Bemutató: 2011. október 12.Műfaj: romantikus animációs rajzfilm
Rendező: Bibo Bergeron
Stúdió: Bibo Films
Kiadó: EuropaCorn Distribution
Hossz: 82 perc
____________________________
Komolyan mondom, ez pontosan egy olyan film, amihez nagyon szemfülesnek kell lenni. Bár lehet elég hozzá egy IMDb profil, ami ajánlott filmnek kiadja, de még akkor se biztos, hogy egy embernek feltűnik. Pontosan olyan, mint a napsütés, egy kellemes márciusi napon. Már megszokja az ember, tehát elsiklik a tudata felett, hogy "hát igen, van.", de ugyanakkor azt nem veszi észre, hogy 1 hónapja még a fél karját is odaadta volna, csak hogy ne kelljen a téli kabátot felvenni többet.
Ez az a film, amit bűn kihagyni, ugyanakkor nagyon könnyen lehet.
Egy teljesen névtelen, teljesen hype nélküle francia animációs film. Na, ilyen se volt már vagy 15 éve! Méghozzá nem is akármilyen. Hihetetlenül igényes, humoros, laza, ugyanakkor izgalmas, és a mondanivalója (akármennyire is lerágott csont, sajnos), igencsak szóra méltó.
Történetünk elején 1910-be repülünk vissza, amikor is a Seine folyó kiáradt Párizsban. Pár képkocka erejéig láthatunk élő embereket, ahogy mentik ami menthető, majd ezután átcsap a kép egy randevúba, ami a szerény és félénk Emile, a mozi tulajdonos és választottja Maud találkozását örökíti meg. Majd kiderül, hogy mindez csak Emile ábrándozása volt, de eközben a mozigép szíja elszakadt, emiatt gyorsan cselekszik, és nadrágszíja feláldozásával ismét működésbe hozza azt. Kicsit később, Emile találkozik cimborájával Raoullal, aki egy büszke autó tulajdonos, és természetesen az élete a vezetés, így hát szállítófiúként dolgozik. Miután Emile és Raoul az összes aznapi dolgokat kiszállították, az utolsót egy titokzatos botanikusnak viszik, ahol Raoul természetesen mindenhez hozzányúl, és így rövid motoszkálás után talál két bájitalt: az egyik pici dolgokat hatalmasra növeszt, a másik pedig gyönyörű hangot ad annak, aki használja. Természetesen nem is Raoul lenne, ha ne törné össze az üveget, és a robbanás következtében egy hatalmas szörny jelenik meg, ami hatalmasat ugrik. Itt kezdődik egy izgalmas kaland, hogy mi is ez a lény, hogyan jött létre, mit szólnak az emberek látványától?
A film 2011-es, és ezt tökéletesen kihasználja. Gyönyörű rajzolása van, néhol igen extravagáns, de jól áll neki. Hasonlóan az előző bejegyzésben szereplő filmben, ez is egy magánvállalkozás gyümölcse, Bibo Bergeron műve.
A zenéről nem lehet sokat mondani, csak azt hogy iszonyú jó. Hangulatos, nagyon jó kis gypsy jazz vezeti át a jeleneteket egymásba, emellé Lucille ének jelenetei is maradandó élményt okoznak.
Mit lehet még mondani? Akit nem zavar, hogy nem ért egy árva szót sem a filmből, és feliratot kell olvasnia végig, emellé nem undorodik a francia nyelvtől, annak kötelező darab! Elvarázsol, megnevettet, még egy két könnycseppet is el lehet morzsolni közben. Mindenkinek ajánlom, akik értenek franciául, azoknak főleg. Én sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá, de lehetséges hogy létezik. Magyar szinkronnal viszont találtam torrentet (amit ismétlem, NEM SZÉP DOLOG HASZNÁLNI, ÉS FÚJ), de szerintem a francia-angol felirat kombó is megteszi.
Keressetek rá, hallgassatok bele, nézzetek bele, megéri!
Pontszám: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése