Ratatouille

Bemutató: 2007. június 29.
Műfaj: animációs vígjáték
Rendező: Brad Bird
Stúdió: Pixar
Kiadó: Walt Disney Pictures
Hossz: 112 perc
______________________________

Valahogy nem lehet mellényúlni az állatkákról szóló szívfacsaró animációs filmekkel. Egyszerűen ezek a XXI. századi állatmesék, imádjuk őket hallgatni, látni, olvasni, mert egyszerűen jók. Unjuk már az embereket, jó egy állat szemszögéből látni a dolgokat, jó átélni másképp a saját világunkat, mint egy külső szemlélő, nem mint egy belső fogaskerék. Az már csak hab a tortán, hogy fogtuk ezt az egészet, és betettük Franciaország szívébe, Párizsba, a étel és a szerelem fővárosába. Nos, a filmünk inkább az előbbire teszi a hangsúlyt, de a második se elhanyagolható. Rengeteg érték és életfelfogás, tanulság jelenik meg a filmben, amely említésre méltó, de erre később visszatérek. Addig is pár szót természetesen a történetről.
A film legelején kapunk egy kis háttér információt Guesto-ról, Franciaország legjobb szakácsáról, és az ő életfelfogásáról, méghozzá arról hogy "Mindenki tud főzni!". Később narrátorunkról kiderül, hogy nem más, mint egy kajamániás patkány. Úgy értem, igazi. Mint az elmés angol cím is mutatja, az egyik főszereplőnk egy Remy névre hallgató, kék bundás kis rágcsáló, aki odáig van a konyhaművészetért. Számára, fajtársaival ellentétben, az evés egy ceremónia, ő nem azért eszik, hogy túléljen, hanem azért hogy az ízeket élvezze. Persze ez egy patkánynál szinte felháborító dolog, és apja már igen leszídná, ha ki nem derülne hogy szaglása különleges: bármiről szinte azonnal megmondja, hogy micsoda, csupán az orrát használva. Így apja, aki falka vezére, be is állítja őt, mint "méregellenőr" azaz egy olyan tag, aki minden szerzett kaját leellenőriz, és megállapítja hogy mérgezett-e vagy sem. A történet során kiderül, hogy Guesto éttermébe egy Anton Ego nevű kritikus járt, aki kegyetlenül lehúzta az éttermet, így az veszített egy csillagot az ötből. Guesto nem volt képes feldolgozni a szégyent, ezért belehalt a bánatba. Valahol itt léphetünk bele a történetbe, amikor is megjelenik Remy Párizsban, egyetemben Linguinivel, egy elég szerencsétlen sráccal, aki érdekes módon Guesto éttermében kötött ki, mint mosogató fiú. Ám amikor Remy meglátja hogy a fiú elront egy levest, nem tudja megállni, hát kijavítja azt, de Linguini leleplezi. Így hát, összefog a páros, hogy mindketten megtarthassák az életstílusukat. Így keveredik bele egyre nagyobb és nagyobb pácba a duó.
A film sok mindenről szól. Kitartásról, őszinteségről, elszántságról, hitről, barátságról, szeretetről, soha fel nem adásról... Néhol szívfacsaróan fájdalmasan realizáljuk a szociális kirekesztés tényét, azt, ahogyan nem hisszük el, hogy bárhonnan jöhet bármikor bárki, aki egy igenis nagy emberré válhat. Nem véletlenül a francia keret, hiszen Napoleon idejében volt közkedvelt nézet, (ami már ugyan újra meggyengült), hogy nem számít a származásod, nem számít ki vagy, és honnan jössz, csak az számít, hogy mit csinálsz, és ennek fejében leszel valaki, vagy sem, ennek fejében érsz el sikereket az életben, vagy sem.
Természetesen mindez a gyerekek számára is élvezhető módon, szerethető karakterekkel övezett kedves környezetbe ágyazva. Hisz ki ne szeretné a "kicsit nem ügyes" Linguinit, vagy a "Kicsi séf" Remyt, aki örökké próbálja bebizonyítani, hogy bizony egy patkány is lehet a világ legjobb szakácsa.
A zene lehet csak számomra tökéletes, de azt gondolom, hogy a stílusnak megfelelően nagyon el lett találva az egész, a francia kerethet a francia női énekhang, és "az a tipikus olyan fhransziás" muzsika a háttérben, ahogy mi elképzeljük hóesésben az Eiffel tornyot, miközben az áhított személlyel kézen fogva sétálunk. Hihetetlen sokszor éreztem ezt a szívfacsaró franciás életérzést, tehát nagyon el lett találva, azzal semmi baj nincs.
A képi világ megfelelő, bár már nem hasonlítható össze egy mai animációs filmjével, effekt sincs benne annyi, olyan Pixar "aranyközép", se nem túl sok, de se nem unalmas. Ha nem hasonlítgatjuk egy "Így neveld a sárkányodat"-hoz, akkor teljesen nyugodt szívvel élvezzük az egészet.
Összességében egy nagyon jó kis esti film, és bizony többször is megnézhető, hiszen én nem először néztem meg (körülbelül harmadszorra). Tehát egészen nyugodtan vegyétek meg DVD-n vagy Blu-Rayen, de ha nincs épp rá fölösleges 3000 forint, akkor töltsétek le és nézzétek meg, nem fogjátok megbánni. Nem mondom, hogy mindenki eldobja az agyát és rajongani fog érte, mint azt az "Így neveld a sárkányodat"-nál tettem, de szeretni fogjátok szerintem.
Au revoir!
Pontszám: 8.5/10