Avatar: The Last Airbender

Vetítés ideje: 2005-2008
Rendező(k):
Lauren Mac Mullan
Dave Filoni
Giancarlo Volpe
Ethan Spaulding
Joaquim Dos SantosMűfaj: animációs kaland sorozat
Stúdió: Nickelodeon Animation Studios
Kiadó: Nickelodeon
Hossz: epizódonként 24 perc ____________________________________
Ritka manapság olyan rajzfilmet találni, ami egyaránt leköti a felnőtteket, a kamaszokat, és a kisgyerekeket egyaránt. Manapság valamiért a "mese" fogalma egyenlővé vált a "gyerekeknek" kategóriával, ami holott egyáltalán nincs így. Legszebben ezt a mindenki által ismert animék, azaz a japán animációs sorozatok példáján láthatjuk. Több ezer, millió fiatal nézi hetente, naponta még ma is a kedvenc sorozatát, akár Japánban, akár az Egyesült Államokban, akár itt, Magyarországon. De ritkán hallunk olyanról, hogy egy Egyesült Államokban készült, vagy egy Európai animációs sorozat ilyen sikert aratna szinte minden generáció közt... Leszámítva azokat a sorozatokat, amelyekben a poénok nagy részét szellentések, böfögések és különféle hasonló témák teszik ki, és az egész néhol undorító módon, néhol egyszerűen csak nagyon szókimondóan arra megy ki, hogy bemutassák a társadalmi hiányokat, társadalmi hibákat. Ilyenre sok példa van: Family Guy, South Park, American Dad, Drawn Together, és így tovább. Ezekről hallani ugyan, és sokat kedvelik, de teljesen más kategóriába szedném, mint azt a sorozatot, amiről ez a cikk szól:
Avatár, az utolsó léghajlító! Sajnos nem volt sok ideje (az adásidején kívül) bemutatkozni nagy közönség előtt, mivel ha beírjuk ma a gúgliba, hogy "Avatar", leginkább két és fél méter magas kék lényeket kapunk, mintsem ezt a hihetetlenül izgalmas sorozatot. De mitől is ilyen jó ez a sorozat?
Kezdjük a történettel. Egy fantasy világban kezdünk, ahol a világ négy egységre van felosztva, a négy alap elemre, a távol-keleti mondavilág szerinti négy alap elemre: Víz, Föld, Tűz, Levegő. Természetesen a kínai mondavilág rendelkezik még pár elemmel, mint a Fém, de ha úgy alapjaiban vesszük a világot, könnyen mondhatjuk, hogy valóban ez a négy fő elem. A négy elem négy királyságot jelképez.
A víz királyság egy eszkimó szerű, ám hatalmas gyógyító és spirituális kultúrával rendelkező népcsoport, mely a bolygó északi- és déli-sarkán helyezkedik el. Közöttük élnek a vízidomárok, vagy egyenes fordításban (és én ezt fogom használni) a vízhajlítók, akik értelemszerűen a vizet tudják akaratuk szerint irányítani, megfagyasztani, lebegtetni, és így tovább.
A föld királyságot nem is tudnám mihez hasonlítani. Talán egy kínai kultúrához, csak sokkal nagyobb, a bolygó mintegy 2/3-a a föld királyság része. Egy király uralkodik, bevehetetlen városok, nagy technikai fejlettség. Még a kínai nagy fal is megvan a világukban.A tűz királyság, a sorozat főellenségei. Ők voltak azok, akik elkezdték a világban dúló háborút, és ők a legfejlettebbek, legalábbis katonailag biztos. Gőzhajók, zeppelinek, tankok, emellé társul egy japán-kínai kulturális fejlettség, császáruk van, más néven a Tűzúr. És hatalmas fegyelem. Természetesen a legerősebb hajlítók a tűzhajlítók.
A levegő birodalma nem is egészen birodalom, nem is királyság. Ők a világ spirituális "urai", legalábbis voltak, amíg a tűz királyság el nem pusztította mind a négy városukat, és nem öltek le volna minden léghajlítót. Ők szerzetesi életet élnek, és négy főtemplomuk van: Északi, Déli, Keleti és Nyugati. Leginkább indiai, vagy buddhista kultúrához állnak közel, tanításaikban, életformájukban és öltözködésükben is.
Tehát a tűz nemzet egyszer csak az egyébként harmóniában és békében élő világban háborút indított, és a mindenkori Avatár, a harmónia, a béke és az egyensúly őrzőjének a feladata lett volna megakadályozni a pusztítást. Ám az Avatár eltűnt, és 100 hosszú évig a tűz nemzete azt csinált, amit akart.
Ekkor lépünk be a történetbe, mikor a déli sarkon, két ifjú eszkimó szerű gyermek egy hatalmas jégtömbbe ütközik, amiről kiderül, hogy magában hordoz egy kisfiút, és egy repülő bölényt. Később kiderül, hogy ez a fiú nem más, mint Aang, aki egy léghajlító, és fogalma sincs róla hogy 100 év eltelt, míg ő a jégtömbben volt. De tudja, hogy ő az Avatár, és mikor látja, hogy micsoda veszély fenyegeti a világot, útra kel, hogy beteljesítse sorsát.
Az Avatár sorsa nem más, mint hogy elsajátítsa mind a négy elemet, amire senki más nem képes. És miután ezt megtette, harmóniát és egyensúlyt hozzon a világba, és tartsa fenn azt.Történetről ennyit, talán még később valamivel több kiderül.

