Bemutató: 2006. október 20.Rendező: Cristopher Nolan
Műfaj: thriller
Stúdió: Touchstone Pictures & Warner Bros. Pictures
Kiadó: Touchstone Pictures & Warner Bros. Pictures
Hossz: 130 perc
_________________________
Varázslat. Bűvészet! Abrakadabra! Hogy erre eddig még hogy nem gondolt senki!
Tökéletes trükk. Nem igazán adja vissza a film lényegét véleményem szerint. Jó-jó, valóban, amit ott látunk, az lenyűgöző és hihetetlen, nem egyszer fogjuk a film közben azt mondani hogy "te jó ég!", és gúnyosan, vagy éppen döbbenten mosolyogni, hogy bizony, ezek az emberek valóban bűvészek. Mindig ott a csavar, a lenyűgöző tényező. Pedig mindent az orrunk előtt csinálnak. Végig ott a megoldás, ahogy egy bűvész trükkjében is. De nem vesszük észre. Hiszen nem is akarjuk észrevenni. Ez a bűvészet lényege.
A történet igencsak kusza, nem egy mindennapi film, ahol egy irányban halad a történet, és egymás után következnek a jelenetek. Mondhatjuk úgy is, hogy fel vannak cserélve a jelenetek. Láttunk már ilyet, nem újdonság, sőt, aki már többször látott ilyet (Memento, Pulp Fiction), annak talán már egy kicsit idegesítő, hiszen akármennyire izgalmassá teszi a történetet, és majdhogynem "kitalálhatatlanná", de jobban kell figyelni a filmre annál, mint amekkora csattanó van a végén.
Tehát történetünk elején egy bűvészt látunk, aki azt állítja hogy teleportálni fog. Egy férfi azonban a díszletek mögé megy, egészen a porond alá, ahol is egy víztartályba belezuhan a bűvész teste, aki azt állította, hogy eltűnik és újra megjelenik -- ezúttal máshol. A lenti férfi pedig végignézi, ahogy megfullad a szerencsétlen bűvész a tartályban. Ezek után persze leleplezik őt, és ráfogják a gyilkosságot, hogy ő tolta be a csapóajtó alá a víztartályt, annak nem kellett volna ott lennie. Bíróságra viszik az ügyet, és innentől elkezdődik a visszaemlékezés, a történet kibogozása, kik is voltak ezek a férfiak, kik is a bűvészek, milyen trükkről volt szó.
És innen indul el szintén az nagyobbnál nagyobb ámulatba ejtő, és "homlokcsapkodós" 2 óra. Nem tagadom, valóban izgalmas 2 óra volt az életemben, azt sem tagadom, hogy érdemes volt megnézni. De lehet, csak mert nekem annyian ajánlották már ezt a filmet, és annyira mondták hogy csúcs-szuper, nézzem meg, meg hogy gondolkodtatós, és tényleg filmtörténeti csoda, nekem mégsem tetszett annyira. Nem volt meg az a "hát Úristen, én ezt megfogom nézni holnap is" életérzés, meg az a "bent maradok még 5 percet a fotelban hogy átgondoljam a történteket" sem. Bár a Tesla vonal a tetszett. Az nagyon is helyén volt, sőt.
A film természetesen nagy igazságokat mondd ki. Például kezdetnek azt, hogy sok mindent csak azért nem látunk, csak azért nem értünk, mert egész egyszerűen nem akarjuk (eléggé). Ez mindennel így van. Iskolával, emberi kapcsolatokkal, filmekkel, regényekkel, családdal, vagy ez esetben bűvésztrükkökkel. Az is nagy igazság, hogy nem lehet nagy sikereket elérni, nem lehet könnyen célhoz érni anélkül, hogy ne mocskolnánk be a kezünket valahogy. Persze itt nem kell olyan drasztikusan érteni, mint azt a filmben láthatjuk, de ha elgondolkozunk ezen, van benne valami. Bár nem feltétlenül pozitívum ez a mai világban.
Összességében Christopher Nolan kitett magáért ismét. Itt már bőven egy Batman: Kezdődik! és egy Mementó után járunk, de valahogy itt, ezután a film után érezhetett rá Nolan a filmkészítés titkára, mondhatni "trükkjére", mert ezután ilyen filmek jöttek a rendezésében mint A sötét lovag, vagy a 2010-ben nagy sikereket elérő Inception (Eredet). És tűkön ülve várjuk már a Dark Knight Rises-t, a Nolan féle Batman trilógia(?) befejező epizódját.
Akár beismerjük, akár nem, muszáj megemlíteni azt, hogy a film sikerét nagyban befolyásolta a főszereplő színészek nevei. Kezdetnek az egyik főszereplőt Hugh Jackman játsza, a jól ismert Farkasunk az X-menből, de Van Helsingként is láthattuk már vámpírvadászni. Másik ismert és megbecsült színész Christian Bale, aki nevéről mindenkinek azonnal a jó öreg denevérember jut eszébe, Nolan úgytűnik szeret vele dolgozni, ám az is igaz, hogy jól játszik, ahogy a Batman filmekben, itt is tette a dolgát. Ami még nagyon tetszett, ahogy ezek az echte amerikai színészek milyen jól játszották az angol akcentust, szépen, ízletesen, ahogy azt kell. Elismerem tehát, hihetetlen jó alakítás volt mindkét színésztől, ez nálam minimum 1 pontot húzott a dolgokon.
Zenéről nem tudok sokat mondani. A film után megint megkérdeztem magamtól, hogy "volt egyáltalán zene ebben a filmben?" Ha volt is, annyira háttérzene volt, hogy maximum a dramaturgiát növelte, talán még azt sem, tehát szó sincs (igen, mondjuk együtt:) Így neveld a sárkányodat szintű muzsikáról, vagy Avatar: The Last Airbender féle zenéről.
Lényegében a film nagyon is a helyén volt, bár nekem valamiért egy hajszállal az elvárt alá csusszant. De ajánlom mindenkinek, ezt egyszer látni kell, aztán el lehet felejteni, lehet őrizgetni az emlékezetünkben, de sokat beszélgetni róla nem nagyon lehet, a trükkökön kívül.
Pontszám 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése