Műfaj: Dráma, Sci-Fi
Rendező: Richard Shenkman
Stúdió: Falling Sky Entertainment
Kiadó: Anchor Bay Entertainment
Hossz: 87 perc
___________________________________
Tegyük fel, csak úgy, képzeletben, hogy létezik egy ember, aki 35 éves koráig öregedett, de onnantól egy évet sem. De ez az ember történetesen Cro-Magnon-i érából származik, tehát ha a tudósok és régészprofesszorok jól számoltak körülbelül 14000 évesnek kell lennie. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy van egy ember, aki történelem előtti időkből származik, ami pedig egyenlő azzal, hogy ez az ember megélte a történelmet, annak minden részével. Mezopotámiával, a sumérokkal, Buddhával, a Bibliával, Középkorral, a felvilágosodással együtt. Milyen lehet ez az ember? Egy zseni? Egy mindent tudó, megvilágosodott ember? Boldog, hiszen nem kell attól félnie, hogy egyszer véget ér az élete?
A film ezeket a kérdéseket boncolgatja másfél órán keresztül. Először is leszögezném, a film akár lehetne hangjáték is, a kép nem sok szerepet játszik. Nem fogunk látni tógában rohangászó görögöket, vagy Buddhával meditáló embereket, esetleg a tűz köré álló ősembereket. A film színhelye egy erdő mellett tisztáson lévő kis kunyhó, benne ropogó tűzzel, egy darab kanapéval. John Oldman költözik. Barátai azonban felkeresik őt kunyhójánál, és nem engedik el egy búcsúztató est nélkül. Szó szót követ, és egyre többen érkeznek a kis találkára, amikor arra terelődik a téma, hogy John miért is akar elutazni? És hát a 35 év körüli férfi nehezen is, de kérdéssel válaszol: "Tegyük fel, hogy van egy Cro-Magnon-i ősember, aki nem öregszik. Átélt mindent, civilizáltnak kell elképzelni. Mit tenne ez az ember?" És ezzel a kérdéssel elindít egy ötletelési lavinát, ami talán személyes tragédiákba torkollik.
Lényegében nem is lehet többet mondani a filmről. Akinek a figyelmét ez már megragadta, úgyis megnézni, akinek ez túl silány, annak talán nem is ajánlott. De azért még pár szót szólnék a filmről. Mégiscsak ez egy kritika vagy mi a fene.
Fentebb említettem, hogy a film egész nyugodtan elmehetne hangjátéknak. De emellett, mégis, olyan színészi teljesítmény van a dolog mögött, amit ritkán látni. Annyira megragadó, annyira életszerű az egész, a figurák, az örök távolságtartó, a mélyen vallásos, a hiszékeny (de ezt nem kell rossz értelemben érteni itt), a mókamester, aki mindenből viccet próbál csinálni, és az, aki teljesen biztos magában, és első hallásra tudja, hogy miből mennyi igaz, vagy sem. Zseniálisnak tartom ezt a kompozíciót, valahogy mindenkit megtalálunk, akik lényeges és különböző nézeteket személyesítenek meg egy ilyen vitában, ami igényel történelmet, biológiát, teológiát és így tovább. Amellé persze, hogy a film egy helyszínen játszódik végig, hozzá kell tenni, hogy összesen 8 lényegesebb szereplő jelentik meg a vásznon. Ez is ad az egésznek egy fura környezetet, kicsit olyan érzésünk is van nekünk, a Hollywood-i filmeken edződött fiataloknak, hogy ez nem is igazi film, inkább valami felvett színdarab, de még ahhoz is kevés ez a szereplő. De valahogy a mondanivaló mellett elsilányul ennek a ténye, egyszerűen az első meglepődés után már fel se tűnik, hiszen mi magunk kilencediknek ülünk be a társaságba, igaz, kérdezni sajnos nem tudunk.
A zenei világa elképesztő. Már nem azért, mert hatalmas és gyönyörűen megkomponált művek szerepelnek benne (de aki jól kinyitja a fülét, párszor igen szép dallamokat hallhat), hanem azért, mert szinte észre se vesszük, mégis nagyobbat dob a hangulaton, mint pár akciófilmben a lövöldözések alatt hallható pörgős, szívritmuszavart okozó prüntyögés. Tehát semmi kiemelkedőt nem tudok mondani, de ahol van zene, ott érdemes rá odafigyelni.
Már talán így is többet írtam a kelleténél. Nem lehet erről sokat beszélni, csak azután, miután láttátok. Utána viszont akár napokig. Érdemes, komolyan, nézzétek, nem is egy "Waking Life" szerűen leterhelő alkotás, de nem is egy Adam Sandler film. Tehát ha van egy kis nyugis másfél órátok délután-este fele, kapcsoljátok be. Nem bánjátok meg.
Pontszám: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése