Műfaj: animáció - kaland
Rendező: Dean DeBlois
Stúdió: DreamWorks Animation
Kiadó: 20th Century Fox
Hossz: 102 perc
___________________
Már egy ideje nem volt sajnos alkalmam vezetni ezt a blogot, részből abból adódóan, hogy egész egyszerűen nem néztem filmeket az utóbbi időben, részből abból adódóan hogy rengeteg elfoglaltságom volt. Azonban úgy érzem, hogy ha már ennek a filmnek az első részének az elemzése több embert rávett arra, hogy megnézze azt a filmet, ennyivel tartozom a blognak és magamnak, hogy erről is írok. Hát íme, How to Train your Dragon 2. Mert kivártuk ezt a 4 évet. Nehéz volt.
Az első rész elsöprő sikere után, mind a filmkritikusok, mind a nagyközönség közt, természetesen voltak, nem egy-két ember, akik évek óta várták, szinte naponta gondoltak erre a közelgő folytatásra, erre, hogy ismét lássák kedvenc karaktereiket, Hiccupot, Toothlesst, Astridot, Stoickot, és a többi szerethető karaktert a filmből. Általában a folytatásoktól félünk, főleg ha animációról van szó, hiszen nem egy folytatást láttunk már, ami az a tipikus "még egy bőr lehúzásáról" szólt. Azonban a How to Train your Dragonnál egy pillanatra se féltem. Tudtam már az első képek megjelenésétől fogva, hogy ez jó lesz. Jó is lett.
A történetünk kezdetén megismerkedünk az öt évvel későbbi Berkkel, ahol a vikingeknek a sárkányok nem ellenségeik, és kártevői, hanem barátai, társai, kisállatai. Belecsöppenünk egy új sárkányokkal űzendő játékba, amit az egész falu imád nézni, de persze Hiccup most is hiányzik. Nem sokára ki is derül, hogy belefogott a világ felderítésébe, keresve új földeket, új sárkányokat, új népeket. Egy ilyen utazás alkalmával megismerkedik Erettel, egy másik vikingnép egyik tagjával, aki elmondja, közeleg egy új gonosz, Drago Bludvist, aki egy sárkányvadász, és épp egy óriási sárkányhadsereget tákol össze ebben a percben is. Természetesen innentől fogva felpörögnek az események, Stoick háborúra akar készülni, persze Hiccup csak rá akarja beszélni Dragot, hogy ne támadjon, és Hiccup meg a feje után, kész is a baj.
A történetről elég ennyi, talán már ez is fölösleges volt, hiszen aki látta az első részt, a tudja, hogy a film történetétől nem kell félni. Aki nem látta az első részt, az keresse meg az arról szóló cikkemet, és olvassa el, nézze meg, és csak azután nézze meg ezt. Sajnos ez a folytatás valóban ízig-vérig folytatás, szinte muszáj az első látni, hogy ez élvezhető legyen.
A film gradiózus. Minden felnő, a történet is felnő, a karakterek is felnőnek, a sárkányok is megnőnek, a harcok is nagyobb méretet öltenek, és az érzelmek is, a mondanivalója is felnő. Mindig is becsültem ezért az animációs filmeket, hogy egyszerre az új "kicsi" generációnak is van mondanivalója, de azoknak is, akik az első filmet 4 éve látták, és 4 évvel idősebbek, tapasztaltabbak. Mondjuk valahogy nekem volt pár jelenet, amire lehet nem ültettem volna be 6-7 éves gyerekemet, de végül is nem olyan durva dolgok, egy csepp vér nem folyik az egész film alatt, és konkrét mészárlás sincs benne, pedig mindkettőre lehetett volna lehetőség, sőt, néha szükség is lett volna rá, hogy még epikusabb legyen a film. De így is eléri a várt élményt.
A film összetételében szinte tökéletes. Ahogy van benne olyan jelenet, amin hangosan felkacagsz, van benne olyan ahol csak tátott szájjal ülsz és nem bírod levenni a szemed a képernyőről, és olyan is előfordul, hogy elő kell venni egy-két zsepit, mert megkönnyezed a történéseket. Gyönyörűen hagyja feldolgozni a látottakat, és ránt vissza utána az akció közepébe, és úgy hagy téged ott a film végén, hogy kell pár perc amíg magadhoz térsz, hogy mit is láttál. Konkrétan nekem az első gondolatom az volt, hogy még egyszer megnézzem azonnal.
A film egyébiránt követi az első felépítését, a keretes szerkezetet, a felépített struktúrát, a hatalmas finálét, csak néhány dolgot cserél fel a filmben, de mindennek megvan a maga jelentősége, és azt kell mondjam pont jó helyen van.
A látványvilág mozis. Ezalatt azt értem, hogy aki teheti nézz meg moziban, mert megér minden fillért. Hozza a megszokottat, mondjuk nekem néha picit túl sötét volt, és én nem élvezem annyira a 3D adta még sötétebb képet, és azt kell mondjam, hogy pár jelenet kivételével, még mindig nincs sok értelme 3D-ben nézni a filmeket. (A legjobb 3D élményt egy mozireklám adta, ahol tényleg olyan érzésem volt, hogy meg tudnám fogni a forgó betűket... Itt tartunk jelenleg.) A látványvilágra is abszolút jellemző az a filmet szépet felépített grandiózusság. Minden hatalmas, Godzilla méretű "istensárkányok", és hatalmas jéghegyek, tengerek, barlangok... Gyönyörű!
A karakterek jobban ki vannak dolgozva mint valaha. Valóban, az összes karakteren látható a fejlődés, az az 5 év, amennyi az első és a második film között eltelt. Már a főszereplőink sem gyerekek, hanem fiatal felnőttek, Stoick is elkezd őszülni, valami hihetetlen gyönyörű látni ezeket a kis részleteket, amiknek viszont hatalmas jelentősége van.
A zene még mindig John Powell, az én személyes kedvenc filmzene szerzőm, ismét nem okozott csalódást, egész egyszerűen tökéletesen illeszkedik a képek alá, felemelő volt hallani a rég nem hallott melódiákat még az első filmből. A film betétdala ismét Jónsitól származik, és ismét nem hagy cserben bennünket vele.
Összességében egy gyönyörű történet lett ismét a barátságról, a szeretetről, a hitről, a békéről, a családról, a soha-fel-nem-adásról. Egy történet, ami még évekig az emberek szívében fog élni, egy történet, ami egyaránt tanít sokat felnőtteknek és gyerekeknek, egy történet, melyen a 6 éves is, és a 26 éves is sírva fog fakadni. Talán jobb is lett mint az előző. Így nem adhatok neki mást, 4 év várakozás után, mint a lehető legjobb pontot. Alig várjuk a harmadik részt DreamWorks!
Pontszám: 10/10