Karakterek. Nem tudom, szerintetek mennyire lehet megszeretni mesebeli karaktereket, de ezek szerintem végképp a szerethető kategóriába sorolhatóak. Rögtön a főszereplő Aang, aki annak ellenére, hogy a világ hősének kéne lennie, a történet elején még egy ártatlan kis kölyök, akinek azzal próbál szórakoztatni mindenkit, hogy kavicsokat pörget a kezében, és ahelyett hogy a tanulásra és gyakorlásra összpontosítana, tengeri szörnyeket lovagol meg. Vagy Katara, a kétbalkezes vízhajlító, a kis déli víz törzsből, aki még egy falunak is alig mondható helységből származik, és nekiindul egy repülő bölényen a nagyvilágnak, miközben próbál mindenkire egyaránt odafigyelni. Közben nagy leckéket ad a reményről, és arról, hogy biztosan le lehet győzni a tűzkirályságot. De ott van még Sokka is, Katara bátyja, aki amellett hogy nem hajlító, tehát esélye sincs hajlítókkal szemben, még szörnyű poénokkal bombázza a csapatot, akik néha már-már ledobnák őt a bölényről, Appáról. Ám az is igaz, hogy Sokka a legnagyobb stratéga a csapatban, és minden szorult helyzetben van valami használható ötlete, találmánya, terve. Vagy akár az én kedvenc karaterem Iroh, egy békés, öreg tűzhajlító, aki unokaöccsére felügyel, Zukora, és minden vágya mindig csak egy jázmin tea. De még Zukoban is ott a vicces, akinek legnagyobb célja elkapni, és visszaszállítani apjának az Avatárt.

Ami nagyon tetszett a sorozatban, az a karakterfejlődés. Sok sorozatban megszokhattuk, hogy a karakterek évadokon át ugyanazzal az attitűddel, ugyanazokkal a képességekkel küzdenek, vagy egyszerűen csak léteznek. Az Avatárban a karakterek fejlődnek, éreznek, tapasztalnak, és emlékeznek a harmadik évadban arra, ami még az első évadban történt, és ez hatással van a cselekedeteikre. Néhol egy-egy animében se látni ennyire színes és átgondolt karakterfejlődést. Arról nem is beszélve, hogy nem csak Aang erősödik és fejlődik, és nem csak a jók, hanem a gonoszak is. Nekem még az is nagyon tetszett, hogy a karakterek nem néznek minden részben ki ugyanúgy. Változik a hajuk, változik a ruhájuk, még a fegyvereik is. Sok sorozatban megszokhattuk, hogy a karakterek, évadokon keresztül ugyanazokat a hacukákat hordják, ugyanaz a hajuk, és néha 9 éve nézzük a sorozatot, de még egyszer se öltöztek át. De még ez sincs a véletlenre bízva. Mindig van értelme, hogy átöltöznek, vagy mert be kell illeszkedniük egy kultúrába, vagy mert épp úgy praktikus öltözniük (például, ha a déli sarkon vannak, nem ugyanúgy öltöznek mint ha egy sivatagban lennének).
A környezet hihetetlenül kidolgozott. Nemcsak, hogy az orrunk alá van tolva elég sokszor a világtérkép (ami mondjuk nem egészen fantáziadús), de precízen be van mutatva minden kontinens sajátossága, növényvilága, állatvilága. Állatvilágról annyit tudni kell, hogy nem egészen olyan állatok vannak, mint a mi világunkban, hanem inkább azok összeolvadt változatai, mint denevérmajom, vagy denevérfarkas, vagy oroszlánteknős, és így tovább. Néha jókat lehet nevetni milyen furcsa állatok vannak, de ami a legviccesebb, hogy egyszer van benne egy sima hétköznapi barna medve, és a karakterek teljesen le vannak döbbenve hogy ilyen létezik, és hogy milyen furcsa! Egyébként nagyon kreatívan belehelyeztek ebbe a nem is túl nagy világba mindent, jégtáblákat, hatalmas mezőket, kanyonokat, erdőket, hegységeket, szerpentineket. Gyönyörű, hihető, kidolgozott. Ez a három jelző talál a legjobban.
Spirituális jelentései, célzásai egyértelműen a távol-keletet idézi számunkra, mint a helyi képírás is. Sőt, pár valódi kínai és/vagy japán jel is megtalálható a sorozatban. Benne vannak a távol keleti küzdősportok, a levegő templomok szerzetesei a shaolin szerzeteseket idézik ruhájukban és mozgáskultúrájukban is, a tai-chi, és a buddhizmus és hinduizmus különböző tanításai. Összességében egy idő után valóban a régi távol-keleten érezzük magunkat, annyi különbséggel, hogy a tűz nemzet már tankokkal jön, és tengeralattjáróhoz is van szerencsénk a sorozat alatt. Néhol igazán megindító és nagy bölcsességek hangzanak el a sorozatban, tehát érdemes nem csak a látványos harcjelenetekre odafigyelni. Tanító jellege is lehet, amiknek súlya van. Buddhai és Hindu tanítások ezek.
Emellett érdekesen hathat, a sok akció és harc mellett hogy a 3 évad alatt egyszer sem hal meg egy közkatona sem. Mindenkit leginkább csak lebénítanak, vagy tehetetlenné tesznek. Ez is olyan dolog, ami ritka manapság, amikor könnyűszerrel látunk már akár vért is, de halált biztos akármelyik mesében. Ez is olyan dolog, ami elgondolkoztató.
Becsülendő a sorozatban, hogy akármennyire sikeres ötlet, és szuper, nem húzták a végtelenségig a történetet. Három könyvre van osztva, Víz könyv, Föld könyv és Tűz könyvre. Ezek Aang Avatarrá válásának állomásait jelképzeik, ahogy elsajátítja a különböző elemeket. És nem húzták tovább, nem lett hirtelen a semmiből még egy Levegő könyv, vagy bármi más, egyszerűen elfogadták hogy ez ilyen hosszú, nem akartak belőle pénzt csinálni. Manapság ez is becsülendő, hiszen láthatjuk pl. a Shrek sorozat példáján, hogy micsoda borzalmak lehetnek abból, ha csak a pénz vezérel egy történetírót.
Ám ha valaki mégis elszonytolodna, és nem elég neki ez a három évad (és meg is értem, hiszen nagyon (de tényleg nagyon) meg lehet szeretni a karaktereket, ne tegye, mert 2012-ben közeledik egy új Avatar sorozat, amely hasonló izgalmakkal fog kecsegtetni. Persze sokat szkeptikusan állnak hozzá ehhez, hiszen épp az előbb írtam, hogy valóban nagy erénye a sorozatnak, hogy nem húzták csavarták, nem ússza meg a főellenség százszor a vereséget, és nem csúszik ki a főszereplő markából a főgonosz ötvenszer, sőt, miután legyőzik a főgonosznak hitt karaktert, nem tűnik fel újra és újra valami nagyobb gonosz.
Nos így is elég hosszú lett az ismertetőm, de hát mégiscsak 3x20 25 perces részről van szó, ami igencsak sok motívumot magában foglal, és még így sem írtam le mindent, amit le lehetett. Talán egy ilyen kis ismertető-kritikus oldalon mint az enyém lehetetlen is lenne.
Végső soron mindenkinek NAGYON hihetetlenül ajánlom ezt a sorozatot, minimum egy évad végignézését, mert onnantól úgysincs visszaút, meg kell nézni az egészet, olyan izgalmas. Számomra majdhogynem egy tökéletes sorozat volt ez, végre sikerült egy olyan történetet találni, ami izgalmas, van benne értelem, van benne akció, és még a befejezése is olyan, amit el lehet könyvelni úgy, hogy nyugodtan alszik az ember utána, de még sincs minden a szájába rágva az embernek, és sok nyitott kérdés van, amin lehet gondolkozni.
Pontszám: 10/10

Kung Fu Panda 2

Bemutató: 2011. Május 26.

Rendező: Jennifer Yuh Nelson

Műfaj: animációs kaland

Stúdió: Dreamworks Animation

Kiadó: Paramount Pictures

Hossz: 90 perc

_____________________________________

Sokan, sajnos joggal, félnek a folytatásoktól. Ennek egyszerű oka van. Ha van egy sikeres film, mint például a Kung Fu Panda, akkor azt könnyű elrontani, az egész varázsát megtörni, és túljátszani egy második résszel. Igen, jó pár elrontott folytatást láttunk már, elég csak egy Üvegtigrisre gondolni, de ha hollywoodi példát akarunk felhozni, elég a Karib Tenger Kalózai 2-re gondolni. Szerintem az ritka rossz film volt, amit végül egy harmadik résszel sikerült korrigálniuk, ami ritka izgalmas és jó volt. De ez csak egyéni vélemény.

Nos, a Kung Fu Panda 2 nem ilyen. A Kung Fu Panda 2, ha köznyelvet akarok használni, egész egyszerűen epic. Hogy miért? Kezdjük talán azzal, hogyha valaki unalmasnak, vagy "Kung Fu mentesnek" tartotta volna az első részt (amire azért lenne oka, valljuk be), az most elfelejtheti az unalmat, és készüljön fel a tiszta királyság érzésére. Hihetetlen harcok, hihetetlen feelinges mozdulatokra készüljünk fel, és egy izgalmas, fordulatos sztorira! Na de mi is ez a sztori...

A film elején egy kis kínai történelmet hallhatunk, ahol elmeséli a lágy női hang, hogy réges rég, a daruk uralkodtak Kínában, és öröm és gazdagság járta körül az egész birodalmat. Ez a gazdagság, és öröm a tűzijáték feltalálásából származott, ám Shen, a gonosz herceg, a tűzijátékot rossz irányba fejlesztette tovább. Az udvar jósnője azonban megjövendöli Shennek: ha ezt az utat akarja járni, a fekete és fehér el fogja őt pusztítani. Ezért Shen elindul, és borzasztó dologra vetemedik, amiért száműzik az udvarból. Ám a herceg mielőtt elmenne, megesküszik, hogy egy nap visszatér, és megszerzi a trónt, térdre kényszeríti egész Kínát. Ezek után valahol ott veszi fel a szálat a történetünk, ahol az első rész elhagyta, talán pár hónappal később. Po-ra már mindenki valóban úgy tekint mint a Sárkány Harcosra, aki a kiválasztott Kung Fu harcos. Shifu, Po és a Csodálatos Ötös (ne haragudjatok, ha nem így hívják, csak angolul láttam a filmet) mestere rossz hírt kap: Shen több év után visszatért, és el akarja pusztítani a Kung Fut, hogy visszaszerezze magának egész Kínát. A feladat hát adott: menni és megállítani Shent, mielőtt ő állítaná meg a Kung Fut.

A film sajnos beleesett a mai média csapdájába, hogy néhol nagyon is a képi világ csiszolására mentek rá, de ez csak pár jelenetnél érzékelhető. A Kung Fu Panda 2 hozza az elődje szintjét: vicces jelenetek, vicces szövegek, váratlan és őrült cselekvések, és persze Po, azaz Jack Black állatsága fűszerezi az egészet. Persze nem szabad elfelejteni a tanító jelleget sem, ami körülbelül az összes Dreamworks filmben megtalálható, mint ahogy az előző részben a Sárkány tekercs tanítása is volt. De nem akarok mindent lelőni, tekintve, hogy nagyon új film.

Kivételesen, ezt a filmet alkalmam volt 3D-ben látni, tehát végre tudok erről is pár szót ejteni. Lehet, csak én nem vagyok hozzászokva ehhez (tekintve, hogy életemben 2. láttam valamit 3D-ben), de hihetetlen élmény volt pár jelenet ilyen hatással megspékelve. Többször valóban elhajoltam a repülő tárgyak elől, vagy a kibukó épület törlemékek elől. Nekem ilyen érzés még sosem volt. Lehet, más filmeknél is van ilyen, de ez valami hihetetlen érzés volt, ha tehetitek, mindenképp 3D-ben nézzétek meg.

Összegezve méltó utódja ez a film az elődjének. Aki szerette az első részt, a második részt imádni fogja. Menjetek, nézzétek, akár szinkronosan, akár szinkron nélkül, (MOM-ban adják, igaz nincs felirat, tehát jól kell angolul élretni).

Már csak azt kell remélni, hogy a harmadik részt nem rontják el Dreamworkséknál. Mindenesetre bebizonyították, hogy ők is tudnak jó folytatásokat csinálni, hisz eddig nem nagyon tették.

Pontszám: 8/10

Ratatouille

Bemutató: 2007. június 29.
Műfaj: animációs vígjáték
Rendező: Brad Bird
Stúdió: Pixar
Kiadó: Walt Disney Pictures
Hossz: 112 perc
______________________________

Valahogy nem lehet mellényúlni az állatkákról szóló szívfacsaró animációs filmekkel. Egyszerűen ezek a XXI. századi állatmesék, imádjuk őket hallgatni, látni, olvasni, mert egyszerűen jók. Unjuk már az embereket, jó egy állat szemszögéből látni a dolgokat, jó átélni másképp a saját világunkat, mint egy külső szemlélő, nem mint egy belső fogaskerék. Az már csak hab a tortán, hogy fogtuk ezt az egészet, és betettük Franciaország szívébe, Párizsba, a étel és a szerelem fővárosába. Nos, a filmünk inkább az előbbire teszi a hangsúlyt, de a második se elhanyagolható. Rengeteg érték és életfelfogás, tanulság jelenik meg a filmben, amely említésre méltó, de erre később visszatérek. Addig is pár szót természetesen a történetről.
A film legelején kapunk egy kis háttér információt Guesto-ról, Franciaország legjobb szakácsáról, és az ő életfelfogásáról, méghozzá arról hogy "Mindenki tud főzni!". Később narrátorunkról kiderül, hogy nem más, mint egy kajamániás patkány. Úgy értem, igazi. Mint az elmés angol cím is mutatja, az egyik főszereplőnk egy Remy névre hallgató, kék bundás kis rágcsáló, aki odáig van a konyhaművészetért. Számára, fajtársaival ellentétben, az evés egy ceremónia, ő nem azért eszik, hogy túléljen, hanem azért hogy az ízeket élvezze. Persze ez egy patkánynál szinte felháborító dolog, és apja már igen leszídná, ha ki nem derülne hogy szaglása különleges: bármiről szinte azonnal megmondja, hogy micsoda, csupán az orrát használva. Így apja, aki falka vezére, be is állítja őt, mint "méregellenőr" azaz egy olyan tag, aki minden szerzett kaját leellenőriz, és megállapítja hogy mérgezett-e vagy sem. A történet során kiderül, hogy Guesto éttermébe egy Anton Ego nevű kritikus járt, aki kegyetlenül lehúzta az éttermet, így az veszített egy csillagot az ötből. Guesto nem volt képes feldolgozni a szégyent, ezért belehalt a bánatba. Valahol itt léphetünk bele a történetbe, amikor is megjelenik Remy Párizsban, egyetemben Linguinivel, egy elég szerencsétlen sráccal, aki érdekes módon Guesto éttermében kötött ki, mint mosogató fiú. Ám amikor Remy meglátja hogy a fiú elront egy levest, nem tudja megállni, hát kijavítja azt, de Linguini leleplezi. Így hát, összefog a páros, hogy mindketten megtarthassák az életstílusukat. Így keveredik bele egyre nagyobb és nagyobb pácba a duó.
A film sok mindenről szól. Kitartásról, őszinteségről, elszántságról, hitről, barátságról, szeretetről, soha fel nem adásról... Néhol szívfacsaróan fájdalmasan realizáljuk a szociális kirekesztés tényét, azt, ahogyan nem hisszük el, hogy bárhonnan jöhet bármikor bárki, aki egy igenis nagy emberré válhat. Nem véletlenül a francia keret, hiszen Napoleon idejében volt közkedvelt nézet, (ami már ugyan újra meggyengült), hogy nem számít a származásod, nem számít ki vagy, és honnan jössz, csak az számít, hogy mit csinálsz, és ennek fejében leszel valaki, vagy sem, ennek fejében érsz el sikereket az életben, vagy sem.
Természetesen mindez a gyerekek számára is élvezhető módon, szerethető karakterekkel övezett kedves környezetbe ágyazva. Hisz ki ne szeretné a "kicsit nem ügyes" Linguinit, vagy a "Kicsi séf" Remyt, aki örökké próbálja bebizonyítani, hogy bizony egy patkány is lehet a világ legjobb szakácsa.
A zene lehet csak számomra tökéletes, de azt gondolom, hogy a stílusnak megfelelően nagyon el lett találva az egész, a francia kerethet a francia női énekhang, és "az a tipikus olyan fhransziás" muzsika a háttérben, ahogy mi elképzeljük hóesésben az Eiffel tornyot, miközben az áhított személlyel kézen fogva sétálunk. Hihetetlen sokszor éreztem ezt a szívfacsaró franciás életérzést, tehát nagyon el lett találva, azzal semmi baj nincs.
A képi világ megfelelő, bár már nem hasonlítható össze egy mai animációs filmjével, effekt sincs benne annyi, olyan Pixar "aranyközép", se nem túl sok, de se nem unalmas. Ha nem hasonlítgatjuk egy "Így neveld a sárkányodat"-hoz, akkor teljesen nyugodt szívvel élvezzük az egészet.
Összességében egy nagyon jó kis esti film, és bizony többször is megnézhető, hiszen én nem először néztem meg (körülbelül harmadszorra). Tehát egészen nyugodtan vegyétek meg DVD-n vagy Blu-Rayen, de ha nincs épp rá fölösleges 3000 forint, akkor töltsétek le és nézzétek meg, nem fogjátok megbánni. Nem mondom, hogy mindenki eldobja az agyát és rajongani fog érte, mint azt az "Így neveld a sárkányodat"-nál tettem, de szeretni fogjátok szerintem.
Au revoir!
Pontszám: 8.5/10