(500) Days of Summer

Bemutató: 2009. augusztus 7.
Műfaj: romantikus vígjáték dráma
Rendező: Marc Webb
Stúdió: független projekt
Kiadó: Fox Searchlight Pictures
Hossz: 95 perc
______________________________

Mi is a szerelem? Hol ér véget a szimpla vonzalom és szeretet, és hol kezdődik a szerelem? Honnan tudja az ember, hogy szeret, honnan tudja, hogy szerelmes? Miért lesz valaki szerelmes? Mi kell hozzá? Létezik szerelem első látásra? Vagy ez csak úgy, kialakul? Mi az a dolog, ami két ember közt annyira fellobbant egy lángot, hogy az tartósan ott maradjon? Honnan érzi egy ember, hogy egy másik ember mellett le tudná élni az életét, boldogan? Egyáltalán miért leszünk szerelmesek?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres, és talán ad választ ez az alig másfél órás (talán nem is annyira) könnyed filmecske.
A film egy nem lineáris történetvezetéssel mutatja be főszereplőnk, Tom és álmai hölgye, Summer kapcsolatát. 500 napot foglal magába a történet, és nem is szeretnék erről túl sokat mondani, nehogy bármit is mondjak a végéről. Igen jól befejezett film, ami ritka manapság, illetve nagyon nehéz eltalálni egy Hollywood-i filmnél azt, hogy a néző úgy álljon fel a vászon/TV/képernyő elől, hogy igen, most ez egy szépen, okosan befejezett film volt.
Tom egy abszolút átlagos srác. Építész szakot végzett az egyetemen, ehhez képest egy képeslapgyártó (illetve képeslapíró) cégnél dolgozik. Elmondása szerint azért, mert diploma után kellett neki egy munka, építésznek nem vették fel sehova, viszont ez a képeslapírói munka épp adódott, bejutott, és ő elvan ott, éli a kis életét, a szürke hétköznapokban szeret "csak úgy lenni." Ekkor csöppen Tom életébe Summer, a lány aki mellett nem lehet elmenni. Valami varázslatos van benne, valami felemelő, és természetesen Tomnak azonnal megakad a szeme rajta. "Tudta, hogy ő lesz az." Mármint, aki kell neki. Némi móka után Summer beadja a derekát a kapcsolatba, még ha ő nem is hisz a "szerelemben" mint olyanban, nem tudja mi az, nem tudja honnan érzi azt, nem tudja mikortól lehet valamit "szerelemnek" hívni.
A film a fenti kérdéseken kívül valóban szépen átboncolgat egy kapcsolatot, annak minden előnyével és hátrányával. Nem is lehet igazán sokat beszélni a 500 days of Summer-ről, egyszerűen látni kell. No, nem mondom hogy egy kihagyhatatlan film, de az biztos, hogy nagyon egyedi. Ilyen még egy nincs. Műfaja sincs igazán, azért nem dráma, de nem is egy vígjáték. Nem egy másnaposok, ami arra készült, hogy a hasad fogva fetrengj a röhögéstől.
Rengeteg dolgot nagyon jól megragad, például ott van a jelenet, mikor a kép kettéválik, és a baloldali rész mutatja hogy Tom mit vár, a jobb oldali kép pedig hogy valójában mi történik. Rendkívül zseniális, és valahogy mindenki magára ismerhet benne, még ha nem is abban a környezetben, de mindannyian átéltük már azt, hogy valamit százszor és százszor lejátszottunk a képzeletünkben, és végül egyáltalán nem úgy történt.
A színészi játék teljesen rendben van, Summert a már az Igenemberből megismert Zooey Deschanel játsza, nem mellesleg hihetetlen jól. Megcsillogtatja énektudását is kedvenc színésznőm, de amúgy is, teljesen jól rá van szabva a szerep! Csak így tovább Ms. Deschanel! Tomot pedig az Eredet Arthurjáról mostmár híres Joseph Gordon játsza. Tehát Eredet rajongók, egy fokkal könnyedebb darabra vágytok, torrentre fel! (Illetve nem, dehogyis, tessék megvenni, de legalább kivenni a tékából!)
A zenére egy szavunk se lehet. Csodálatos számok lettek összeválogatva, van itt minden, nevetés, sírás, komorság, könnyedség. Egyszerűen remek, ahogy nem enged semmilyen végletekbe a zene, de mégiscsak komolyan vesszük amit komolyan kell. Keressetek rá, egész nyugodtan, nagyon jó kis soundtracket tákoltak össze.
Érdekesség egyébként, hogy a film nem titkoltan valós alapra épül, ezt már a film elején egy rövid humoros felirat jelzi is. Ezenkívül ami nem megszokott, hogy nincs kinevezett stúdiója, akik csinálták volna a filmet. Egy teljesen független alkotás, amire a Fox Searchlight Pictrues figyelt fel, és egy filmfesztiválon be is mutatták. Ez olyan jól sikerült, hogy végül moziba vitték a filmet, ahol a közel kilencszeresét hozta vissza a film mint amennyibe került (körülbelül 60 millió dollárt hozott a film a konyhára, míg 7,5 millióból forgatták.)
Összességében azt kell mondjam, remek film. Akit foglalkoztattak már a párkapcsolattal kapcsolatos dolgok, azoknak mindenképp ajánlom, de az az igazi szépsége a filmnek, hogy lehet nagyon könnyednek venni, ugyanakkor el lehet rajta elmélkedni órákig is akár, sőt, napokig, ha valakit nagyon foglalkoztat a dolog. Azt tudom mondani, hogy nézzétek, egy napos délutánon, amikor nincs semmi dolgotok, de nincs sehová mennetek, annyit ez a másfél óra az életetekből megér! De fontos, hogy ne keressetek rá mielőtt megnézitek, nehogy bármit is megtudjatok a végkifejletről! Azért annyit elmondhatok, ami végülis a védjegyévé vált a filmnek, amit még Marc Webb, a rendező mondott egy interjú során: "Ez nem egy szerelmi történet. Egy egy történet a szerelemről."
Pontszám: 7/10