Rango

Bemutató: 2011. március 4.
Rendező: Gore Verbinski
Műfaj: animációs western
Stúdió: Nickelodeon Movies
Kiadó: Paramount Pictures
Hossz: 107 perc
_____________________________

A western filmek egy jó évtizede kimentek a divatból, az biztos. Már kiöregedtek a seriffjeink, a mesterlövészeink, a lovagló magányos farkasaink. Már nem élvezzük a naplementében a homokot felverő lovak nyerítését, a spanyol gitár és a harmónika hangját, a fütyült dallamok végén eldörrenő pisztolyokat, a feszült, épp lőni készülő cowboyokat. Ez már nem az a világ. Ma már nincs erre szükségük az embereknek. Nincs szükségük a koszos kocsmákra, és bennük a verekedő koszos emberekre. Nincs már kereset a whiskeyt iszogató cowboy kalapos hősökre, valahogy már nem látják bennük a szenvedélyt, a romantikát.
Talán pont ezt gondolta Gore Verbinski is, a Karib-tenger Kalózai sorozatának megalkotója. Talán pont ezt a férfi romantikát hiányolja a mai világból, talán épp ezért mutatja be nekünk a szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb karaktereket, hősöket, kalózokat, cowboyokat, seriffeket. Így hát belekezdett a Rango-ba. A western sztori.
Történetünk elején találkozhatunk a kicsi gyík főszereplőnkkel. Mármint, szó szerint, egy gyík. És ez a kicsi gyík borzalmasan magányos. Nem csoda, mivel hamarosan ki is derül, hogy ő egy háziállat volt, legalábbis eddig, ám egy armadillonak köszönhetően lepottyant az utánfutóról, és szilánkokra tölt az akváriuma. És íme, ott találta magát a sivatagos és forró vadnyugat közepén, ahol a farkas törvények uralkodnak. Vagy eszel, vagy megesznek. Miután a kis hüllő barátunk majdnem ott hagyja a farkát egy igen veszedelmes kalandban, egy lánykába botlik, aki Beans névre hallgat, csak mert a lány apja imádta a babot. Egy rövidebb szóváltás után a hölgy felveszi az elveszett gyík barátunkat és elviszi a legközelebbi mocskos városba: Dirtbe (magyarul a Szenny nevet viseli, bár elég gyenge fordítás). Óvatlan civilizált barátunk be is sétál egy frissítőre az első kocsmában, és hawaii ingben leül, és kér egy pohár vizet, amiért kegyetlenül kinevetik. A sok fura alak máris megtámadná, ha bele nem kezdene nagy színészi tehetséggel megáldott főszereplőnk a történetében, hogy is végzett 7 emberrel 1 golyó segítségével. A történet végére meg is születik a western hős: Rango! Később, miután bebizonyítja, hogy legény a talpán, a város polgármestere ki is nevezi őt Sheriffé, és kezébe adja a városka legnagyobb problémáját: nincs víz. Ám a víz nem csak víz, az érték, olyan mint a pénz, mindenki attól függ. A vizet bankba teszik az emberek, mint az aranyat szokás. A víz, az a legdrágább dolog a világon.
Tehát Rango seriff feladata, hogy megtalálja a vízhiány problémáját, és megoldja, hogy miért is nem jön a víz sehonnan a kicsi faluba, egyre jobban beleásva magát a hazugságokba, és a városka sötét titkaiba...
Hallottam én erről a filmről jót is, rosszat is, így vegyes érzelmekkel kezdtem bele. Féltem is, de kíváncsi is voltam, ám nagyon, nagyon vártam régóta már, még mielőtt a mozikban leadták volna, hisz jónak tűnt: animációs, gyíkos, Jhonny Depp és Gore Verbinski, akkor már csak jó lehet. De így a film után azt kell mondanom: szenzációs! A képi világ, a zene, a mondanivaló, a történet, és végül, de egyáltalán nem legutolsó sorban, a hangulat!
A történet egy western világba van téve, mint ahogy ezt már fentebb is írtam. Tökéletesen vissza adja a régi "nagyok" hangulatát, mint a Clint Eastwood filmek, vagy a Terence Hill filmek. A mocskos és büdös környezet, a szembe húzott kalap, a feszült hosszú pillanatok mielőtt eldördülne egy pisztoly, a poncho, a szekér üldözés, a vágtázó szekér tetején való lövöldözés, a spanyol zene, és eleve, minden. Egyszerűen néhol már alig bírtam magammal, igaz, én szerelmese vagyok ezeknek a nagyon is romantikus és hangulatos dolgoknak.
Bár manapság kicsit sem különleges, de ebben a filmben is benne volt a mély mondanivaló. Hála istennek nem volt azért szinte már a torkunkba nyomva, és épp ezért, nem is volt túl nyomasztó, mint például a Happy Feet (Táncoló talpak) végén volt. Gyönyörű propaganda ez, hangulatos, és anélkül is elkezd minket foglalkoztatni a dolog, hogy hallanánk a borzalmas számokat, hogy ennyi százalék víz, annyi százalék szenny víz, 1% iható víz, stb. Egyszerűen azt mondja, hogy vigyázzunk a vízzel, ne pazaroljuk, vigyázzunk a környezetünkre, vigyázzunk arra, amit felépítettünk, és legyünk tekintettel mindarra, ami minket körülvesz. Ha van valamink, ne csak magunknak tegyük el, hanem adjunk belőle másnak is, mert lehet nem csak nekünk van szükségünk rá. De mindezt úgy mondja el, hogy egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy "jaa, tehát erre ment ki a játék."
A Clint Eastwoodos jelenet meg hát... Nem is tudom kifejezni mennyire zseniális volt. Nem csak egy hatalmas tisztelgés előtte, és a hihetetlen jó színészi alakításainak, de ott és egy igen mély gondolat fogalmazódik meg: "Egy ember sem sétálhat ki a saját történetéből."
Zene. Nos, valakinek, aki már régebb óta olvasgatja a blogomat, elég, ha annyit mondok, hogy Hans Zimmer. Ezt már a kifinomultabb fülű nézők már az első 3 aláfestő zene alapján megmondják, de a nem is annyira jó hallású de régebb óta filmeket néző barátaink is azért egyértelműnek látják. Aki nem tudná mit is jelent ez a név, először is szégyellje el magát, másodszor hallgassa, amennyit csak tudja. Mr. Zimmer ismét eltalálta a megfelelő hangulatot, a jól ismert spanyol gitárral, rumbatökkel, harmónikával, hegedűvel, és trombitával... Hihetetlen jó zenéje van, a jól ismert vágtázások alatti muzsika teljesen elénk varázsolja a régi western filmek hangulatát.
Jhonny Deppet ismét meg kell említeni, hiszen amit Rango karakterével művel, az hihetetlen. Sajnos néha bele-bele hallottam Jack Sparrow kapitányt, de amikor nem, akkor nagyon-nagyon eltalálva volt, a hősies seriff. Szóval le mint a cowboy és a kalóz kalappal és a cilinderrel is a művész úr előtt.
Nem akarok többet mondani, talán nem is lehet eléggé jól körülírni, nézzétek! Ha szerettétek Clint Eastwoodot, és a többieket, ez kötelező darab lesz!
Pontszám: 8/10