Műfaj: animációs-vígjáték
Rendező: Genndy Tartakovsky
Stúdió: Sony Pictures Animation
Kiadó: Columbia Pictures
Hossz: 92 perc
__________________________
Vannak dolgok, amik valóban halhatatlanok. Az 1800-as években eljutott odáig az irodalom, hogy az ősi legendákat, amik több századon át tanításul és riasztásul szolgált a gyerekeknek, illetve szórakoztatásul a felnőtteknek, papírra vetette. A leghíresebb talán Drakula legendája volt, az erdélyi grófról, aki vérszomjasságáról volt híres, a halhatatlan lény, aki mágikus erőkkel rendelkezik, és emberi vért iszik, hogy életben tartsa magát. Bram Stoker valami olyasmit alkotott akkor, amiről talán ő maga se gondolta, hogy mit eredményezhet. Egy dolog, hogy egy külön stílust teremtett az irodalomban, egy új fajt hozott be a fantasy kultúrába, de megalkotta, és elterjesztette a szörnyek történeteit. Olyan lényekét, akiktől mindenki rettegett, akik nem egy embert kísértettek álmukban, olyanokat akik ki voltak vetve a társadalomból, és mindenki az elpusztításukra törekedett. Az 1930-as években, mikor Hollywood még csak egy serdülő kamasz filmkészítő volt, az Universal Pictures mindezeket vászonra vitte. Új lények is születtek, a régiek pedig még ijesztőbbek lettek. Ki ne ismerné az 1931-es Dracula filmet, a magyar vonatkozásban is egyik legjobb és legfontosabb filmet, ahol Lugosi Béla megalkotta a máig híres, köpenyes, hosszú szemfogas, rekedt és erős angol akcentussal beszélő vámpír képét. Innentől nem volt megállás, jött Frankenstein szörnye (mert ugye Frankeinstein maga a TUDÓS volt, aki megalkotta a lényt), a farkasember, kicsit később a múmia, Godzilla, és még mehetne a sor végtelenségig. 1950-es évekre, a szörnyvilág olyan nagyra terebélyesedett, hogy nincs ember aki meg tudná számolni a rengeteg szörny filmet, az adaptációkat, az utalásokat más filmekben, videojátékokban, zenészvilágban. Ez a világ a mai napig él, fent maradt, mindenhol használják őket. Megszületett a horror. Azonban egy idő után az embereknek már nem volt elég pár köpenyes, vagy halott emberi testrészekből ácsolt lény, vagy ősi egyiptomi fáraó maradványa, több vér kellett nekik, több erőszak. Ezt már csak kevés szörnyszülött tudta nyújtani, így szépen lassan rájött Hollywood, hogy az ember már nem az emberen túli dolgoktól fél, hanem pontosan magától, az embertől. Így jött szépen a képbe hasfelmetsző Jack, a Halloweenből ismert Michael Myers, a texasi láncfűrészes Leatherface, és a nem egészen emberi, de sokkal emberibb (mint az oldschool szörnyek) Freddy Kruger. És mivel a régi szörnyek már nem voltak ijesztőek, vicc tárgyává lettek, mesékben jelentek meg feldolgozásaik, nem egy gyerekkori mesémből emlékszem Frankenstein szörnyére hasonlító lényekre, aki az idő során megkapta az "apukája" nevét. 2012-re eljutottunk oda, hogy ezek a szörnyek már csak tényleg a gyerekeknek szólnak, sőt, szerethető figurákat alkottak belőlük. Aztán láthatjuk, szegény vámpírokkal is mit csinálnak... Ahelyett hogy elégnének a napon, csillámlanak. Így jutottunk a vérszomjas Drakulától, a sírós, csillámló Edward Cullenig.
Ilyen hosszú bevezető után azt hiszem belekezdhetek a mai film elemzésébe. Valószínűleg minden magyarban felkeltette a kíváncsiságot a film címe, Hotel Transylvania. Végtére Erdély még a mai napig is kötődik a magyarok szívéhez, sajnos egyre kevésbé, kezdjük elfelejteni külföldön élő honfitársainkat, inkább gondoljuk elsősorban őket románoknak, mint magyaroknak. Így én is felfigyeltem a filmre, de nem vártam sokat tőle, az eddigi Sony Animations filmek alapján (Derült égből húsgolyó, és az új 2011-es Hupikék Törpikék), de a stáblista mégis arra engedett következtetni, hogy nem lesz rossz. És nem tévedtem, valóban érdemes volt megnézni. Nem mondom, hogy kiemelkedő a mai animációs filmek között, de nem is silányul el, mint pár korábbi Sony film.
A történet szerint, Drakula egyedül marad újszülött gyermekével, Mavisszel, és építtet egy hatalmas kastélyt Erdélyben, ami az emberek elől bujkáló szörnyeknek nyújt pihenési helyszínt. Természetesen úgy van kialakítva a hely, hogy egyszerű emberfia ne jusson be, hiszen ha kiderülne, hogy szörnyek léteznek, mind egy szálig elpusztítanák őket. Drakula gróf pedig egyetlen szem lányát félti, és próbálja teljesen elzárni a világtól, nehogy őt is elűzzék, és próbálják megölni, mint egykoron Drakulával tették. Ezért mindent elkövet, hogy az emberekről egy olyan képet fessen lányának, amitől egyszerre és mindörökre eszébe se jusson utazgatni a nagyvilágban. Ám homokszem kerül a gépezetbe, és egy lazulós srác, aki imád világot látni, megjelenik a szállodában, ezzel fenyegetve annak jó hírét. Szerencsére először maga Drakula figyel fel rá, így tud intézkedni az ügyben, pár ecsetvonás, és festék után a fiúból egy Frankeinstein szörnyet farag. Így már nyugodtan közlekedhet a hotelben, de Drakula minél előbb el akarja távolítani a onnan. Azonban még Mavis pont találkozik a fiúval, akivel azonnal első látásra szerelembe esik. Ebből alakul ki a bonyodalom.
A film tökéletesen hozza az alap gyerekmesék vonalát. A történet alapozása, egy alapbonyodalom, ami elkezd megoldódni, ám akkor minden valamiért rosszra fordul, egy rövid szomorú rész, de persze a hősiesség és a szeretet megold mindent a végére. Ezt ezerszer láttuk már, de mitől lesz mégis nézhető a Hotel Transylvania? Talán azért, mert ilyen köntösben még sosem láttuk a sztorit, mert mai, mert modern. Néha jó látni a régi dolgokat új köntösben, hiszen mindenki arra törekszik, hogy valami újat mutasson, ami néha rosszul sül el, de pont ezért néha jó újra elővenni a régi jól bevált formulát.
Talán ami a legnagyobb erőssége a filmnek, hogy akármennyire is abszurd, mégis szerethetőek a karakterek, a film végére már imádjuk mind Drakulát, mind a Múmiát, és a társaikat. Mondanivalójában se igazán innovatív, de annál fontosabb a mai világban. Az egyik az, hogy ne gyepesedjünk be, nyissunk a világ felé, és ami a legfontosabb, hogy azért mert régen valami nem úgy sült el, ahogy gondoltuk, nem jelenti azt, hogy ha újra megpróbáljuk, akkor ugyanaz lesz az eredménye. A régi félelmeket le kell tudnunk küzdeni, és újrapróbálni, ami régen nem ment. A romantikus részét hanyagoljuk, mert persze, tök jó lenne azt hinni, hogy valaki több száz éven át egy nőt szeret, hogy "Zing" csak egyszer van az életben, és a szerelem örök. Elhinni persze bármit szabad.
Persze a film másik nagy erőssége a stáb. Adam Sandler Drakulája valami eszméletlen jó, az akcentus, a viccek, szinte fel se lehet ismerni őt, de aki már sok Adam Sandler filmet látott, meg fogja hallani. A többiekről ez annyira már nem mondható el, Selena Gomez mint Drakula lánya nem rossz, de lett volna még ott mit csiszolni. Annak ellenére, hogy két nagyon híres énekes is szerepelt a filmben, örültem, hogy nem volt teletömködve éneklős jelenetekkel (ami egy Disney feldolgozásban biztosan így lett volna), de valamiért ahogy leszokott (végre!) a Dreamworks a film végi éneklős zárójelenetekről (Shrek), úgy kapott rá erre a Sony. Nem értem ezeket, persze, ha már egyszer kifizetünk több tíz-százezer dollárt egy színésznek, aki egyben előadó is, akkor énekeltessük, de kicsit pont ezért, erőltettek lettek.
Zeneileg se túl kiemelkedő ennek ellenére, bele raktak pár 1-2 éves slágert, (Sexy and I know it, Call me maybe), de nem igazán találták el a környezetet. Tehát az tavalyi évet egyértelműen a Wreck-it Ralph nyerte zeneileg. Persze nem várhatjuk el minden animációs filmtől, hogy remek, akár magában hallgatható zenéket gyártson a filmjei alá.
Képi világa viszont teljesen rendben volt, remek ötletek voltak benne, szép volt, teljesen rendben volt. Nem tudom nagyon kiemelni a többiek közül, hiszen ez azért elvárható egy 2012-es animációs filmtől.
Összességében a film rendben van. Nem túl különleges, de nem is egyszer nézhetős. Ez pont olyan film, amit évente, félévente egyszer elő lehet venni, megmosolyogni, örülni neki, aztán újabb fél évre, egy évre félretenni. Társaságnak családot vagy barátnőt/barátot ajánlanék. Moziban sem hiszem, hogy sokkal jobb mint otthon ülve a monitor előtt, de ha tehetitek adjatok érte pénzt, mert kíváncsivá tett, 2015-ben pedig jön a folytatás! Főleg olyanoknak ajánlanám, akiknek a gyomra bírja az animációs filmeket, és azok bugyutaságát, de ismét azt tudom mondani, ha nincs valakinek iszonya az ilyen filmektől, nézze meg!
Pontszám: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése