God Bless America

Bemutató: 2011. szeptember 11.
Rendező: Bobcat Goldthwait
Műfaj: fekete humor
Stúdió: Darko Entertainment
Kiadó: Magnolia Pictures
Hossz: 104 perc
_____________________________

Mindenkinek egy élete van, igaz? Megszületünk, és bármi nagyobb hülyeséget csinálunk, meghalunk, nincsen olyan mint a videojátékokban, hogy egy adott "checkpointtól" újraindulunk, és vígan kipróbálhatunk más utakat, hogy végigjárjuk az adott pályát. Ez természetes.
De most képzeljük el, hogy a bunkóság, a gyűlöletkeltés, a népbutítás halálos bűn. Képzeljük el, hogy csak egyszer kell keresztbe állni két mozgássérült parkolóhelyen, és már kapunk egy golyót a fejünkbe. Vagy csak egyszer kell kiállni az út mentére, mint szélsőséges keresztély fanatisták, és szídni a zsidókat, melegeket, máris halál vár ránk. Baromi kíváncsi lennék egy ilyen világra, ahol a bunkóság végre halálos bűn lenne.
A God Bless America 2011-ben hatalmas vihart kavart, rengeteg helyen betiltották, sok helyen ki se adták, és nehéz róla bármit is mondani, mivel minden oldal, ami ezzel a művel foglalkozik, nagyon hiányos, mintha felsőbb irányból letiltották volna ezt a filmet, hogy világszerte terjedjen. Nem véletlenül. Már az is csoda, hogy ki tudták adni. Már a címadás, egy amerikai patrióta dal címe, melyet minden amerikai ismer. A szövege röviden arról szól, amiről a mi himnuszunk: békét és isten áldását kéri a hazára.
Ami borzasztóvá teszi a filmet, hogy semmiben sem hazudik. Minden ami a két főszereplő körül történik, valós is lehetne, sőt, elég erős utalások vannak a való életre, hogy ott hogyan zajlanak ezek a dolgok. Kezdődik a történet Frankkel, akinek az élete a totális káosz felé tart. A szomszédjai az agyára mennek, folyamatos migrén kínozza, a TV egyre inkább azt hiteti el vele, hogy Amerika manapság nem más, mint a mentális és közösségi szenny otthona. Kiderül, hogy a nő, aki tetszik neki a munkahelyén, zaklatás miatt kirúgatja, és egy halálos tumort találnak az agyában is. Tehát az élete romokban, és előkerül az esti TV nézés közben a pisztoly is, hogy itt legyen vége ennek a borzalomnak. De ekkor ötlete támad: miért magát ölje meg? Miért ne vigye a sírba azokat az embereket, akik egy világot butítanak, a tv-n keresztül mutatják példaként az elkényesztetettséget, a bunkóságot, mintha mindez természetes lenne. A saját lányán ugyanezt látja, így eltökéli, hogy legalább a lánya "idolját" megöli, így el is indul, ellopja a szomszédja sportkocsiját, és végez a fiatal 16 éves lánnyal. Ekkor jön a képre Roxy, az osztálytársa a gazdag lánynak, akit Frank épp megölt, és valahogy odakönyörgi magát Frank mellé, hogy ketten osszák az igazságot ezentúl. Így ezentúl a sárga sportkocsiban, járják Amerikát, és mindenkinek egy esélyt adnak arra, hogy kedvesek legyenek. Mert ha nem, golyót kapnak.
A film magát tökéletesen építi fel. Körülbelül háromnegyed órán keresztül csak idegesít minket, egyre inkább gyűlik bennünk a felismerés, hogy mi is mindenre tudunk mondani egy hazai példát, de ez szerintem a világon mindenütt így van. Az elkényeztetett lány a tévében, a sikoltozó nők a valóságshow-kban, a dühödt keresztények, akik a melegeket és a zsidókat szídják, a műsor, ami "majdnem korrekt politikailag", és így tovább. Egyre inkább ráébredünk, hogy mennyire undorító mindez, valódi mondatokat mondanak ki a karakterek a filmben, amiket akár mi is már mondtunk, vagy minimum hallottunk. Ezután kezdődik az öldöklés. Amikor már tényleg mi is felkelnénk a székből, hogy ezt már nem nézem tovább, ez egy dokumentum film, és amúgy is felidegesít.
Rengeteg dologról lehetne beszélni, de akkor holnap reggelig itt ülnék. Tehát igyekszem lényeges dolgokat kiemelni a filmből. Először is leszögezném, hogy erről a filmről írni olyan, mint Párizsban fényképről megnézni az Eiffel tornyot: lehet, persze, de teljesen értelmetlen, sőt, kicsit idegesítő is. Nem lehet átadni annyira töményen, annyira precízen a dolgokat mint a film teszi. Rengeteg témával foglalkozik egyszerre, de főleg a belekényelmesedett, mindent megszokó amerikairól, akinek minden mindig megvan, és a kűzdés fogalmát már teljesen elfelejtette. Aki ha kap egy vadonatúj autót a szüleitől, akkor lekurvázza a saját édesanyját, hogy más félét akart, aki ha Blackberry telefont kap iPhone helyett, akkor bőgve veri magát a földhöz, főleg erről, de sokkal súlyosabb témákról is, mint a keresztény fanatizmus, a gyűlöletkeltés, és úgy leginkább a BUNKÓSÁG. Frank nem másért gyilkol, csak azért, mert nem tudja elviselni maga körül a bunkóságot, ha csúnyán beszélnek vele, vagy másról. Persze a készítők azért mégse merték beletenni, hogy meggyilkolnak egy csecsemőt, csak majdnem. Az elég sokkoló így elsőre, de aztán valamiért megnyugszik az ember. Furcsa, mert nincs rá sok oka valójában.
Persze ez a film se tökéletes. Volt egy mozzanata, ahol kicsit kiakadtam, hogy a film nem hű önmagához. Ez Frank volt feleségének új férje, amikor Frank azt mondja, hogy "akarom hogy szenvedjen". Majd meglátjátok, nézzétek meg.
És igen, csak ennyit tudok mondani a végére, hogy ez egy akció zeitgeist, ami a mai társadalom szennyére mutat rá, és nem is lehetne jobban befejezni a cikket, mint egy idézettel a filmből:
"Miért élünk egyáltalán civilizációban, ha már nincs igény arra, hogy civilizáltak legyünk?"

Pontszám: 8/10