Műfaj: szuperhős-akció
Rendező: Louis Leterrier
Stúdió: Universal Pictures
Kiadó: Marvel Studios
Hossz: 112 perc
______________________
Jubileumi 50. bejegyzés a blogon, és úgy érzem, sikerült úgy időzítenem, hogy egy méltó film kapja ezt a megtisztelő helyet. Rólam alapvetően tudni, hogy oda meg vissza vagyok a szuperhősös filmekért, legyen az Watchmen, DC, vagy Marvel, nekem teljesen mindegy, csak a világ megmentése legyen a cél, és sok menő képesség legyen. De most kicsit, ha már ilyen jubileumi hangulatban vagyunk, térjünk ki a szuperhősös filmek múltjára, hátha ki tudom belőle hozni a mostani gondolataim.
Tehát a "szuperhősös", mint műfaj, mindenki tudja, hogy az '40-es és '50-es évek környékén kezdett el felemelkedni, és körülbelül ekkor is élte aranykorát a műfaj. Ez valahol érthető, hisz az emberek ekkoriban igencsak el voltak keseredve, így két világháború után, ami akárhogy is, de minden államot lestrapált, lélekben is és gazdaságilag is, ezért arra jöttek rá az eszes képregényrajzolók, hogy bizony, az emberek akarva-akaratlan, szívesen belekapaszkodnak most egy olyan karakterbe, aki kiemelkedik közülük, és szuper erejével elnáspángolja a gonoszakat, és igazságot hoz a Földre. És ím, megszületett Superman. Minden idők legismertebb és leginkább rajongott szuperhőse után már gyártósorban jöttek a hősök, eleinte DC oldalról, később Marvelről. És hogy-hogynem, megszületett Hulk karaktere is. Na de ennyi kitérőt a képregények világáról, amúgy se vagyok benne valami túl jártas, így inkább áttérek magára a bemutatandó filmre.
A film első 3-4 perce, ami alatt a fél stáblista lemegy, megismerjük az előtörténetet, vagyis, hogy hogyan lett egy balul sikerült kísérlet hatására Bruce Bannerből egy nagy és zöld monstrum, hogyan vált ki a társadalomból, emellett megismerhetjük Betty Rosst is, aki szerelmese volt Brucenak, de amikor a kísérlet volt, az átalakult szörny persze megsebesítette a lányt, így őt se láthatta soha többé.
Mikor bekapcsolódunk a történetbe, talán néhány évvel a történtek után, Bruce épp Brazília egy szegényebb városában tengeti életét, mint gyári munkás, és igyekszik rájönni a kulcsára a saját "betegségének", emellett álnével levelezik egy bizonyos Mr. Blueval, aki próbál neki segíteni ebben.
Persze eközben az Amerikai Hadsereg sem tétlen, hiszen nekik feladatuk hogy bemérjék Bruce helyzetét, és elfogják, majd a cél is egyértelművé válik: kiszedni belőle ezt a képességet, majd sokszorosítani, és ilyen lényekből összeállítani egy új hadsereget.
Ennyi lényegében elég a történetből, most úgyis terjengeni fogok, mert hű. Mert muszáj. És baromi sok mindenre ki fogok most térni a filmből, tehát nézzétek, még most, bár igyekszem nem szét spoilerezni ezt a bejegyzést.
Iszonyúan tetszett a filmben, és ezt el lehet mondani eleve az összes Marvel filmre, hogy egy baromi nagy univerzum az egész, és mindenhol vannak kapcsolatok. Az egész Hulk kitalálását, ezt visszavezetik az Amerika kapitány történetére, ahogy ott is a második világháború alatt egy szuperkatonát akartak létrehozni, és Hulk is egy ilyen akart lenni, csak nem volt eléggé kidolgozva az anyag. Arról nem is beszélve, hogy a film elején céloznak rá, a film végén pedig meg is jelenik a Marvel szupersztárja, Ironman, illetve Tony Stark. Emellett arról nem is beszélve, hogy már 2008-ban céloztak rá, hogy készül a manapság megjelent Avengers (Bosszúállók magyarosan), majd erre kitértek 2010-ben az Iron Man 2-ben, majd 2011-ben a Captain America-ban is. Ez szerintem zseniális, ritka az ilyen, például jó lett volna ha már a Green Lantern (Zöldlámpás)-ban már céloznak a várható Justice Leaguere (Igazság Ligája), vagy majd esetleg az idén megjelenő Batman film végén megjelenhetne Superman esetleg, tehát hiányolom ezt a DC univerzumból, ezt az összefüggőséget.
