Ghostbusters - Szellemirtók

Bemutató: 1984. június 8.
Rendező: Ivan Reitman
Műfaj: sci-fi vígjáték
Stúdió:
Kiadó: Columbia Pictures
Hossz: 104 perc
_____________________________

Ki ne ismerné a bal oldali ábrát? Ki ne hallott volna gyerekkorában a szellemirtókról, és a fiatalabb generációban melyikőnk ne nézte volna szombatonként és vasárnaponként a szörnyeket porszívócsővel elfogó overallos figurákat? És természetesen, mindannyian felismerjük ezer szám közül is a betétdalát - hát persze, ezek a szellemirtók! De kevesen tudják, hogy honnan, és mikortól is ered ez az egész szellemirtók legenda és őrület, és azt sem tudják sokan, mi volt előbb: a rajzfilm vagy a film? Esetleg egy játék? Talán képregény?
Az egész szellemirtók őrület, egészen az legendás Orwell évhez nyúl vissza, 1984-be. Dan Aykroyd, egyszer csak, hódolva a paranormális jelenségek iránti rajongásának, fogta magát és megírta a Szellemirtók alapját: parapszihológia, paranormális jelenségek és természetesen a technológia, amellyel valóban befoghatóvá és tárolhatóvá válik a híres neves ektoplazma, vagyis a "szellemtest" (akkoriban nagy népszerűségnek örvendett ez az elmélet, gondoljunk csak Casperre, a szellemfiúra.) Egy szó mint száz, a forgatókönyv ki is jött, és még 84-ben leforgatták a filmet, és júniusra már a mozikban is volt.
A történet egy Peter Venkman névre hallgató parapszihológussal kezdődik, aki egy kísérletet próbál bemutatni egy fiún és egy lányon, ám az egész kísérlet inkább egy nőcsábász rossz húzásába fullad, és a fiú alany be is sokkol, és faképnél hagyja az egyetemi professzort. Már épp amikor valami alakulna a szerencsétlen lány és Venkman között, berobban a szobába a professzor egyik társa, Ray Stantz, hogy azonnal induljanak, a New York-i könyvtárban igazi, soha nem látott szellemet észleltek. Mire odaérnek, Egon Spengler is a helyszínen van, aki a harmadik társuk az egyetemen, aki a paranormális jelenségek megfigyelésével és bizonyításával foglakozik. Rövidesen rá is találnak a szellemre, de természetesen halálra rémülnek tőle (haha.) és jó messze futnak. Ha ez nem elég veszteség, hogy a szellemek professzorai képtelenek voltak szembenézni egy kopogó szellemmel, még az egyetemről is kirúgják őket, azzal az indokkal, hogy semmit nem tettek le az asztalra, ami tény és való, cserébe rengeteg pénzt felhasználtak, hogy Egon mindenféle készüléket összeszereljen. Ám Egon épp ekkor jön rá arra, hogyan is lehetne elfogni a szellemeket, és tárolni őket, (esetleg meg is semmisíteni)! Csakhogy pénz híján, aligha tudja ezeket a készülékeket elkészíteni. Így hát Ray eladja a szülei házát, amit ráhagytak, és abból a rengeteg pénzből megalakulnak A SZELLEMIRTÓK. Ruhát vesznek, kocsit vesznek és nem legutolsó sorban, megveszik a mindenki által jól ismert szellemirtó főhadiszállást is (ami egyébként a New York-i tűzoltóság egy régi épülete). Elkezdődik a reklám, mindenfelé szellemirtók vannak a tévében, így hát Dana fel is keresi a "céget" azzal, hogy az ő hűtőszekrényében egy "Zuul" nevű kutyadémon lakozik. Peter természetesen azonnal kap az alkalmon hogy bejusson egy nő lakásába, így hazakíséri Danát, hogy jobban szemügyre vegye ezt a "Zuul" figurát. Ám amikor Peter nyitja ki a hűtőt, nyoma sincs semmilyen szellemnek, csak rengeteg junk-foodnak. Hát akkor hová tűnt a kutyadémon?
Többet nem akarok elmondani a történetből, mivel mégiscsak egy kultfilm ez, kötelező látni, aki meg látta, ennyiből már rég visszajött az egész film lényege.
A film önmagában, nekem kicsit a semmiből kapott, elejét nem egészen jól kidolgozottnak tűnt. Valamiért nekem nem igazán volt eleje a dolognak, és ahogy pénzhez jutottak, az is elég gyatra megoldás volt. Természetesen a film összhatásába nem rondított bele, és természetesen, azt tudni kell, hogy mégis csak 27 éves filmről van szó, tehát a mai filmekhez kár is lenne hasonlítani.
Ez a technikai megoldásokban is nagyon szépen látszik. Egyszóval, olyan a képi világ, mintha ma a filmet bedobták volna egy online mozgókép szerkesztőbe, és a megfelelő helyekre az első effektet ráhúzták volna. A mai szemmel nevetséges, és megmosolyogtató, mintsem a kívánt hatást elérő, de tény, hogyha 27 évvel ezelőtt néznénk a filmet, tetszetősen hatna. Ugyanolyan érzés, mintha megnéznénk a Star Wars eredeti trilógiát, és aztán az új trilógiát, természetesen a régit sokkal aranyosabbnak és viccesebbnek gondolnánk, mint az újat, amiben azt se tudjuk hova kapjuk a fejünket, annyi felé robbanás és csatazaj.
Ám az oldszkúl mivolta a filmnek egy dologban tényleg az utókornak hagyott: a zenéje. A Ghostbusters Theme Song-ot mindenki ismeri, mindenki szereti, a szövegét is mindenki tudja, a dallamát is. Ez is 1984-ből származik, pontosan.
Még érdekesség, hogy a film operatőri munkáját egy magyarnak köszönhetjük, Kovács Lászlónak.
A film egyébként a maga idejében hatalmas durranás volt. A mai napig '84 egyik legjobb filmjeként tartják számon, így értehető, hogy rá 5 évre jött is a folytatás, ami viszont csúfos bukással végződött. Egy tipikus csak a pénz miatt készített 2. rész volt. Hosszú időkig "csak" a mesesorozatokkal (ahol szintén a második igencsak erőltetettre sikeredett), és képregénnyel kellett beérnünk, ám valami történt 2009-ben. Elkészítették A szellemirtók konzoljátékot, ami hihetetlenül sikeres fogadtatásban részesült. Imádták a kritikusok, és talán ez is közrejátszott abban, hogy 2010-ben bejelentették a Szellemirtók 3. részét, amely 2012-re várható. Kíváncsian várjuk!
Összességében a film inkább egy kult-film mai szemmel, mintsem egy műalkotás, de aki nem látta, mindenképpen nézze meg egyszer, de azt se mondom, hogy olyan mint mondjuk a Star Wars eredeti trilógia, hogy azonnal szégyellje el magát az ember, ha nem látta, és AZONNAL nézze meg.
Pontszám: 7/10