Istent és Krisztust látja, ami rossz az pedig a Sátán műve.
Ott van Troy Barnes, aki egy nagymenő volt középiskolában, de a ballagás óta nem tud mihez kezdeni. Még mindig hordja a középiskola egyenpulcsiját, emlékeztetve magát, ki is volt ő. Késöbb kiderül hogy egy iskolába járt Annievel, de nem is emlékezett rá, míg a lány halálosan szerelmes volt belé.
És a csapat utolsó tagja Pierce Hawthorne, egy ötvenes éveiben járó öregember, aki állítása szerint a világ minden táján jeleskedik valamiben. Zenész, divattanácsadó, nőcsábász, mindenhez ért. Természetesen ez nem túl igaz. Ő a legidősebb a csapatból, és szent meggyőződése hogy ő egy valódi adonis, és tökéletes ember.
A sorozat nem több ennél. Helyzetpoénok, egymás adottságaiból való vicccsinálás. Természetesen a szerelmi szálak egyre bonyolodnak a sorozat alatt, anélkül nem is lehetne csinálni, mégtöbb vidám órát okozva.
Nem is itt kell keresni a zsenialitásának a tárgyát. Az egész átível egy személyiség fejlődésen, ahogy Jeff beképzelt, önző ügyvéd énjéből egy szerethető, barát lesz. Minden karakternek megvan a maga világa és története, ettől is lesz olyan különleges. Mertha megnézünk egy sima sorozatot, mint pl. a Jóbarátok, ami talán minden sorozat példaképe, ott is különböző emberek voltak, de mégis, valahol hasonlóak. Itt az a gyönyörű hogy a felső, mókás borítás alatt, igencsak mély gondolatok bújnak meg. Minthogy ennyire különböző társadalmi helyzetben élő emberek is mennyire kitarthatnak egymás mellett. Sok dologra ráébreszhet bennünket ez a sorozat, ha úgy nézzük. Természetesen egy csütörtök esti mókának is tökéletesen megteszi, nevetni párat Annie optimizmusán, és Jeff beszólogatásain.
A zene majdhogynem tökéletes. Gyönyörűen illik a helyzetekhez, néha már-már Sitcom szerű érzésünk lesz tőle, de mégis többször felcsendül valami muzsika ami tipikusan azalatt szokott menni amikor a rész tanulságát mondják ki, ha van olyan egyáltalán. A bevezető zenéje pedig rendkívül igényes, The 88 előadásában. Főleg ha a teljes számot hallgatjuk meg.
Összességében a sorozat nagyon jó. Talán pár év múlva magyarországon is sugározni fogja valamelyik kereskedelmi adó, de addig is, ott a torrent, minden csütörtök reggel már le is lehet szedni. Ajánlom mindenkinek, ha egy jó mosolygós estét akar magának, de akkor is, ha épp nem csak egy bugyuta viccekből álló agyfagyasztó sorozatot akar bámulni.
Pontszám: 8/10

How to train your dragon - Így neveld a sárkányodat

Bemutató: 2010. Március 26.

Rendező: Chris Sanders, Dean DeBlois

Műfaj: Animációs fantasy

Stúdió: Dreamworks Animation

Kiadó: Paramount Pictures

Hossza: 98 perc

__________________________________

Őszintén szólva nehéz belekezdeni egy ilyen kaliberű animációs filmbe. Ugyebár animációs filmek terén, három nagyágyú van, ami valójában inkább már csak kettő: Disney, Pixar és Dreamworks. Azért csak kettő, mert mint tudjuk, 2006-ban a Disney felvásárolta Pixart. Tehát mindkettő fél letett dolgokat az asztalra már, Pixartól a Toy Story sorozat, Wall-E, Cars (Verdák), Ratatuille (L'ecsó), csak hoyg a legjobbakat említsük. De a Dreamworks se unatkozott ezalatt, hisz olyan címeket alkottak mint Shark Tale (Cápamese), Madagaszkár, Antz (Z, a hangya) és természetesen a legnagyobb húzócím, a Shrek sorozat. Tehát láthatjuk hogy mindkét fél letett dolgokat az asztalra, de valamiért ezidáig a Dreamworks el volt veszve. Nem találta önmagát, nem látta az egyensúlyt a vicces és a gáz dolgok között a filmjeiben. Talán ez alól egyedül a Shrek széria tesz kivételt, de szinte minden mást egy nagy hibaként könyvelhettek el. Gondoljunk csak a "szörnyű" Monsters vs. Aliens (Szörnyek űrlények ellen?), ami már önmagában is röhejes volt, tele szörnyű karakterekkel, történetvezetéssel, indokolatlan érzelmi szálakkal.

De 2010-ben történt valami. Ez a valami nem más mint a How to Train your Dragon volt. Hát hol is kezdjem.

Történetünk Berkben játszódik, a viking időkben, valahol a világ háta mögött kettővel, ahol évszázadok óta letelepedett egy viking nemzet, és ott próbál küzdeni a túlélésért a kártevők ellen. Hogy mik ezek a kártevők? Sárkányok! Adott egy főhős, a szokásos lúzer féle, aki nagyon ügyefogyott, nem tud harcolni a sárkányok ellen, így a társadalom számára fölösleges. Mégis az ő apja a legnagyobb sárkányvadász, a falu vezetője. Természetesen a gyermek be akarja bizonyítani az apjának és mindenkinek hogy ő igenis tud harcolni a sárkányok ellen. Egy rajtaütés alkalmával ki is oson a házból hogy lelőjön egy sárkányt a saját találmányával. És természetesen, sikerül is. Eközben a felnőttek elmennek, hogy megtalálják és rajtaüssenek a sárkány fészken, hogy egyszerre támadják meg az összes sárkányt. Így főhősünk és még rajta kívül 5 fiatal elkezdi sárkányvadásszá válás kemény útját. Mellette Hiccup (magyarban Hablaty) megtalálja a sárkányt akit az éjszaka folyamán lelőtt, de nem bírja megölni. Így ezek után mindennap kijár hozzá, és tanulmányozza a jószágot. Idővel fontos dolgokra rájön a sárkányokkal kapcsolatban, amire nem is számítanánk...

A történetvezetésben, mint látjuk, nem sok újat mutattak. A fiú, a "másik", a barátság, a szerelem, a kaland, a hajmeresztő bátorság... Szinte minden Pixar filmben láthattuk. Mégis, van benne valami.

Ez talán a képi világa. Persze, 2010, elvárható, Blu-Ray, 3D-s mozik, megszokott, az Avatar után már semmi se lep meg minket, mégis... Egész Berk, ahogy az éjszakában csöndesen áll, a sárkányok, a repülős részek... Egyszerűen van benne valami, ami magával ránt, ami egyszerűen pislogni se hagy minket -- nehogy lemaradjunk valamiről. Ilyen talán csak az Avatarnál fordult velem elő, nem akartam egy kis részletet se veszni hagyni. A karakterábrázolások kitűnőek, a "gyönyörű" (amennyiben lehet egy animált karakter gyönyörű) hölgyemének, tipikusan a germán szőke hajukkal és dús keblükkel, ugyanakkor benne van az a tipikus viking kaliber is a férfiakban, és Stoik, a rőtszakállú viking vezér. Minden, ahogy megjelenik előttünk egy germán legendát olvasva. Bár ezen felül sok történelmi utalás, vagy történelmi "adaptáció" nem igazán fordul elő benne, márha a vikingek nem voltak híresek arról hogy sárkányokon repültek, és sárkányokkal kűzdöttek.

Meg kell említeni a zenét. Micsoda, megemlíteni, épp hogy kiemelni! John Powell hihetetlenül ki tet magáért. Mondjuk ez nem meglepő, egy Shrek és egy Jégkorszak után, ugyanakkor hallhattuk őt a kifejezetten zseniális Robotokban is, de olyan filmekben is szerepelt a neve, mint I am Sam. A How to train your dragon zenéje valami zseniálisan eltalált kompozíció lett. Minden képhez a megfelelő hang passzol, Berk bemutatása alatt egy csendes, nyugodt esti kelta muzsika szól, máskor amikor "forróbb" a hangulat, hihetetlenül izgalmas, játékos zenét hallhatunk. Önmagában is ajánlom mindenkinek hallgatni, érdemes, egy-egy unalmasabb órában, amikor nem tudjuk mit hallgassunk.

Talán nem jött át most, hogy mennyire zseniálisan átható film ez. Talán nem lesz mindenki hatalmas kedvence, nem lesz egy Shrek, nem lesz egy Avatar, de nem is ez volt a cél. Amit láthattunk, hogy a semmiből előrukkolt az amúgy haldokló Dreamworks (gondoljunk csak a Shrek 4-re, és érthetjük a haldoklás kifejezését) egy hihetetlen képi világgal rendelkező, vicces, izgalmas és megható történettel. Rám kegyetlenül hatott, sárkány rajongóknak KÖTELEZŐ darab, animációs film rajongóknak ERŐSEN AJÁNLOTT, és mindenki másnak ajánlott darab, ha épp nincs semmi film ötlet estére, vagy a tv-ben az unalmasabbnál unalmasabb amerikai filmek mennek.

Pontszám: 9.5/10