Na most miért tetszett nekem ez a film ennyire. Talán most nem látszik még, hogy mennyire rajongok is én most ezért a filmért, de közben de. Nem jellemző emberre, hogy egy szuperhősös dirr-durr akciófilmen elkezd pityeregni, de bizony én ezt vállalom, valóban megsirattam pár jelenetet. Iszonyat erősen jellemezve van a filmben az a fajta elkeseredett düh, ami talán mindannyiunkban benne van, és amit Hulk az egész film alatt érez, az a fajta nem értés, hogy miért bántják őt, amikor ő nem akar senkinek sem rosszat, igazából ő nem is akar itt lenni, és így tovább. Emellett egy kicsit King Kong érzésem volt, amikor a hatalmas szörnyetek megvédi a gyönge nőt a golyók elől, és a robbanásoktól, de mégis, iszonyú hatásosan megjelenítették a filmben ezt az ambivalens karaktert, ezt a Szépség és a Szörnyetek érzést, ahogy ez a csúnya monstrum beleszeret ebbe a lányba, és meg akarja védeni minden áron. Kicsit engem a Going Postal gólemjére emlékeztetett, "Your safety is my concern".
Emellett, hogy ilyen szentimentális érzéseket is tud kelteni a film, mint kiderült, van benne humor is, bár nem sok, de épp elegendő, hogy párszor megmosolyogtasson.
Viszont epikus jelenetekből akad, nem kevés, a fent említett hölgyemény megvédése, de a végső nagy harc, mind iszonyú jóra meg lett csinálva. Viszont az, hogy a magyarok a "Hulk Smash"-t "Hulk zöldököl" vagy "Hulk zöld ököl"-re fordították, akármelyik is, mindkettő borzalmas, és inkább felcsattansz, hogy hogy a fenébe lehet így elrontani egy iszonyú epikus megszólalást, mint nevetnél, hogy haha, öldököl és zöld, tehát zöldököl.
Még meg kell említenem két jelenetet, ami nagyon megragadott. Az egyik a végső harc kimenetele, ahogy szerintem nagyon fontos, hogy Hulk nem öli meg az ellenfelét, pedig a film végig ambivalensen egy örjöngő esztelen lénynek mutatja be, akinek az érzelmei irányítják mindenét. Nagyon szépen fel van vezetve a majdnem-utolsó jelenet, ahogy Bruce egyre inkább megtanulja kordában tartani Hulkot, ahogy egyre inkább azonosul a kettő, és hát a legutolsó jelenet ennek végül is a beteljesülése. Zseniális.
A zene, hát, "meh". Nincs benne semmi különös, akár lehetne a Captain America zenéje is, vagy a Supermané, nem lett valami maradandó alkotás. Nem is mondanék erről többet.
A színészek viszont, hát merőben hozzájárultak ahhoz, hogy ez a film zseniális legyen. Edward Norton már önmagában egy hatalmas név (Fight Club), és borzalmasan sajnálom, hogy nem ő szerepel az Avengersben mint Hulk. Szerintem ez egy hatalmas baklövés a Marveltől. Liv Tyler, róla annyit mondanék, hogy mikor a Gyűrűk Ura második része kijött, én szerelmes voltam abba a nőbe, de amellett hogy 10-es a lány, még nagyon jó színésznő is. De nem tudom felfogni, hogy hogyan nem öregszik. Biztos boszorkány.
Na, most már írtam egy kis novellát, befejezem az írásom, így hajnali fél négy környékén, annyit tudok összegezni, hogy megajánlanám ennek a filmnek a "Legjobb szuperhősös film" díjat részemről, illetve azért a Batman trilógia ér még fel ezzel, (abból is csak a második azért...). Persze, az összes többi is baromi jó (kivéve az X-men sorozatot, attól kiráz a hideg valamiért), de eddig ez fogott meg a leginkább. Iszonyú jó lett. Köszönöm! Nézzétek!
Pontszám: 9.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése