The Number 23

Bemutató: 2007. Február 23.
Műfaj: Thriller
Rendező: Joel Schumacher
Stúdió:
Kiadó: New Line Cinema
Hossz: 98 perc
__________________________
Rögeszmék. Olyan kicsiny dolgok esetleg véletlenek az életben, melyeknek túl nagy hűhót rendezünk. De lehet rögeszme egy szokás is. Valahol mindannyian kicsit rögeszmések vagyunk. Mindannyiunknak vannak idegesítő szokásai, melyekről nem bír leszokni. Valahol ez ez pszichológiai kábítószer.
A 2007-es film leginkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A történet egy erős thriller. Viszont semmiképp se horror, tehát nem kell majd undorító véres jelenetekre, és borzalmasabbnál borzalmasabb ijesztő jelenetekre gondolni, tehát a 23-as szám sokkal békésebb film, mint a Hetedik. Még a mondanivalóját se annyira nehéz átérezni, de leginkább mégiscsak ahhoz lehetne hasonlítani.
Filmünk elején egy viszonylag normális életet élő sintért, Walter Sparrow-t ismerhetjük meg, aki unalmasan tengeti mindennapjait a város utcáin, amikor egy kutyához riasztják, de az túljár az eszén, és megharapja a karját. Itt még nem is lenne baj, csak hogy a harapás miatt a feleségével megbeszélt találkozóról elkésik, ezért a felesége bemegy egy antikváriumba, és elkezd olvasgatni. Mire Walter odaér, Agatha, a felesége majdnem végigolvasta a könyvet, és meg is veszi Walternek. Bár a könyv elején lévő figyelmeztetés ellenére, hogy ha valaki bármilyen hasonlóságot vél felfedezni a könyv és a való élet között, annak tilos tovább forgatnia a könyvet, Walter egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát benne, minek következtében egyre és egyre több dolog kiderül, és egyre és egyre több dolgot vesz észre maga Walter is, maga körül a 23-as számot például. De nem akárhogy: mindent a 23-as számnak tulajdonít, és mindenben megtalálja. Mivel nem akarok semmit lelőni, így elsőre csak ennyit, de nagy titkok derülnek ki, mint a 23-as sátáni ereje, a 23-as számnak a gyilkolásra buzdító hajlama, és így tovább.
Én még emlékszem, anno. 2007-ben azért kaptam fel a fejem erre a filmre, mivel valóban nekem is 23 volt a kedvenc számom, és én 1992. 06. 23-adikán is születtem, hát biztos voltam benne hogy érdekes film lehet. Egészen más mint amire számítottam, én egy könnyed laza thrillernek gondoltam, vagy inkább "gondolatébresztő" filmnek, de ebben a filmben benne voltak a tipikus thriller jelenetek, és motívumok: csontváz, gyilkosság, börtön, szex, nagy konyhakések, és így tovább.
Nekem nagyon tetszettek a detektív jelenetek. Olyan Max Payne feelingem volt Jim Carrynek attól a kinézetétől, a hosszú, bokáig érő köpeny, és a hátrazselézett haj. Csak a napszemüveg hiányzott. De az egész hangulata is egy '80-as évek beli New York hangulatát adta vissza, ahogyan azt vissza adja a Max Payne is.
Amik aranyosak voltak az a sok 23-as számra visszavezethető esemény, amik az elején (is) megjelennek, de a film közben is rengeteget fogunk hallani, mint például hogy a baktérítő és a ráktérítő 23,5 szélességi fokban helyezkednek el, és ugyebár az 5 az 2 és 3 összege, és 2 elosztva 3-mal az 0,666 és 666 a sátán jelképe. Ilyen és ehhez hasonló levezetésekre lehet számítani.
A képi világ, mint mondtam, megfelelő, bár nincs benne semmilyen eszméletlen. Tetszett, de elviseltem volna még több ilyen Sin City szerű képsorokat, amik a detektíves jelentek alatt voltak.
A zenéről se lehet sok jót mondani. Kellemes muzsikák is vannak, de többnyire szokványos Thriller prüntyögés, még egy normális szaxofon szólót se lehet hallani, pedig nagyon villogtatják benne a szaxit, és Jim Carry is nagyon feszít vele a film közepe felé.
Összességében a film nem volt rossz. Bár nekem túl kevés volt benne az úgymond "thought-provoke" azaz a gondolatkeltés, és néha kicsit ferdítettek a valóságon hogy a 23 kijöjjön, de azért elég hátborzongató volt. Bár a hatást, amit akartak, nem érték el, mert leginkább csak a 23-as levezetéseknél egy félmosoly jelent meg az arcomon egy "Tényleg!" kíséretében, és nem volt hatalmas összerezzenés, hogy "AZTAMINDENIT NEKI!"...
Azért egyszer, ha van időtök nézzétek meg.
Pontszám: 6/10