Un monstre a Paris

Bemutató: 2011. október 12.
Műfaj: romantikus animációs rajzfilm
Rendező: Bibo Bergeron
Stúdió: Bibo Films
Kiadó: EuropaCorn Distribution
Hossz: 82 perc
____________________________

Komolyan mondom, ez pontosan egy olyan film, amihez nagyon szemfülesnek kell lenni. Bár lehet elég hozzá egy IMDb profil, ami ajánlott filmnek kiadja, de még akkor se biztos, hogy egy embernek feltűnik. Pontosan olyan, mint a napsütés, egy kellemes márciusi napon. Már megszokja az ember, tehát elsiklik a tudata felett, hogy "hát igen, van.", de ugyanakkor azt nem veszi észre, hogy 1 hónapja még a fél karját is odaadta volna, csak hogy ne kelljen a téli kabátot felvenni többet.
Ez az a film, amit bűn kihagyni, ugyanakkor nagyon könnyen lehet.
Egy teljesen névtelen, teljesen hype nélküle francia animációs film. Na, ilyen se volt már vagy 15 éve! Méghozzá nem is akármilyen. Hihetetlenül igényes, humoros, laza, ugyanakkor izgalmas, és a mondanivalója (akármennyire is lerágott csont, sajnos), igencsak szóra méltó.
Történetünk elején 1910-be repülünk vissza, amikor is a Seine folyó kiáradt Párizsban. Pár képkocka erejéig láthatunk élő embereket, ahogy mentik ami menthető, majd ezután átcsap a kép egy randevúba, ami a szerény és félénk Emile, a mozi tulajdonos és választottja Maud találkozását örökíti meg. Majd kiderül, hogy mindez csak Emile ábrándozása volt, de eközben a mozigép szíja elszakadt, emiatt gyorsan cselekszik, és nadrágszíja feláldozásával ismét működésbe hozza azt. Kicsit később, Emile találkozik cimborájával Raoullal, aki egy büszke autó tulajdonos, és természetesen az élete a vezetés, így hát szállítófiúként dolgozik. Miután Emile és Raoul az összes aznapi dolgokat kiszállították, az utolsót egy titokzatos botanikusnak viszik, ahol Raoul természetesen mindenhez hozzányúl, és így rövid motoszkálás után talál két bájitalt: az egyik pici dolgokat hatalmasra növeszt, a másik pedig gyönyörű hangot ad annak, aki használja. Természetesen nem is Raoul lenne, ha ne törné össze az üveget, és a robbanás következtében egy hatalmas szörny jelenik meg, ami hatalmasat ugrik. Itt kezdődik egy izgalmas kaland, hogy mi is ez a lény, hogyan jött létre, mit szólnak az emberek látványától?
A film 2011-es, és ezt tökéletesen kihasználja. Gyönyörű rajzolása van, néhol igen extravagáns, de jól áll neki. Hasonlóan az előző bejegyzésben szereplő filmben, ez is egy magánvállalkozás gyümölcse, Bibo Bergeron műve.
A zenéről nem lehet sokat mondani, csak azt hogy iszonyú jó. Hangulatos, nagyon jó kis gypsy jazz vezeti át a jeleneteket egymásba, emellé Lucille ének jelenetei is maradandó élményt okoznak.
Mit lehet még mondani? Akit nem zavar, hogy nem ért egy árva szót sem a filmből, és feliratot kell olvasnia végig, emellé nem undorodik a francia nyelvtől, annak kötelező darab! Elvarázsol, megnevettet, még egy két könnycseppet is el lehet morzsolni közben. Mindenkinek ajánlom, akik értenek franciául, azoknak főleg. Én sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá, de lehetséges hogy létezik. Magyar szinkronnal viszont találtam torrentet (amit ismétlem, NEM SZÉP DOLOG HASZNÁLNI, ÉS FÚJ), de szerintem a francia-angol felirat kombó is megteszi.
Keressetek rá, hallgassatok bele, nézzetek bele, megéri!
Pontszám: 8/10

(500) Days of Summer

Bemutató: 2009. augusztus 7.
Műfaj: romantikus vígjáték dráma
Rendező: Marc Webb
Stúdió: független projekt
Kiadó: Fox Searchlight Pictures
Hossz: 95 perc
______________________________

Mi is a szerelem? Hol ér véget a szimpla vonzalom és szeretet, és hol kezdődik a szerelem? Honnan tudja az ember, hogy szeret, honnan tudja, hogy szerelmes? Miért lesz valaki szerelmes? Mi kell hozzá? Létezik szerelem első látásra? Vagy ez csak úgy, kialakul? Mi az a dolog, ami két ember közt annyira fellobbant egy lángot, hogy az tartósan ott maradjon? Honnan érzi egy ember, hogy egy másik ember mellett le tudná élni az életét, boldogan? Egyáltalán miért leszünk szerelmesek?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres, és talán ad választ ez az alig másfél órás (talán nem is annyira) könnyed filmecske.
A film egy nem lineáris történetvezetéssel mutatja be főszereplőnk, Tom és álmai hölgye, Summer kapcsolatát. 500 napot foglal magába a történet, és nem is szeretnék erről túl sokat mondani, nehogy bármit is mondjak a végéről. Igen jól befejezett film, ami ritka manapság, illetve nagyon nehéz eltalálni egy Hollywood-i filmnél azt, hogy a néző úgy álljon fel a vászon/TV/képernyő elől, hogy igen, most ez egy szépen, okosan befejezett film volt.
Tom egy abszolút átlagos srác. Építész szakot végzett az egyetemen, ehhez képest egy képeslapgyártó (illetve képeslapíró) cégnél dolgozik. Elmondása szerint azért, mert diploma után kellett neki egy munka, építésznek nem vették fel sehova, viszont ez a képeslapírói munka épp adódott, bejutott, és ő elvan ott, éli a kis életét, a szürke hétköznapokban szeret "csak úgy lenni." Ekkor csöppen Tom életébe Summer, a lány aki mellett nem lehet elmenni. Valami varázslatos van benne, valami felemelő, és természetesen Tomnak azonnal megakad a szeme rajta. "Tudta, hogy ő lesz az." Mármint, aki kell neki. Némi móka után Summer beadja a derekát a kapcsolatba, még ha ő nem is hisz a "szerelemben" mint olyanban, nem tudja mi az, nem tudja honnan érzi azt, nem tudja mikortól lehet valamit "szerelemnek" hívni.
A film a fenti kérdéseken kívül valóban szépen átboncolgat egy kapcsolatot, annak minden előnyével és hátrányával. Nem is lehet igazán sokat beszélni a 500 days of Summer-ről, egyszerűen látni kell. No, nem mondom hogy egy kihagyhatatlan film, de az biztos, hogy nagyon egyedi. Ilyen még egy nincs. Műfaja sincs igazán, azért nem dráma, de nem is egy vígjáték. Nem egy másnaposok, ami arra készült, hogy a hasad fogva fetrengj a röhögéstől.
Rengeteg dolgot nagyon jól megragad, például ott van a jelenet, mikor a kép kettéválik, és a baloldali rész mutatja hogy Tom mit vár, a jobb oldali kép pedig hogy valójában mi történik. Rendkívül zseniális, és valahogy mindenki magára ismerhet benne, még ha nem is abban a környezetben, de mindannyian átéltük már azt, hogy valamit százszor és százszor lejátszottunk a képzeletünkben, és végül egyáltalán nem úgy történt.
A színészi játék teljesen rendben van, Summert a már az Igenemberből megismert Zooey Deschanel játsza, nem mellesleg hihetetlen jól. Megcsillogtatja énektudását is kedvenc színésznőm, de amúgy is, teljesen jól rá van szabva a szerep! Csak így tovább Ms. Deschanel! Tomot pedig az Eredet Arthurjáról mostmár híres Joseph Gordon játsza. Tehát Eredet rajongók, egy fokkal könnyedebb darabra vágytok, torrentre fel! (Illetve nem, dehogyis, tessék megvenni, de legalább kivenni a tékából!)
A zenére egy szavunk se lehet. Csodálatos számok lettek összeválogatva, van itt minden, nevetés, sírás, komorság, könnyedség. Egyszerűen remek, ahogy nem enged semmilyen végletekbe a zene, de mégiscsak komolyan vesszük amit komolyan kell. Keressetek rá, egész nyugodtan, nagyon jó kis soundtracket tákoltak össze.
Érdekesség egyébként, hogy a film nem titkoltan valós alapra épül, ezt már a film elején egy rövid humoros felirat jelzi is. Ezenkívül ami nem megszokott, hogy nincs kinevezett stúdiója, akik csinálták volna a filmet. Egy teljesen független alkotás, amire a Fox Searchlight Pictrues figyelt fel, és egy filmfesztiválon be is mutatták. Ez olyan jól sikerült, hogy végül moziba vitték a filmet, ahol a közel kilencszeresét hozta vissza a film mint amennyibe került (körülbelül 60 millió dollárt hozott a film a konyhára, míg 7,5 millióból forgatták.)
Összességében azt kell mondjam, remek film. Akit foglalkoztattak már a párkapcsolattal kapcsolatos dolgok, azoknak mindenképp ajánlom, de az az igazi szépsége a filmnek, hogy lehet nagyon könnyednek venni, ugyanakkor el lehet rajta elmélkedni órákig is akár, sőt, napokig, ha valakit nagyon foglalkoztat a dolog. Azt tudom mondani, hogy nézzétek, egy napos délutánon, amikor nincs semmi dolgotok, de nincs sehová mennetek, annyit ez a másfél óra az életetekből megér! De fontos, hogy ne keressetek rá mielőtt megnézitek, nehogy bármit is megtudjatok a végkifejletről! Azért annyit elmondhatok, ami végülis a védjegyévé vált a filmnek, amit még Marc Webb, a rendező mondott egy interjú során: "Ez nem egy szerelmi történet. Egy egy történet a szerelemről."
Pontszám: 7/10