Sucker Punch

Bemutató: 2011. március 25.
Rendező: Zack Snyder
Műfaj: akció-fantasy
Stúdió: Legendary Pictures
Kiadó: Warner Bros. Pictures
Hossz: 110 perc
_________________________

Lara Croft óta tudjuk, hogy imádjuk a szép nőket hatalmas pisztolyokkal, és a Kill Bill óta rajongunk értük, ha egy japán kardot vesznek a kezükbe, és bámulatos szaltókat ugranak, és csak úgy repkednek a levágott, fejbe lőtt fejek. De vajon elég-e ennyi, hogy egy jó filmet készítsünk? Vajon eleget tesznek-e igényeinknek a női idomok és pisztolyok kiállítása? Kell-e sztori?
A Sucker Punch ezeket a kérdéseket feszegeti, sajnos azt kell mondjam, hogy egy elég negatív irányba. Címe jól festi le a filmet: váratlan ütések, teljesen kiszámíthatatlan fordulatok. Csak sajnos nem sikerült olyan jól elosztani ezeket a fordulatokat, mint mondjuk egy Mementóban, vagy egy Tökéletes Trükkben láthattuk.
A történet elején megismerhetjük szőke bombázó főszereplőnk megrázó történetét, ahogy édesanyja meghal, és mostohaapja, mikor rájön, hogy a felesége nem rá hagyott mindent, hanem a két lányára, dührohamot kap, és szexuális aktusra akarja kényszeríteni a nagyobbik mostoha lányát, aki viszont megmenekül ettől. Ám húga nem jár ekkora szerencsével, ő valamilyen módon (a filmből nem derül ki kristálytisztán, vagy ütlegelés miatt, vagy durva megerőszakolás miatt) meghal. Mikor a rendőrök kiérnek csak a babaarcú főszereplőnket látják egy pisztolyt szorongatva, másik kezében halott húgával, így egyértelmű a helyzet. A lány megőrült anyja halála miatt, ezért elmegyógyintézetbe viszik. Itt kezdődik el Baby Doll kalandja, amikor kiderül számára, hogy az intézetben valójában egy bordélyház működik, ahol nagyobb, szebb idomokkal megáldott lányokat viszik, és ott végzik a dolgukat. Megismerhetjük a már névtelen, csak "prostinévvel" rendelkező lányokat, Rocketet, Sweet Pea-t, Ambert és Blondiet, akik ugyanolyan sorsra jutottak, mint szőke főszereplőnk, aki a Baby Doll nevet kapta. Miután Rocket bemutatja a bordélyház rejtelmeit Baby Dollnak, elérkezik a táncóra ideje, ahol a lányok megtanulják, hogy lehet kielégíteni férfiakat vizuálisan. Baby Dollról kiderül, hogy egy őstehetség, ám ebből mi, kedves nézők, egy képkockát se láthatunk, mert mikor a bombázónk táncra perdül, más, fantasztikus elemekkel ellátott kalandokat élhetünk át. Valahol ez az álomvilág és a bordélyházi valóság összeér, de erre térjünk vissza később. Baby Doll végül tervvel áll elő: meg fognak szökni, bármi áron! Így kezdődik el a filmünk.
Nos... A film inkább 2 film összegyúrása. Valami teljesen fura, sőt, inkább indokolatlan összegyurmázása. Egyszer ott van a kicsit psziho-thriller, a lányról akit kihasználnak, és a "durvábbik" hostesskedésre kényszerítenek, és a másik része az a brutális katonai, szuperhősös, ahol Baby Doll elképesztő szaltókkal vágja le robot ellenfelei fejét, törzsét, lábait. Nem mondom, mind a kettő jó elgondolás, nagyon is, de valahogy nem illik össze. Meglehetett volna csinálni igen megrázóra és elgondolkoztatóra, ilyen tipikus "világgyűlölet" ébresztőre a filmet, hogy egy igazi thrillert nézzünk, és meglehetett volna csinálni egy (bár kicsit nevetséges) akciófilmet, ahol sárkányokkal harcolnak, robotokkal, második világháborús német katonákkal, és így tovább. De a kettő együtt a megrázó részét nevetségessé tette, az akció részének a varázsát pedig teljesen összetörte.
Másfelől a sztori része, ahhoz képest hogy milyennek indult, és milyen lehetett volna, elég gyengére sikeredett. Nem volt meg az a izgalom, hogy "most mi következik?!", nagyjából minden kiszámítható egy ideig a filmben... Persze nem véletlenül kapta a "Sucker Punch" nevet. Többet nem is tudok róla mondani, föntebb ki van fejtve.
Viszont a vizuális részéről egy rossz szót nem tudok mondani. Igaz, manapság már ez az elvárt, de valóban szép mozdulatok (is) vannak a filmben, robbanások, hangeffektek a helyén vannak, bár azért nem kell egy Avatar szerű világot elképzelni, attól messze áll, de ne hasonlítgassuk össze ezt a két filmet, mert nem egy súlycsoportban vannak, olyan lenne, mintha egy pehelysúlyú kezdőt egy nehézsúlyú világbajnokkal tennének össze egy ringbe. Esélye sincs a Sucker Punchnak.
A zenével sem voltam teljesen megelégedve. Sokszor egész egyszerűen elfelejtettem, hogy szól, és ha elhallgatott, észre se vettem. Egyáltalán nem volt balanszban a képi világgal, nem segítették egymást, a zene maximum egy rozoga támaszt nyújtott a képnek, de mindenképp a vizuális effektek vitték a pálmát. Önmagában a zenék egyszer hallgathatóak, nem kiemelkedő teljesítmény, de az is lehet, hogy az én ízlésemnek nem megfelelő.
Összességében a Sucker Punch alulról súrolja a nézhetőség határát, de ha még bele is vesszük, abszolút egyszer nézhetős film, sőt, igazából az ember azt se bánja, ha a középén leállítja a filmet, elmegy megnézi a kedvenc sorozatát, ránéz a facebookra, twitterre, e-mailre, blogra, és úgy folytatja, mert nem szippantja annyira magába a nézőt. Csak azoknak ajánlom, akik félmeztelen csajokat akarnak látni náci katonákat vagy sárkányokat kaszabolni, de ennél többet ne várjanak a filmtől.
Pontszám: 5/10