Bemutató: 2012. július 3.
Rendező: Marc Webb
Műfaj: szuperhős-akció
Stúdió: Marvel Enterntainment
Kiadó: Columbia Pictures
Hossz: 136 perc
________________________
Régen nem írtam már, és ennek több oka is van. Kezdjük azzal, hogy valóban, már főiskolásként az ember már nem tud annyi időt szentelni a rajongásainak, akár legyen szó játékokról, filmekről, barátokról, vagy bulikról, mert olyan információ áradat zúdul a nyakába, amit nem szégyell elraktározni, feldolgozni, mi több, esetlegesen megtanulni. Másfelől a filmek piacán elég nagy pangás volt a nyáron, igazából a pár filmen kívül, amit most be fogok mutatni, nem is nagyon tudnék mondani igazán nagy alkotást. Nem úgy a közeljövőben, illetve jelenleg a mozikban amit sajnos nem tudok bemutatni, tekintve hogy nincs ki pénzeljen hátulról, mint egy rendes kritikust. (Nyilván annyi szakértelem sincs a hátam mögött.)
De ne szaporítsuk a szót fölöslegesen, térjünk át a méltán híres 2012-es Spider-Man rebootra, A csodálatos pókemberre.
A Pókember széria mindenkinek ismerős, gondolom nem kell bemutatni. Peter Parkert akármelyik korombeli ismeri, a legendáját mindenki kívülről fújja, a radioaktív pókcsípés, et cetera, et cetera. Akkor miért jelentem ki azt, hogy a Spider-man ezen rebootja, felülmúlja az előző trilógia három filmjét együtt? Pókembert pontosan azért szeretjük, amit 10 évvel ezelőtt még nehézkes volt vászonra vinni. A külalakjáért. A film történetileg semmi újat nem nyújt, illetve, itt-ott megváltoztatja a képregény történetét, de a fő szál végül is ugyanaz. Őrült tudós, génmanipuláció, rosszul sikerült, keresztfajok tudományozása, csiribí-csiribá, megszületik a Gyík, ideje egy kis csihi-puhinak, a jó nyer, minden csodálatos. És még csak azt se mondhatom hogy spoilereztem, mert aki leül megnézni egy Spider-man filmet, nem a történet miatt ül le. Arra kíváncsi, hogy mekkorákat fog ugrani a Pókember, milyen módon fogja legyűrni a Gyíkot, satöbbi. És ezt az elvárást a film teljes mértékben hozza. Sosem láttuk még ennyire mozgékonynak, ennyire hihetőnek, és dinamikusnak pókembert. Csak bírjuk felszedni az állunkat a padlóról.
Történetbe nem is mennék bele, a fent említett okok miatt: nincs. Ami viszont érdekesebb, hogy miként és hogy írták át a sztorit. Itt jelezném, hogy lesznek spoilerek, de nem vészesen sok, és még egyszer, mint fentebb jeleztem, semmit se veszít a néző az élményből ha tudja a történetet. Tehát ami furcsa számomra, hogy tökéletesen a képregény szerint indul a történet, Peter egy középiskolás lúzer, aki valójában egy tudományos zseni, elmegy a laborba, túl kíváncsi lesz, megcsípi a gén kezelt pók, és Pókember. Persze itt is inkább újabb változatokat vettek alapul (tekintve hogy számtalanszor rebootolták a képregényt is), például az Oscorp egy teljesen új elem, és ami nekem furcsa, hogy Norman Osborne nevét többször is jelzik a filmben, (akiről persze tudjuk hogy a Zöld Manó maga), viszont Peter nagy barátja Harry Osborne úgy ki van vágva a sztoriból ahogy van. Lehet hogy ezt a következő filmben pótolják, ahogy Mary Jane is hiányzik még, és a szerelmi szálat Gwen Stacy adja, de míg Mary Janeről tudjuk, hogy a kövektező film egy kulcsfigurája lesz, Harryről semmit nem hallottunk még, de várható, hogy a Zöld Manó lesz a következő film ellensége.
Igazából nem változtatnak meg olyan sok dolgot a képregényhez képest, legalábbis semmi rendkívül lényegest, és akármennyire nem innovatív ez, de én becsülendőnek tartom. Ha már valami adaptáció, az legyen pontos, és Marc Webb ezt be is tartotta száz százalékig.
Zeneileg igazából sokan egy nagy nullának tartják, persze az ominózus Coldplay számot kívéve, én azt gondolom, hogy volt benne pár igen jól sikerült dallam, és szám, de tényleg nem egy Így neveld a sárkányodat, ahol minden egyes dallam a filmből újrahallgatható, sőt, ajánlott.
Kapott ez a film hideget-meleget, én hallottam olyat is, hogy közelébe se ér az előző trilógiának, vannak olyanok, akik a film után kiröhögték az előző trilógiát, én a kettő közt vagyok, míg nekem az előző trilógia tetszett, ezért a filmért kifejezettel rajongok. Remek felépítéssel rendelkezett, remek volt nézni, és van pár jelenet, ami igazán szép és megindító (például amikor Gwen ápolja Peter sebeit). Marvel filmhez hűen hozza a poénos oldalát a film, az új Pókember karaktere igazán jó, ez a kissé szarkaztikus, de jószívű hős szerep, rendkívül illik Andrew Garfieldra, Emma Stone pedig csodálatos Gwen Stacyt alakít, na de ő hol nem alakít csodálatosat?
Végsősoron olyan embereknek ajánlanám a filmet, akik egy lusta délutánt kicsit fel akarnak pörgetni, leülni és végigörömködni pókemberrel ezt a 2 órát.
Pontszám: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése