Rendező: Tim Burton
Műfaj: fantasy-kaland
Stúdió: Roth Films
Kiadó: Walt Disney Pictures
Hossz: 108 perc
____________________________
Sosem állt közel hozzám ez a mese. Valahogy mindig idegenkedtem tőle, ugyanúgy, ahogy idegenkedtem a Hupikék törpikéktől, a Hófehérkétől, és a nagy klasszikus gyerekmeséktől. Így történt, hogy az első Alice feldolgozás, amit láttam, az ez a film volt, így egy lépéssel le vagyok maradva, hiszen nincs viszonyítási alapom, amit viszont a film is sugall, hogy elengedhetetlen. A nagy klasszikus Alice csodaországbant látni kell.
De nem is szaporítom itt a szót tovább a bevezetőben, csapjunk a lecsóba.
A történetről gondolom nem kell mesélnem, de azért vázlatosan. Adott egy angol leányzó, valahol a 18-19. században, aki eladósorba kerül, így a neki kiválasztott férfiú édesanyja tart nekik (tudtán kívül), egy eljegyzési partit. Persze a lány nem az az átlagos, mint akárki a korabeliekből, sőt, egyenesen egy csodabogár. Egyetlen egy álma van, amibe vigyorgó macskák szerepelnek, meg kék hernyók és egyéb csuda dolgok. Nem csak az álmokban furcsa, a valóságban is, például nem vesz fűzőt, vagy harisnyát, ami akkoriban kötelező volt a lányoknak. Na de végül, a szerencsés (vagy szerencsétlen) legény megkéri Alice kezét, aki egy percet kér, és elfut egy fehér nyuszi után, majd mikor látja hogy bebújt egy nyúlüregbe, benéz utána. Ám meglepő módon, kicsit ügyetlenül ebbe a gödörbe beleesik, és elkezdődik Alice utazása a Csodaországban.
Mivel is lehetne kezdeni? Annyi minden van a filmben, annyi zseniális, hogy nem tudom mit emeljek ki először. Talán a "Tim Burtoniséget". Aki már látott Burton filmeket, az tudja, ismeri ezt a szürreális, élénk színekkel festett világot, ahol bármi megtörténhet, ám mégis ott van benne valami nyomasztó, valami olyan, ami miatt azt mondanánk, hogy "igen, ez nagyon menő, de köszönöm, nem költöznék ide". Elég csak mondjuk a klasszikussá vált Nightmare Before Christmas Jack Skullyjára gondolni, vagy amihez leginkább lehetne a filmet hasoníltani, a Charlie and the Cholcolate Factory-ra. Ha valaki látta ezeket a filmeket, az pontosan tudja, miről beszélek, ha meg nem, akkor én írhatnék itt még oldalakat, akkor sem értené meg. Ezt látni kell, érzeni, szagolni, ízlelni, magunkba fogadni, hogy aztán különböző módon, és különböző ideig rágdossuk, majd tetszés szerint megváljunk tőle.
De ha már Tim Burton, az ő kedvenc színészét ebbe a filmbe is meghívta, aki nem más, mint az ezer és egy arcú Jhonny Depp. Róla is pont ugyanazt el lehet mondani, mint Burtonről: egyedi, utánozhatatlan, és látni kell. Ha Depp megjelenik a színpadon, vagy ez esetben a vásznon, akkor tudjuk, igen, ilyen nincs még egy, ez ő. Van egy stílusa, amibe ugyan minden szerepet beleolvaszt, de mégis önmaga marad. Véleményem szerint ez hiányzik még a hollywoodi színészek többségéből is, hogy ha felvesz egy szerepet, akkor megmarad önmaga. A legtöbben ilyenkor elvesznek, és teljesen átadják magukat a szerepnek, nem a saját fejükkel gondolkoznak, nem a saját szavaikat mondják, nem úgy cselekednek mint azt ők tennék. Johnny Depp ebben más. Sajnos azonban őt is utolérte a végzete, ami a legjobb színészekkel megtörténik, Johnny teljesen összeolvadt Jack Sparrow kapitánnyal, mindenki rögtön rá és a kalózkodásra asszociál Depp neve hallatán. Ez van akkor, ha egy szerepet túl jól játszik egy ember, illetve ha a film túl nagy kasszasiker lesz. Így van ez rengeteg sorozattal is, amikor a kedvenc szereplőink valódi neveit nem is ismerjük, és ha meglátjuk, csak a sorozatbéli neveken szólítjuk. De így van ez pl. Daniel Radcliff féle karakterekkel, akik 10 éven át egy szerepet játszottak, sosem lesz ő más mint Harry Potter.
