Thor

Bemutató: 2011. április 28.
Műfaj: szuperhős-fantasy-akció
Rendező: Kenneth Branagh
Stúdió: Marvel Studios
Kiadó: Universal Pictures
Hossz: 115 perc
___________________________

A viking és úgy eleve ez a germán mondakörből aztán lehet dolgozni. A rengeteg isten, a kalandos életük, a különböző életfelfogásuk, mondhatni, hogy míg a görög istenvilág inkább egy szappanoperára hasonlít, a germán sokkal inkább egy sci-fi. Jégóriások, 7 különböző világ, féreglyukak... Azt mondják, jó alapanyagból jó művet lehet készíteni. Ez a Thor film esetében, nagyon igaz. Nem mondom, hogy ez lett a legjobb Marvel film, de azért nem is egy Z kategóriás mozi. Úgy esti pihinek pont jó, át lehet izgulni, vajon mi lesz a vége, de azért mindnyájan sejtjük már az elején, hova fogunk kilyukadni.
A történet egy valódi germán legendával kezdődik, a jégóriások küzdelmét az istenekkel, akik miután visszaszorították őket a saját világukba, elfoglalják méltó helyüket Asgard kapuin belül. Megismerjük a hős Odint és (a filmben) két gyermekét, Thort és Lokit. Mindezek után ugrunk pár évtizedet (vagy századot, ezeknél az isteneknél már sosem tudni), egészen Thor királlyá koronázásáig, amikor is jégóriások törnek be Asgardba, ami Thort felettébb feldühíti, és eltökéli, hogy barátaival elmegy a jégóriások birodalmába és móresre tanítja őket. Ez nem igazán tetszik Odinnak, de Thor kicselezve őt, akkor is elmegy, és egészen a halál szélére sodorja önmagát és barátait is. Büntetésül az atyaisten azt rója ki rá, hogy elvesztve minden isteni erejét, a földre száműzi Thort, hogy boldoguljon. Eközben persze Asgardban Loki, az örök bajkeverő tervet forral arra, hogyan szerezhetné meg a trónt...
Szerintem Thor karakterét jól eltalálták, bár az elején kicsit mitugrász, de életvidám és energiadús, olyan fiatalos, igazságot hozni akaró személy. De ez nem csak Thorra igaz, például Loki is nagyon érthető egyéniség lett, a "bajkeverő" jelző abszolút illik rá, ami ugyebár neki védjegye.
Sajnos viszont nekem a film túlságosan egysíkú. Ez inkább kicsit éreztem felvezetőnek az Avengersre, itt már látszik nagyon hogy készültek, és túlságosan elmentek ebbe az irányba, olyan érzésem volt tőle, mintha egyszerre forgatták volna ezt és az Avengerst, és a Thort alakító színész egyszer itt, egyszer ott játszott. Tehát itt nem tudták annyira csak a saját sztorit kiemelni, mint mondjuk a Captain America-nál sikerült.
Persze a Hulk bejegyzésben taglalt Marvel univerzum itt is nagyon játszik, van ebben minden, Ironman utalás, Hulk utalás, Avengers utalás, sőt, még vendégszerepel benne Hawkeye az új filmből, mint a S.H.I.E.L.D. tagja.
Zenéről ugyanazt tudom mondani, mint az összes többi Marvel filmnél: nem maradt meg, úgy hozzá simult  a képhez, nem figyeltem fel rá, és nem is hallgatnám csak úgy önmagába. Ez nem feltétlenül baj, de azért vannak olyan filmek, ahol a soundtrack egyszerűen csodálatos, és még az utcán sétálva is szívesen hallgatja az ember (The Three Musketeers, How to Train your Dragon).
Igazából az a problémám hogy nem lehet sokat írni erről a filmről, akit érdekel, az megnézi, akit nem érdekel az ilyesmi, annak nem is ajánlom, annyira azért nem jó. A képi világa egyedül, ami nagyon szépen meglett csinálva, az Asgard-i jelenetek egyszerűen gyönyörűek, a jégóriások birodalma megint túl sötét lett (ez valahogy védjegye a Marvel filmeknek, hogy az első harcok azok mindig korom sötétben vannak, és alig látni valamit a harcból, csak a szikrákat, meg a tüzet), a földi jelenetek pedig unalmasak (mivel az egész mexikóban egy bazi nagy sivatag közepén van).
Összeségében szódával elmegy, aki szereti a szuperhősös világmegmentős filmeket, az nézze, a többiek pedig ha épp nincs semmi jobb dolguk, tegyenek vele egy próbát, higgyétek el, ez még mindig jobb, mint ha Az utolsó léghajlító filmet néznétek. Sziasztok.
Pontszám: 7/10