Sorstalanság

Bemutató: 2005. február 10.
Rendező: Koltai Lajos
Műfaj: regényadaptáció - történelmi dráma
Stúdió: Cinema Soleil
Kiadó: Intercom
Hossz: 134 perc
____________________________

Emlékszem, amikor a film kijött, ettől zengett a média. Hogy pontosan mit is mondtak akkor, ez jó kérdés, valószínűleg fiatalságom okán, aligha érdekelt, és aligha gondolták a szüleim, hogy kicsi szegény lelkemet ilyesmivel kéne felzaklatni mint a Sorstalanság története. Nyilván, 12 évesen az embert nem épp a holokauszt érdekli leginkább, sőt talán bele se tudna gondolni teljesen pontosan, milyen is lehetett az. Talán korai is lenne egy embernek, olyan fiatalon. Aztán így 7 év elteltével úgy tűnik belenőttem a témába. 7 év késéssel én is megnéztem a filmet, és most írok róla egy cikket. Mert akarok.

A történetet gondolom senkinek se kell bemutatnom. Jó esetben mindenki olvasta már Kertész Imre saját élményei alapján írt regényt, a Sorstalanságot, mely a koncentrációs táborok világát hivatott bemutatni. Rengeteg könyvet tehetünk fel a ún. "Holokauszt-irodalom" címmel fémjelzett polcra a könyvesboltban, ám Kertész könyve valahogy más. Talán lényeges az is, hogy ő valóban, mindent átélt amit leírt, na de akkor semmiben se különbözne a rengeteg túlélői visszaemlékezéstől. Márpedig különbözik. Mert nem is tudom megmondani egészen pontosan, micsoda az, amitől ez a regény hirtelen ragadóssá válik, és nem tudod letenni, csak miután a főhős hazaért Budapestre, 3 koncentrációs tábor megjárta után. Talán a stílus? Talán a mondani való? Talán a hitelessége az írásnak? Ki tudja.
Na, nem kerülgetem tovább a kását. Ez a film összességében pocsék, azt kell mondjam. Most szépen igyekszem összeszedni a gondolataim és leírni, mire alapozom ezt. Azért igyekszem óvatos maradni.
Először, azt kéne eldönteni, egész pontosan mi ez. Ha regény adaptáció, annak pocsék, viszont filmet csinálni a holokausztról, már úgy effektíve, a koncentrációs táborok borzalmairól, az meg ízléstelen is, és lehetetlen is. Vegyük először a regény adaptáció alternatívát, hiszen a cím is, és a történet is arra enged következtetni, hogy Kertész regényéből adaptálták a filmet. Attól talán tekintünk el, hogy baromi pontatlan a film. Néhol arra enged következtetni, hogy Koltai el se olvasta a könyvet. Kezdjük ott, hogy mikor a főhőst viszik a táborba, tél van. Ez most ilyen pici szőrszálhasogatásnak tűnhet, de ha kicsit belegondolunk, azért egyáltalán nem mindegy egy koncentrációs táborban, hogy megfagysz-e éjjel, a szinte fűtetlen barakkodban, vagy nyári melegben eléldegélsz valahogy. Ugyanakkor indokolatlan is, mivel a felszabaduláskor meg egyértelműen nyár van, tehát ez most arra enged minket következtetni, hogy 1944 telétől 1945 nyaráig tart a főhős rabsága, miközben az történelmi tény, hogy 1944 nyarán kezdődött meg a budapesti zsidók deportálása, csak közben Horthy Miklós még leállítatta pár hónapra. A filmből (is) pedig az derül ki, hogy a főhősék körülbelül az első "szállítmányok" közé tartozhatnak. Szerintem ez egy nagyon lényeges pontatlanság.
Attól most eltekintek, hogy rengeteg ki lett hagyva a regényből, hisz végül is melyik az a regény, amelyet maradéktalanul adaptálni lehet. Jószerivel nincs ilyen. Csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy egy Sorstalanság-féle regénynél, sőt, a Sorstalanságnál, mint regényél, ez nem megtehető. Annyi mondanivalója van annak a regénynek, hogy nem lehet kihagyni, mert egyikből következik a másik, és az, hogy felvillannak jelenetek a koncentrációs táborból, nem segít megérteni az eredeti üzenetét Kertésznek. Az értékek, a legádázabb ellenségeink helyébe képzelni magunkat, a másság (zsidónak lenni) kérdése, ezek mind-mind olyan dolgok, amik nem nyernek teljes értelmet a filmben, csak, hogy úgy mondjam, pedzegeti őket. Emellé viszont rengeteg töltő részt tettek bele, ami igazából csak a kedélyek borzolására elegendő. Én viszont úgy gondolom, hogy Kertésznek pont, hogy nem a kedélyek borzolása, nem egy holokauszt-irodalmába tartozó könyv megírása volt a célja, hanem ezen a témán keresztül átadni valami nagyon egyedit, valami rendkívül fontosat, a túléléshez.
Ami viszont számomra egyenesen felháborító volt, hogy az egész gyógyulás részét kihagyták, és egy nagy huszárvágással a felszabadulás következett azután, hogy Buchenwaldba visszavitték a főhőst Zeitzből. Ez a könyvnek egyébként "csupán" az egy harmada. Kihagyni Bohúst, Pjetykát, a cseh fiút, akik lényegében a legnagyobb hősei Citrom Bandin kívül az egész regénynek. (Igaz, azért egy körülbelül 1 perces Pjetyka jelenetet láttunk, de ott is inkább a regényben körülbelül 2 oldalig szereplő halálos beteg kapott nagyobb szerepet.) Igaz, ez a regénynek a legszürreálisabb része, de erősen és gyönyörűen mutatja, hogy a rabok mégiscsak rabok, akármilyen pozícióban is vannak, és azt is mutatja, ahogy egyre inkább gyengül a német összeszedettség, a kontroll, ahogy közelednek az Amerikaiak, és végül már arra se figyelnek hogy a Krematórium az éjjel közepén hatalmas lánggal ég. Tehát nagy felelőtlenségnek tartottam ezt kivágni. Igen, akkor legyen 3 órás a film, vagy akár kétszer 3 órás, de egy Sorstalanságot, csak így lehet megérteni, feldolgozni.
Na és a végén még romantikus módon berakni Annamáriát, hogy találkoznak a lépcsőfokon... Nos, azt gondolom, hogy ott vágja el magát a film, mindenféle dicsérettől.
A színészi játék, na, az pocsék. Talán pár Citrom Bandi jelenet volt, ami megragadta a figyelmem, minden Budapesti jelenet szánalmas, és sajnos azt kell mondjam, a főhős választás se épp a legjobb volt. Átadja ugyan a regény szenvtelen hangulatát, de valahogy azt gondolom, hogy leírni ezt a történetet le lehet szenvtelenül, ám színészileg alakítani, azt még ha lehet is, sokkal kevésbé. Hitelét veszti a dolog, úgy érzem. A legelső családi jelenet is elég nyomasztóra sikerült, de nem olyan nyomasztóra, hogy "hű, de rosszul érzem magam, ez tényleg egy valódi tragédia", hanem inkább úgy hogy "Hmm, ez egy pocsék jelenet, jöjjön már a következő". A jelenet ahol a nagyobbik nővér elsírja magát, hogy "mi zsidónak lenni", ami egyébként a regényben az egyik legfontosabb kérdés, itt Annamária sírta el magát, és egyenesen nevetséges volt.
A zene teljesen átlagos. Aláfestőnek megfelelt, bár ugyan a vonat jelenet (már amikor jönnek vissza Pestre Buchenwaldból) alatt szóló muzsika enyhén kacagtató, ahogy felfedezni véljük a vadnyugati dallamokat.
Szóval összességében ez valóban egy pocsék film. Aki kedveli a Sorstalanságot, és olvasta már, az nézze meg, ha neki nem volt elég a regény, aki meg nem olvasta a regényt, nagyon gyorsan kezdjen hozzá, és le se tegye amíg kiolvasta. És ne ezt nézzétek. Sőt. Ezt ne nézzétek.
Pontszám: 5/10 (bár lehet annyit sem érdemel)