Ami számomra nagyon furcsa volt a filmben, hogy még egy kis jóindulattal se tudom azt mondani rá, hogy gyerek film. Én még lehet a 12 éves gyerekemnek se mutatnám meg a filmet. Tehát amikor a hüvelyk méretű Alice halott, félig oszlásnak indult, a várat elválasztó víz tetején lebegő fejeken ugrál át, vagy a folyamatosan füstölő kék hernyós jelenetek, még nekem is néha gyomorforgató látvány volt, de az biztos, hogy nem egy 8-10 éves gyereknek való látvány. Ez pont olyan, mint a Kis Hableány története se gyerekeknek való, vagy a Cinderella története sem (ahogy a végén Cinderella testvérei levágnak a lábfejeikből, hogy beférjen a lábuk a cipőbe), valószínüleg az eredeti Alice csodaországban sem, és talán a könyvhöz maradt hű(ebb) a film. Bár az igaz, nem tudom, hiszen nincs viszonyítási alapom.
A karakterek egyébként mind bájosak, elvesztette a Disney-féle bárgyúságát és bugyutaságát, a szájbarágós gyerekeknek célzott beszédmódját, Hatter egyenesen zseniális, de az összes többi szereplőre is elmondató ez kivéve egyedül... Alicera. Igen, szerintem Alice karaktere lett a legrosszabb az összes közül, nem tudtam eldönteni, hogy most nagyon belevaló csaj, vagy kis félénk kislány, mert néhol ilyen, néhol olyan volt, emellett ez az egy karakter a Disney rajzfilmben szerintem jobb, tisztább volt. De lehet, hogy nem.
Na, ez mind szép és jó, de azért van egy pár hibája a filmnek. Például a sok érzelem és látvány mellé, a történetet kicsit háttérbe szorulónak éreztem. Például az nyitott kérdés maradt, hogy Alice miért volt ennyire jelentős Csodaországban, és miért ismerte mindenki azon kívül, hogy 6-7 éves korában járt már ott egyszer, és megismerte a karakterek jelentős részét. De, hogy ez miért jelentette azt, hogy miért Alice szerepel az orákulum tekercsén, kérdéses. Ilyen, és ehhez hasonló kis hibák miatt mondom azt, hogy meg kellett volna kicsit kapaszkodni a történetbe is, és arra picit több időt áldozni (hisz így is a film még rövidnek is mondható- bár gyerekfilmnek egyértelműen hosszú).
Zeneileg is abszolút jellemző rá ez a kicsit homályos, majd egyre tisztuló kép, de nagyon jól rásimul a képre, nem szárnyalja túl azt, de nem is üt el tőle monotonitásával. De nem hallgatnám csak úgy, brahiból.
Összességében, érdemes leülni, kivenni a tékából vagy megvenni a dvd-t, letölteni ugyebár semmiképp (he-he), mert egy könnyed esti kalandnak megfelelő, és kicsit fel is idézi a gyerekkorunkat, amikor ezeket habzsoltuk agyba főbe (már aki szerette). Én még azt is meg merem kockáztatni egy többször is nézhető. Talán. Nézzétek!
Pontszám: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése