Rio

Bemutató: 2011. március 22.
Műfaj: animációs kaland
Rendező: Carlos Sandalha
Stúdió: Blue Sky Productions
Kiadó: 20th Century Fox
Hossz: 96 perc
__________________________

Brazíliában mindig színes a világ. Ott van minden, az esőerdő, a színes madárkák, buli, napsütés, napbarnított lányok, tengerpart, hatalmas hegyek, és Rió, és a riói karnevál. Valami mindig van Brazíliában, ott mindig nagy a nyüzsgés, ezt mi, emberek is látjuk. De vajon milyen ez az egész az ott élő állatok szemszögéből? Nekik is nagy a buli?
Úgy tűnik hogy igen, mivel a film elején a kicsi Blu (magyarul Azúr) akarat nélkül is, de már álmából fölkelve is azt látja, hogy hatalmas buli van a környező fákon madarak közt, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy csapdák vannak mindenhol elrejtve, és ketrecek várják a madarakat. Blu ijedtében kiesik a fészekből, és őt is megtalálják. Szegény azúrkék arapapagájunk első útja Rióból nem máshova mint az Amerikai Egyesült Államok határára, Minnesotába vezet. Ám, Blu még így sem egészen oda jut, ahova kéne, mert még az őt szállító teherautóból ki is esik, de szerencséjére egy helyi kislány találja meg, és magához veszi. Nagyon megszeretik egymást, és Blu végigkíséri a lány elkövetkezendő 14 életévén, amikor is Linda könyvesboltjába benyit egy brazil madár őrült, és egyben madárorvos, Tulio, azzal, hogy Lindának és Blunak azonnal Brazíliába kell jönnie, mert találtak egy nőstényt a fajtájából, és az azúrkék arapapagájok a kihalás szélén állnak, így rendkívül fontos hogy a két madár találkozzon, mert mert kell menteni a fajt. Rövidebb rábeszélés után Linda bele is megy a dologba, és már repülnek is Brazília felé. Ám mint kiderül Blunak madár létére van pár furcsa dolga. Egyik az, hogy érti az emberek nyelvét, tud olvasni, és kávézik, a másik az, hogy nem tud repülni. Igaz, érthető, hiszen szegényke sosem élt olyan környezetben, hogy meg kelljen tanulnia. Így találkozik ő Jewellel (magyarul Csili...) a fajtájából az egyetlen nősténnyel. Persze Jewel egy kifinomult nő, Blu se gondolhatta komolyan, hogy csak úgy párosodnak amint meglátják egymást, már csak azért sem, mert Jewel azt vallja, hogy innen ki kell szabadulni, és gyűlölni kell az embereket, mert bezárják őket ketrecbe, míg Blunak ezzel semmi baja, sőt, kifejezetten szereti, hogy minden elérhető távolságban van. Ám az éjszaka folyamán betörnek és elrabolják a két madarat csempészek. Így a két utolsó példány a fajukból, Blu és Jewel egy bilincset is kapnak, nehogy messze kerüljenek egymástól. Ám rövidesen Blu műveltségének és fizikában jártasságának köszönhetően kiszabadítja magukat a fogságból, és elkezdődik a két szegény azúrkék arapapagájnak a története, a nagy Rio de Janeiroban, egy madár, aki nem tud repülni, és egy madár, akinek nincs más vágya mint repülni, és visszamenni az otthont nyújtó esőerdőbe.
Lényegében a film nem nagy durranás. Lehet, csak ez is arra a sorsra jutott, mint a Tökéletes Trükk, túl sokat vártam tőle. Kedves kis kalandsztori, néhol romantikus, néhol nagyokat röhögsz rajta, néhol izgulsz, de nem több ennél.
Viszont a zene. Na most a zenét ismét sikerült nagyon durván eltalálni. Kezdjük ott hogy John Powell. Ez már magában lassan egy olyan névvé válik mint Hans Zimmer, de azért ahhoz még fiatal a bácsi. Lényegében nagyon ütős kis samba az egész, nagyon kellemes, és tényleg úgy érzed magad néhol mintha egy óriási partyba csöppennél, buli van, karnevál van, fesztivál van, szóval uzsgyi ropni. No azt hozzá kell tenni, hogy két elég ismert énekes is szerepel a filmben, mint will.i.am (Black Eyed Peas egyik énekese), és Jamie Foxx. Ezek a mai zenék, amik a filmben mint betétdal élnek, rendkívül hangulatossá és pörgőssé teszik az egészet, emiatt nem mondom rá hogy rossz film. Tehát azt kell mondjam hogy a zenéje mentette meg a szememben attól, hogy ne legyen egy "egyéjszakás kaland". A zenéjét azelőtt is hallgattam, mielőtt láttam a filmet, és utána is sokat hallgatom.
Más nagyon pozitív dolgot nem tudok a mentségére felhozni, talán azt, hogy a képi világa gyönyörű. Tényleg nagyon színes, dekoratív, és nagyon fel van turbózva. De ennyi. Sajnos nem sikerült most akkorát alkotnia a Blue Sky-nak mint a Jégkorszak trilógiával (ami hamarosan még egy taggal bővül! Stay tuned!)
Összességében egyszer érdemes megnézni, talán kétszer, de többször nem nagyon. Rá lehet unni, kivéve ha nem csak a zenés részeket nézzük..
Pontszám: 7/10